Hogy mi az a Ficoco?
Csokoládés fügelekvár. Aki járt már Horvátországban és valaha is kóstolta ezt a klasszikus horvát édességet, az mindig vágyik rá.
Kedves barátném kertjében az idén a fügefa úgy döntött, hogy roskadásig növeszti az ágain a fügét- és még most október elején is tele vannak az ágak növésben lévő fügécskékkel. Vajon kegyes lesz-e a fügefához az időjárásfelelős és hagyja -e megérni az összes gyümölcsöt?
No, de ami eddig megérett azt leszüretelte tündérkörösztanyám, én meg elvittem neki a ficoco receptemet.
Amikor előzetes bejelentés nélkül betoppantam hozzá- láss csodát- éppen fügét pucolt. Mondtam, hogy hoztam mindent, csak fügém nincs!
Tehát lássuk a hozzávalókat:
fél kg füge
2 evőkanál méz
1 teáskanál cukor (csak az íze végett)
2 evőkanál jó minőségű kakaópor, vagy 10 dkg cukor nélküli csokoládé (ez utóbbi az ALDI-ban kapható)Vigyázat ez nem diabetikus csokoládé, hanem kifejezetten cukormentes! ebben nincs semmiféle édesítőszer.
5 cm-es vanília rúd kikapart belseje
esetlegesen 1 evőkanál rum (ez is csak az íze végett)
A fügét azután mérjük meg, hogy megmosva, leszárazva, külső héja vékonyan lehántva feldarabolva van. A fügét a mézzel, a cukorral és a vaníliával összekeverjük egy lekvár főző edénybe, kb, 10 percig főzzük, egy botmixerrel egyneműsítjük, amikor már nincsenek benne nagyobb darabok, akkor jó. Belekeverjük a kakaót, vagy beledaraboljuk a cukormentes csokoládét, visszatesszük a tűzre és még kb. öt percig főzzük. Ha rumot is akarunk bele, akkor itt végén kell azt is beletenni.
Forrón csavaros tetejű kisméretű ( 2-2,5 dl -es) lekváros üvegekbe szedjük, tele legyen az üveg, majd azonnal lezárjuk a csavaros tetővel és kétszer háromszor fejre és talpra állítjuk váltakozva, hogy a benne rekedt levegő a forró lekváron haladjon át - ezzel teljes mértékben csírátlanítjuk, és így nem fog elromlani a ficoco-nk tartósítószer nélkül sem. Szárazdunsztba tesszük az üvegeket és két három napig ott is hagyjuk kihűlni. A csavaros tetőkön van egy kis pukli, amit ilyenkorra a vákum beszívott, és légmentesen zárva vannak az üvegeink. Ha a tető közepét megnyomjuk és nincs benyomható kis pukli hanem inkább homorú a tető közepe, mint domború- akkor jó.
Amikor én voltam 19-20 éves, és készültem otthonról Szegedre költözni, akkor leültem nagyanyámmal meg anyámmal a verandán, elővettem a regiszteres füzetet, és névsorba rendezve elkezdtem leírni az általam kedvelt ételek receptjeit. A pontos mennyiségeket, hogy, mennyi az a csipet só, kanál cukor. Jól jöhet még ez a tudomány a saját gyerekeimnek is. Nekik írom ezt a blogot, meg mindenkinek, akinek nincs lehetősége megkérdezni az anyukáját, hogy hogy is kell ezt csinálni?
2016. október 6., csütörtök
2016. október 1., szombat
Tészta gyúrás, derelye, levestészta
A rendes házi koszt készítéshez hozzátartozik a tészta gyúrás tudománya is.
Szükséges hozzá egy nyújtótábla, meg egy nyújtófa. Ha nincs nyújtótáblánk, akkor a tisztára lesúrolt és szárazra törölt konyhaasztal, vagy konyhai pult is megteszi. De legalkalmasabb erre a célra a nyújtótábla. Ez egy kb 130x100 nagyságú fa tábla, aminek a két hosszanti végén ellentétes irányba néző perem van. Úgy kell elhelyezni az asztalon, hogy a lefelé néző perem az asztal szélén érjen túl, megakadályozva ezzel a nyújtás közben a tábla elmozdulását.
