Üdvözlet az olvasónak

A receptek többsége kétszemélyes adagban készíthető a megadott mennyiségből. Ha nagyobb adagban készítenéd, akkor a mennyiséget értelemszerűen és arányosa növelni kell. Ahol többszemélyes adag jön ki a megadott hozzávalókból, azt ott jelzem. Ha nem találsz valamit, és szeretnéd megtudni, hogy mit, hogy kell csinálni, miből mennyit kell beletenni egy készülő ételbe, kérdezz bátran. Akár itt, bármelyik bejegyzéshez kapcsolható hozzászólásként, vagy e-mailben blholdkukacgmailpontcom címen.

2011. január 22., szombat

Tejberizs, rizskoch, rizsfelfújt, darafelfújt

Tejberizs

egy bögre rizs (2-3 deci)
1 liter tej
3-4 evőkanál cukor
3-4 cm nagyságú vanília rúd


A megválogatott megmosott rizst a forrásban lévő cukros, vaníliás tejbe öntöm, és állandó kevergetés mellett megfőzöm.

Lapos tányérra szedem, és kakaóporral és porcukorral megszórom. ( kis szűrőbe teszem a kakaóport, és rászitálom, majd a tetejére porcukrot szitálok)


Rizskoch, rizsfelfújt

a fenti mennyiségű tejberizs
5 dkg mazsola
3 tojás sárgája, fehérje
1 evőkanál cukor
5 dkg vaj
egy jénai üvegtál kikenve vajjal, vastagon megszórva zsemlemorzsával
sárgabarck lekvár esetleg házi málnaszörp öntetként

a megfőtt tejberizsbe belekavarom a vajat és a megmosott mazsolát és gyakori kavargatás mellett kézmelegre hűtöm.
A tojások sárgáját egy evőkanél cukorral fehéredésig keverem, a fehérjéből kemény habot verek.
előbb a tojások sárgáját, majd a fehérjét kavarom bele a tejberizsbe, beleöntöm a kekent zsemlemorzsával szórt jénai tálba és forró sütőbe tolom. Aranybarnára sütöm.

Amikor megsült, akkor körbevágom egy késsel, és óvatosan, egy lapos tányért a jénai tetejére szorítva, fogókesztyűben fogom a jénait, és egy gyors mozdulattal fejre állítom a jénait, ezzel kiborítom a tányérra.
A sárgabarack lekvárt kevés vízzel felforralom, egy evőkanál rumot öntök hozzá, és forrón kínálom a rizsfelfújthoz. Lehet forró, sűrű házi málnaszörppel tálalni.

Ugyanígy lehet darafelfújtat is készíteni, tejbegrízből.

2011. január 21., péntek

Rizses csirke, avagy piros hús rizzsel

Célszerű nagyobb mennyiségben főzni, nemcsak két személyre, mert kiválóan melegíthető a mikróban. A piros hús rizzsel elnevezés természetesen a gyerekeimtől származik.

2-3 csirkecomb
2-3 csirkeszárny
2 csirke far-hát
nyaka, lába, zúzája, mája
ha szeretitek, akkor csirkemell is mehet bele, én inkább a csontos húsokat szeretem
( persze egész csirkéből is lehet, vagy fél csirkéből...) Lehetőleg egyforma nagyságú darabokra vágom a csirkét.

a csirke saját zsírja úgy 3-4 evőkanálnyi annyi legyen, hogy belepje a lábas alját
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
2 teáskanál só
őrölt bors
fél zöldpaprika
fél paradicsom
3 teáskanál pirospaprika
2-4 dl rizs ( egy-két bögre)
víz

A csirkéről leszedjük a zsíradékot, a hájas bőrt, apró darabokra vágjuk, és feltesszük egy kisebb edényben a tűzre, hogy kiolvasszuk a zsírt belőle, és pörcöt süssünk. Amikor a pörc pirosas ropogós, levesszük a tűzről, kiszedjük, tányérra rakjuk, de csak közvetlen fogyasztás előtt az asztalon sózzuk meg, mert egyébként elveszti ropogósságát. Azon frissiben meg is etetjük az illatra addigra már körénk sereglett családtagjainkkal.
A zsírt pörkölthöz használom fel. Ha több, akkor elteszem egy kis zárható üvegbe, és mehet a hűtőbe.
A hozzávalókból pörköltet készítünk fel, és elkezdjük főzni. Vastag aljú nagyobb méretű lábasban, vagy öntöttvas lábasban főzzük, mert tartós állandó hőmérsékletre van szükségünk, és a rizs többszörösére duzzad. Esetleg sütőbe is tehetjük amikor a rizst hozzáadjuk.
Amikor félfővésben van, akkor a megválogatott, megmosott rizst hozzáöntjük, felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje, takaréklángra tesszük, lefedjük és lassű túzön addig főzzük, ameddig a rizs megfő. Legjobb addig főzni, ameddig a jó minőségű rizs "kifakadozik" Kifakadoztatni a rizst annyit tesz, hogy addig főzöm, ameddig a rizsszemek vége kinyílik, négyfelé válik, és felkunkorodik, de a szemek külön maradnak, nem ragadnak össze. Ehhez jó minőségű rizs kell, mert esetleg ragacsossá fő. Én ehhez mindig magyar rizst használok.
Fővés közben tilos kavargatni, csak rázogatni szabad. Ha szükséges, akkor öntök még alá vizet, de soha ne legyen rajta annyi víz, mint az elején, tehát már sose lepje le. Meg is kóstolom, hogy kell-e még bele só. Lassú tűzön főzöm, és legalább egy jó fél óráig. A végén, amikor elzárom alatta a tüzet, a fedőt még rajta hagyom legalább további tíz percig.
A lábasban csak a rizs látszik, a hús szépen megbújik a rizs között. Amikor kiszedjük, akkor nincs leve, csak rizs és hús.
Olyan, mint a paela, magyar változatban.

