Tyúkhúslevest főztem és a mókus természetem nem engedte veszendőbe menni a főtt húst.
A leveshez nem akart senki főtt húst enni, így ott volt a melle, a combjai , a szárnya...
Kiszedtem a levesből kicsontoztam amit lehetett és azonnal, még forrón besóztam. Aztán hagytam kihűlni és a tányéron gyakorlatilag le is száradt róla a nedvesség.
Mátrai borzas panírhoz kell:
1 gerezd fokhagyma lereszelve
2 krumpli nyersen lereszelve (ezért a fokhagyma után, mert akkor leviszi a reszelőről a fokhagyma ízt és szagot is még mosogatás előtt)
2 tojás ráütve a a reszelt krumplira
csipet só
annyi liszt, hogy egy sűrű masszát kapjunk
egy tányérba liszt, a hús beleforgatásához
a húsokat lisztbe forgatom- enélkül ugyanis lecsúszik róla a massza- beleteszem a krumplis masszába, mindenhol érje és bő forró zsiradékba hirtelen kisütöm. Nem vesz hosszú időt igénybe, hiszen a hús már megfőtt. Amikor mindenhol,egyformán pirosra sütöttem, akkor papírtörlőre kiszedem, és forrón, krumplipürével savanyúsággal tálalom.
Ez a gyengén fokhagymás panír olyan zseniális ízt ad az egyébként kicsit sem ízletes levesben főtt húsnak, hogy mindeniken nagyon ízlett. Ami mégis megmaradt estére, még az is ropogós.
Ez a panír egyébként jót tesz bármilyen húsnak.
A mátrai borzas egyébként: csont nélküli nyers karaj, ujjnyi csíkokra vágva, lisztezés után beleforgatva ebbe a panírba és bő zsiradékban kisütve.