A nyújtófa meg kb. akkora, vagy kicsit kisebb legyen, mint a nyújtótáblánk.
1/2 kg liszt
4-5 tojás ( a klasszikus recept szerint 10 dkg lisztenként kell egy tojást adni a jó tésztához) vagy:
3 tojás és 2 evőkanál víz
1 csapott teáskanál só
A lisztet egy tál közepére szitáljuk, kezünkkel mélyedést készítünk a közepére, beleütjük a tojásokat, ha kevesebb tojással dolgozunk, ideöntjük a vizet is, és szépen összegyúrjuk. Addig gyúrjuk, ameddig egynemű, ruganyos gömbbé nem áll össze. A tésztát kb. fél órát pihentetjük, letakarjuk egy tiszta konyharuhával. Erre azért van szükség, hogy a liszt szemcsék megduzzadjanak a belekevert folyadéktól, és rugalmas anyaggá álljon össze.
Amikor elővesszük, akkor kettévesszük a tésztát, mert egy kisebb adagot könnyebb kinyújtani, újra átgyúrjuk és gömbbé formáljuk. A gömböt a lisztezett nyújtódeszkára tesszük és a nyújtófával szépen körbe-körbe elnyújtjuk. Amikor már akkora, hogy fel lehet tekerni a nyújtófára, akkor szépen felgöngyörgetjük a nyújtófára, és a tésztás nyújtófát középről kezdve a tenyerünkkel kis nyomással kifelé húzogatva nyújtjuk. Amikor a szélére érünk, akkor egy mozdulattal végiggörgetjük a nyújtófát a deszkán, a tésztát legöngyöljük róla. Fordítunk rajta kilencven fokot, és újra kezdjük. Amikor megfelelő vékonynak ítéljük, akkor kész.
Ebből a tésztából sok mindent lehet csinálni.
Derelye
A tészta felébe egymástól egyenlő távolságra, de kellőképpen közelre kiskanállal szilvalekvárt teszünk. Amikor mindenütt van már lekvár, a tészta másik felét óvatosan ráhajtjuk a lekvározott felére, és ujjunkkal a lekvárhalmokat körbenyomkodjuk. Ezzel összeragad a tészta a lekvárok körül. Elővesszük nagyanyánk derelye vágóját, vagy a boltban olyan eszközt keresünk, ami a pizzavágóhoz hasonlít, csak a széle hullámos. Ezzel a derelyevágóval a lekvárhalmok között szétvágjuk a tészát, úgy, hogy mindegyik lekvárhalom körül egyenlő nagyságú tészta rész legyen. Nem kell, hogy mindegyik azonos nagyságú és formájú legyen.
A tésztát forrásban lévő enyhén sózott vízben kifőzzük. Akkor főtt meg, amikor a derelye feljön a víz tetejére. Ekkor szűrőkanállal kiszedjük, és azonnal a vajban megpirított cukrozott zsemlemorzsára szedjük rá, ezzel rázogatva összekeverjük, és forrón tálaljuk.
A derelye tölteléke lehet túró is. A tűrós tölteték: túró, vaniliás cukorral összekeverve.
Pirított zsemlemorzsa
10 dkg zsemlemorzsa
5 dkg vaj
2 evőkanál kristálycukor
A vajat felolvasztjuk, és amikor már sül, beleöntjük a zsemlemorzsát, állandóan kevergetjük egy tiszta nem hagymás ételhez használt fakanállal és amikor sötét pirított színe lesz, hozzáadjuk a cukrot, azzal is megkeverjük, és levesszük a tűzről, kész.
Húsos derelye
De lehet a töltelék fűszeres darált hús is. Ezt a húsos derelyét mártással tálaljuk. A mártás lehet paradicsomos, vagy tejszínes. A hússal töltött kifőzött derelye lánykori neve ravioli.