Főzhetjük pirospaprika nélkül is, zöld- piros- és sárga húsú paprika darabokkal, zöldborsóval, zöldbabbal, ekkor késhegynyi sáfránnyal színezhetjük a rizst. De ez már nem piros hús...

2011. január 18., kedd

Kelkáposzta leves

más néven frankfurti leves

egy fél fej kelkáposzta kb. 50 dkg-nyi ha (több az se baj)
1 gerezd fokhagyma
1 mokkáskanál köménymag
teáskanál só
fél mokkás kanál őrölt bors
1 evőkanál paprikás rántás
fél kg krumpli ( én sok krumplival szeretem)
kb másfél liter zöldséges alaplé, vagy víz
1 pár virsli karikára vágva

A kelkáposztát megmosom, negyedekbe vágom, és éles késsel csíkokra vágom. Ha friss a kelkáposzta, akkor mindenestől, ha téli és nagy , akkor az erős vastag ereit levágom, és kidobom.
A felmetélt kelkáposztát felöntöm az alaplével, ha vízzel öntöm fel, akkor uram bocsá, teszek bele ételízesítőt is. (Én a Vegetát szeretem) sózom borsozom, belekeverem a zúzott fokhagymát, köménymagot, és elkezdem főzni. Amint egy kicsit összébb esik, beleteszem a kockára vágott krumplit, és megfőzöm. Amikor megfőtt, egy evőkanál rántással berántom.( ha hideg a rántásom, akkor a főzelék levéből szedek levet hozzá, és apránként hígítom, ha frissen készített a rántás, akkor hideg vízzel hígítom, amikor simára kevertem vele, akkor szedek csak hozzá a főzelék forró levéből. Megkóstolom, szükség szerint sózom borsozom még.
A végén beleteszem a karikára vágott virslit, összeforralom, és tálalom.
Nem lesz a leves ártalmára, ha virsli helyett jófajta füstölt kolbászt karikázok össsze és pirítom meg. Ekkor a kisült zsírjával együtt teszem a levesbe, vagy a kolbász karikákat csak a tányérba teszem és rászedem a forró levest.

2011. január 17., hétfő

Krumpli leves

Igen, a krumpli leves, legyen krumpli leves...
Kádár Jánosnak ebben igaza volt. De ahány ház, annyiféle krumpli leves.
A mi házunk táján így készül:

fél kiló krumpli ( személyenként 3-4 közepes méretű)
annyi víz, amennyi rendesen ellepi
legalább 10 centiméter füstölt kolbász
1 méretes gerezd fokhagyma
fél paradicsom
egy szelet zöldpaprika
kis csokor petrezselyemzöldje
egy mokkás kanál só
három tekerésnyi őrölt bors
1 evőkanál paprikás rántás ( vagy két krumplival több)

Krumplit meghámozom, alaposan megmosom, egyforma kis darabokra vágom.

A füstölt kolbászt vékony karikákra vágom és a levesfőző fazékban megpirítom. Ha jó minőségű kolbászt használok, nem kell alá zsíradék, a kolbász kienged magából annyi zsírt, amin megpirul.
Amikor ropogósra pirul( vigyázat, nem kiszárítani vagy megégetni kell, csak pirítani) kiszedem a fazékból. A visszamaradt füstölt-kolbász-zsíron megpirítom a vékony szeletekre vágott fokhagymát. Amikor rózsaszín, beleöntöm a feldarabolt krumplit, felöntöm vízzel,megsózom, megborsozom, beleteszem a fél paradicsomot meg a szelet zöldpaprikát, a megmosott és (fehér) cérnával összekötött petrezselyemzöldet és megfőzöm a krumplit.
Vagy berántom a kanálnyi paprikás rántással, és akkor kifejezetten autentikus krumplilevest kapunk.
Én most kiszedtem a léből a krumplit, a petrezselyemzöldet, a krumpli kb. 20 %-át benne hagytam a lében, és botmixerrel simára mixeltem a levet. Megkóstoltam, ha kell még bele só, teszek bele, visszateszem a krumplit és ismét felforralom.
Tálalásnál a tányérba szedem a pirított füstölt kolbász karikákat és erre szedem a forró levest.

