Ez a nap más, mint a többi

Ez a nap is elérkezett. Ma a kisebbik gyermekem is elérte a nagykorúságot.
Innentől már nem az én felelősségem amit tesz, vagy nem tesz. Reggel amikor bevittem hozzá a címbéli nótát, vizslattam ahogy alszik, tényleg más-e? Változott-e valami hajnal óta, amikoris 18 évvel ezelőtt megszületett. Én nem találtam semmit... Nekem ma is ugyanaz az angyal arcú, ártatlan-kék szemű, szívem csücske, aki az elmúlt 18 év alatt mindig is volt.

Nagyon várta a születésnapi ajándékát, pedig már napok óta mondogattuk neki, hogy ugyan már, hát mi mást kaphatna, mint ami 18. születésnapra dukál!
Hát arany pecsétgyűrűt!
Csak vigyorgott rajta hitetlenkedve.
Aztán amikor reggeli után megjelentünk Commandantéval és egy kis piros ékszerdobozzal, még akkor is csak az látszott a szemében, hogy na peeeersze, a kis doboz úgyis üres, lássuk azt ami ott az anya kezében van, azt a nagyot!
Igen megnyúlt az ábrázata, amikor kinyitva, ott hevert a bársonyon egy arany vésett pecsétgyűrű. A megdöbbent tekintetén felharsanó hahotázás volt az, ami észhez térítette, hogy na jó, mégse ezt kapja, ez csak R gépész gyűrűje...

A közös családi ebéd jól sikerült, jó hangulatban telt el a Szent Flórián étteremben.
A hely magáért beszél, a tűzoltók kedvenc helye címre pályázó étterem és söröző, tényleg jó hely. Az étterem nem nagy, de kellemes, a jó konyhájú helyekre jellemzően az étlap nem száz ételes, hanem viszonylag szűk körű, de igényes, speciális ételekkel és a hagyományos ízeket kedvelők számára is élvezhető választékkal, és a kísérletező kedvűek is megtalálják a napi betevőt. Ide jövünk máskor is! A kiválasztott ételeink finomak voltak, az adagok megfelelő méretűek, a pincér gyors és figyelmes volt, az ital kellően hideg, a magunkkal hozott tortát szépen feltálalták nekünk, és a számla is teljesen elfogadható volt. Szóval elégedettek vagyunk a Flóriánnal.

Jól megünnepeltük a szülinapost, tűzijátékos fekete-erdői tortával, de ránk jellemzően coca-colával.
Hazaérve kérdeztem az éppen nagykorút, hogy estére bontsunk-e pezsgőt koccintani, és azt a választ kaptam, hogy hát, nem is tudja, de inkább nem. Apropo, amikor néhány hete átköltöztünk Békásra, akkor Erzsébeten a spájzban megtaláltam a szilveszteri pezsgősüveget, amit január elsején visszadugaszoltam és betettem, hogy majd estefelé megisszuk a maradékát. És ennek tizenegy hónap és kilenc napja...

Itt volt a nővére is egy villámlátogatásra, jó volt látni két gyermekemet együtt, és az anyukám is elégedett volt, én meg örültem hogy velük együtt ünnepelhettünk Commandantével.

Az éppen nagykorú, kipihenendő a tegnap éjszakai, haveri körben eltöltött ünneplést,merthogy állítólag volt hajnali öt óra, mire hazaért, a szülinapi ajándékát nézi, hortyogva. Persze, amikor betakargattam, felébredt. Hmmm... lehet hogy nem kéne már betakargatni?

PS 19:41
Hát nem kéne. Fel is kelt, és már el is ment itthonról, mert Tominak megígérte, hogy találkoznak, és vízipipáznak egyet.És egy férfi ígérete szent dolog.