A húsos töltetlék:
25-30 dkg. darált hús
kis fej hagyma,
1 gerezd fokhagyma,
mokkás kanál só
egy evőkanál zsír
A húst a lereszelt hagymákkal sóval borssal a zsíron megpirítom, és amikor kihűlt, akkor a tésztára teszem, úgy ahogy a lekváros derelyénél.
Sós vízben kifőzöm és paradicsom mártással nyakon öntöm.
Vagy sajtmártással.
A tészta következő felhasználási módja a levestészta: cérnametélt, kockás tészta, eperlevél, csiga tészta
A levesbetétekhez a tésztát a lehető legvékonyabbra kell elnyújtani.
Cérnametélt
A tésztát három ujjnyi, laza, lapos redőkbe hajtogatom. Egy egy redő legyen kb három ujjnyi széles. A redők egyik oldalát vékonyan levágom, így kapok egy több lapból álló egymásra hajtott lapokból álló tésztát, aminek az egyik oldala nyitott. Ezt vágjuk fel egy nagyon éles nagy késsel a lehető legvékonyabb csíkokra. A cérnametéltünk olyan hosszú lesz, mint amekkora redőket hajtottunk a tésztából. amikor kész vagyunk vagy egy húsz centis résszel, akkor egy tiszta konyharuhára laza mozdulatokkal szétterítjük.
Kockás tészta
A redőkbe hajtogatott tésztából vastagabb csíkokat vágunk,úgy kb. 1 - 1,5 cm csíkokat. Amikor a csíkokból megvan úgy 10 cm -nyi, akkor az egészet keresztbe fordítjuk és ugyanakkora széles csíkokat vágunk a már egyszer felvágott tésztába. Ez kocka lesz. Ezt is konyharuhára tesszük és szétterítjük.
Eperlevél
Mintha kockás tésztát csinálnánk, de nem késsel, hanem derelyevágóval vágjuk fel a tésztát, hogy hullámos legyen a széle.
Csiga
Ehhez igazán hajszálvékonyra nyújtott tészta kell. Egyforma nagyságú 2x2 cm nagyságú kockára vágjuk fel a tésztát, és azonnal letakarjuk, hogy ne száradjon. A csigát egy bordázott aljzaton vékony kötőtűszerű eszközzel készítjük. a kis tésztanégyzeteket sarkánál fogva felgöngyöljük és erőteljesen nyomjuk közben a bordázott aljzatra.
Ez egy nagyon lassan készülő tészta, munkás levesbetét, ezért ezt régen is kalákában csinálták az asszonyok, közben legalább meg lehetett beszélni a világ (meg a jelen nem lévők) dolgait.
A csigatészta a lakodalmas húsleves meg az ünnepi tyúk- gyöngytyúk- fácán levesek levesbetétje volt.
Ha frissen főzzük a tésztát, akkor már csak annyi van hátra, hogy a levesbe belefőzzük. Ha szárított tésztaként akarjuk későbbi felhasználásra eltenni, akkor meleg szellős helyen megszárítjuk. Amikor megszáradt, kb 2-3 nap alatt, akkor vászonzacskóba tesszük és szellős helyen tároljuk. Vagy jól záródó műanyagdobozt kibélelünk sütőpapírral és beletesszük a tésztát és jól lezárjuk.
Vagy a friss tésztát egy akkora tálcán, ami belefér a mélyhűtőbe szétterítjük és megfagyasztjuk. Amikor megfagyott, akkor jól záródó műanyag zacskóba összeszedjük, és betesszük a mélyhűtőbe.
A friss levesbetétet rövidebb ideig, míg a száraz tésztát kicsit hosszabb ideig kell főzni.