2011. január 2., vasárnap

Mézes malac

Gordon Ramsay után szabadon

1-1,5 kg bőrös malac comb, vagy bőrös karaj a legjobb a hosszú és rövid karaj közötti rész
3 sárgarépa
3 babérlevél
1 rúd fahéj
egy evőkanál só
egy fej hagyma
szemes bors egy jó evőkanálnyi

10 dkg cukor
50 ml tokaji édes bor (gondolom aszú vagy szamorodni édes, nekem kiváló minőségű családi körből érkezett tokaji édes borom volt)
25 ml borecet
125 dkg méz

A húst, ha szükséges egy zsineggel megkötözöm, mkint ahogy a kötözött sonka szokott lenni megkötözve.
A malachúst a fűszerekkel, annyi hideg vízben amennyi ellepi, felteszem főni. Lassú gyöngyöző forrással főzöm úgy 3 óra hosszat.

A húst a lében hagyom kihűlni.
Ha nincs annyi időm, akkor is hagyom legalább egy órát még a lében pihenni.

Aztán kiveszem, és rombusz alakban bevagdosom a bőrös részt egészen a legvégső határig. azaz a hús fölött éppen nem vágom be teljesen. Az így bekockázott részekbe, minden kockába beleszúrok egy szegfűszeget.


A cukrot kicsit megpirítom egy serpenyőben, hozzáadom a bor, ecetet és mézet, és felfőzöm. Nagyobbacska edénybe kell tenni, mert ahogy fő, habzik, és ki akar futni.


Amikor már elég sűrűnek látom, akkor a mártás felét ráöntöm a húsra és forró sütőbe dugom.
15 percig sütöm, és elkezdem visszaöntözgetni a tepsiben álló mártást..

15 perc után ráöntöm a maradék mártás is, és innentől kezdve öt percenként öntözgetve sütöm tovább még harminc percig.

Fényes, sötét mázt kap a hús sülés közben.
Amikor megsült, 15 perc pihentetés után a beirdalásokat felhasználva ujjnyi vastag szeletekre vágom.


A tepsiben maradó mézes masszában két cikkekre vágott almát sütöttem meg hozzá köretként.




Az eredeti receptet átértelmeztem számomra elérhető és hazai alapanyagokra.

2011. január 1., szombat

Krumplis pogácsa

A maradék újrahasznosításának egyfajta módja, ha átlényegül a korábbi étel, egy új formába.
Nekem volt egy mélytányérnyi tört krumplim, ami mellől elfogyott a hurka, így a krumpli krumplis pogácsaként végezte magányos létét.

A lényeg, hogy annyi liszt kell hozzá, amennyi a törtkrumpli.
Vegyünk egy átlagos mennyiséget, amiből lesz két tepsi pogácsa.

40 dkg. törtkrumpli (krumplipüré)
40-45 dkg sima liszt,
20 dkg zsíradék, (fele vaj - fele zsír, vagy 5 dkg. vaj-15 dkg zsír)
2 csapott teáskanál só
1 mokkáskanál örölt bors
1 tojás
1/2 dl langyos tej
1 kávéskanál cukor
1 csomag élesztő 5 dkg

1 tojás a kenéshez

A langyos tejbe beleteszem a cukrot és belemorzsolom az élesztőt, várok kb. 5-10 percet, addig felfut a tejben az élesztő.

Összekeverem a hozzávalókat, összedagasztom, addig, ameddig elválik a massza a kezemtől.
Akkor letakarom és meleg helyen fél órát kelesztem.
Kinyújtom egészen vékonyra, és szorosan feltekerem. a henger jobb oldali visszahajtom 1/3 részig a bal oldali részt szintén visszahajtom erre az előbbi részre. Így egy magas, de keskeny tésztát kapok. Az így keletkezett összehajtott tésztát egy irányba, a tésztát nem forgatva, fel és lefelé irányulva ismét kinyújtom, de már csak jó mutató ujjnyi vastagságúra. (kb 2 cm)

A tetejét bekockázom egy éles késsel, és apró pogácsa szaggatóval kiszaggatom, és tepsibe teszem, nem túl távol de nem is túl közel egymáshoz. A tepsiben a felvert tojással megkenem a pogácsák tetejét. De csak a tetejét, mert még ez a pogácsa tovább kell, hogy keljen. Amikor tepsiben van az egész, akkor gyújtom be a sütőt, mert addig is kel a tészta.

A forró sütőben 10 perc után mérsékelem a tüzet, és még 15-20 percig sütöm. Amikor úgy látszik, hogy még egy kicsit kéne tovább sütni- akkor már nem teszem vissza, hanem kiveszem.
Ugyanis mindig az ilyen még-egy-kicsit-visszateszem-mert-kell-még-sülni-idő alatt szokott megégni a tészta.

Valahogy ilyen pirosra kell sülnie.