Szükséges hozzá egy nyújtótábla, meg egy nyújtófa. Ha nincs nyújtótáblánk, akkor a tisztára lesúrolt és szárazra törölt konyhaasztal, vagy konyhai pult is megteszi. De legalkalmasabb erre a célra a nyújtótábla. Ez egy kb 130x100 nagyságú fa tábla, aminek a két hosszanti végén ellentétes irányba néző perem van. Úgy kell elhelyezni az asztalon, hogy a lefelé néző perem az asztal szélén érjen túl, megakadályozva ezzel a nyújtás közben a tábla elmozdulását.
A nyújtófa meg kb. akkora, vagy kicsit kisebb legyen, mint a nyújtótáblánk.
1/2 kg liszt
4-5 tojás ( a klasszikus recept szerint 10 dkg lisztenként kell egy tojást adni a jó tésztához) vagy:
3 tojás és 2 evőkanál víz
1 csapott teáskanál só
A lisztet egy tál közepére szitáljuk, kezünkkel mélyedést készítünk a közepére, beleütjük a tojásokat, ha kevesebb tojással dolgozunk, ideöntjük a vizet is, és szépen összegyúrjuk. Addig gyúrjuk, ameddig egynemű, ruganyos gömbbé nem áll össze. A tésztát kb. fél órát pihentetjük, letakarjuk egy tiszta konyharuhával. Erre azért van szükség, hogy a liszt szemcsék megduzzadjanak a belekevert folyadéktól, és rugalmas anyaggá álljon össze.
Amikor elővesszük, akkor kettévesszük a tésztát, mert egy kisebb adagot könnyebb kinyújtani, újra átgyúrjuk és gömbbé formáljuk. A gömböt a lisztezett nyújtódeszkára tesszük és a nyújtófával szépen körbe-körbe elnyújtjuk. Amikor már akkora, hogy fel lehet tekerni a nyújtófára, akkor szépen felgöngyörgetjük a nyújtófára, és a tésztás nyújtófát középről kezdve a tenyerünkkel kis nyomással kifelé húzogatva nyújtjuk. Amikor a szélére érünk, akkor egy mozdulattal végiggörgetjük a nyújtófát a deszkán, a tésztát legöngyöljük róla. Fordítunk rajta kilencven fokot, és újra kezdjük. Amikor megfelelő vékonynak ítéljük, akkor kész.
Ebből a tésztából sok mindent lehet csinálni.
Derelye
A tészta felébe egymástól egyenlő távolságra, de kellőképpen közelre kiskanállal szilvalekvárt teszünk. Amikor mindenütt van már lekvár, a tészta másik felét óvatosan ráhajtjuk a lekvározott felére, és ujjunkkal a lekvárhalmokat körbenyomkodjuk. Ezzel összeragad a tészta a lekvárok körül. Elővesszük nagyanyánk derelye vágóját, vagy a boltban olyan eszközt keresünk, ami a pizzavágóhoz hasonlít, csak a széle hullámos. Ezzel a derelyevágóval a lekvárhalmok között szétvágjuk a tészát, úgy, hogy mindegyik lekvárhalom körül egyenlő nagyságú tészta rész legyen. Nem kell, hogy mindegyik azonos nagyságú és formájú legyen.
A tésztát forrásban lévő enyhén sózott vízben kifőzzük. Akkor főtt meg, amikor a derelye feljön a víz tetejére. Ekkor szűrőkanállal kiszedjük, és azonnal a vajban megpirított cukrozott zsemlemorzsára szedjük rá, ezzel rázogatva összekeverjük, és forrón tálaljuk.
A derelye tölteléke lehet túró is. A tűrós tölteték: túró, vaniliás cukorral összekeverve.
Pirított zsemlemorzsa
10 dkg zsemlemorzsa
5 dkg vaj
2 evőkanál kristálycukor
A vajat felolvasztjuk, és amikor már sül, beleöntjük a zsemlemorzsát, állandóan kevergetjük egy tiszta nem hagymás ételhez használt fakanállal és amikor sötét pirított színe lesz, hozzáadjuk a cukrot, azzal is megkeverjük, és levesszük a tűzről, kész.
Húsos derelye
De lehet a töltelék fűszeres darált hús is. Ezt a húsos derelyét mártással tálaljuk. A mártás lehet paradicsomos, vagy tejszínes. A hússal töltött kifőzött derelye lánykori neve ravioli.
A húsos töltetlék:
25-30 dkg. darált hús
kis fej hagyma,
1 gerezd fokhagyma,
mokkás kanál só
egy evőkanál zsír
A húst a lereszelt hagymákkal sóval borssal a zsíron megpirítom, és amikor kihűlt, akkor a tésztára teszem, úgy ahogy a lekváros derelyénél.
Sós vízben kifőzöm és paradicsom mártással nyakon öntöm.
Vagy sajtmártással.
A tészta következő felhasználási módja a levestészta: cérnametélt, kockás tészta, eperlevél, csiga tészta
A levesbetétekhez a tésztát a lehető legvékonyabbra kell elnyújtani.
Cérnametélt
A tésztát három ujjnyi, laza, lapos redőkbe hajtogatom. Egy egy redő legyen kb három ujjnyi széles. A redők egyik oldalát vékonyan levágom, így kapok egy több lapból álló egymásra hajtott lapokból álló tésztát, aminek az egyik oldala nyitott. Ezt vágjuk fel egy nagyon éles nagy késsel a lehető legvékonyabb csíkokra. A cérnametéltünk olyan hosszú lesz, mint amekkora redőket hajtottunk a tésztából. amikor kész vagyunk vagy egy húsz centis résszel, akkor egy tiszta konyharuhára laza mozdulatokkal szétterítjük.
Kockás tészta
A redőkbe hajtogatott tésztából vastagabb csíkokat vágunk,úgy kb. 1 - 1,5 cm csíkokat. Amikor a csíkokból megvan úgy 10 cm -nyi, akkor az egészet keresztbe fordítjuk és ugyanakkora széles csíkokat vágunk a már egyszer felvágott tésztába. Ez kocka lesz. Ezt is konyharuhára tesszük és szétterítjük.
Eperlevél
Mintha kockás tésztát csinálnánk, de nem késsel, hanem derelyevágóval vágjuk fel a tésztát, hogy hullámos legyen a széle.
Csiga
Ehhez igazán hajszálvékonyra nyújtott tészta kell. Egyforma nagyságú 2x2 cm nagyságú kockára vágjuk fel a tésztát, és azonnal letakarjuk, hogy ne száradjon. A csigát egy bordázott aljzaton vékony kötőtűszerű eszközzel készítjük. a kis tésztanégyzeteket sarkánál fogva felgöngyöljük és erőteljesen nyomjuk közben a bordázott aljzatra.
Ez egy nagyon lassan készülő tészta, munkás levesbetét, ezért ezt régen is kalákában csinálták az asszonyok, közben legalább meg lehetett beszélni a világ (meg a jelen nem lévők) dolgait.
A csigatészta a lakodalmas húsleves meg az ünnepi tyúk- gyöngytyúk- fácán levesek levesbetétje volt.
Ha frissen főzzük a tésztát, akkor már csak annyi van hátra, hogy a levesbe belefőzzük. Ha szárított tésztaként akarjuk későbbi felhasználásra eltenni, akkor meleg szellős helyen megszárítjuk. Amikor megszáradt, kb 2-3 nap alatt, akkor vászonzacskóba tesszük és szellős helyen tároljuk. Vagy jól záródó műanyagdobozt kibélelünk sütőpapírral és beletesszük a tésztát és jól lezárjuk.
Vagy a friss tésztát egy akkora tálcán, ami belefér a mélyhűtőbe szétterítjük és megfagyasztjuk. Amikor megfagyott, akkor jól záródó műanyag zacskóba összeszedjük, és betesszük a mélyhűtőbe.
A friss levesbetétet rövidebb ideig, míg a száraz tésztát kicsit hosszabb ideig kell főzni.