Búvár bál és egyebek

Nemcsak az időjárás produkált havazást az elmúlt héten, hanem engem is behavazott a munka. Így mindennapi dünnyögésemet nélkülöznetek kellett.

Az elmúlt hét végén Pécsen voltunk.
Megmondom őszintén, én sokkal szebb városra emlékeztem, mint amit most találtunk. Érdekes lesz az az Európa fővárosa, mert a város elhanyagolt, az épületek felújítatlanok, nota bene romos lakatlan épület is éktelenkedik a sétáló utcán, a belvárosi sétálóutcák gödrösek, pocsolyásak, bokatörőek, vasárnap egyetlen egy üzlet sem volt nyitva, egy ajándék bolt, egy újságos, semmi. Lehet, nagyon elkényeztetett bennünket a fővárosi lét, a mindenmindigelérhetőbeszerezhetőmegtalálható, de megvallom őszintén zokon esett.

És feltűnt, hogy irdatlan mennyiségű utazási iroda van, különféle ajánlatokkal, de egyöntetűen pofátlanul drágán. Egyiptom pl. 3 csillagos szállodában - ami ott nem mondható túl jó megoldásnak- 78 ezer. Ez még hagyján, de ehhez jön még az apróbetű, a kerozin pótdíjtól kezdve, a kötelező, és immár beépített borravaló összegéig, további 64.000.-Ft.
Hát rosszul emlékszem, de mintha hoztak volna egy rendelkezést, hogy a teljes részvételi díjat egyösszegben kell feltüntetni a hirdetésben, nem apróbetűvel adagolva? De nyilván megél mind, mert ha nem így lenne, hát biztosan nem lenne ennyi belőle.

Akartunk inni egy jó kávét valahol. Egyik lehetőség sem ragadott meg bennünket, mert sem hívogató, sem kellemes helynek nem tűnt egyik sem. Főleg az a kávézó nem, amin a bejárati ajtóra kézzel kiírt papírlapon volt közhírelve, hogy hónapok óta eladó. Vajon milyen lelkes lehet odabent a személyzet, vagy a tulaj? Nem kockáztattunk.

Viszont, hogy valami kellemes élményt is megosszak veletek, hazafelé a Dunakömlődi Halászcsárda volt szerencsés ebéddel szolgálni nekünk.
Már a parkoló bizalomgerjesztő volt, számos autó állt bent, a kisebb és a nagyobb parkolóban is, de még volt hely a frissen érkezők részére is. Végre egy hely, ahol emberek esznek, vasárnap délben. Nos kifogástalan ebédet kaptunk, a harcsa halászlé pont olyan volt, mint amilyennek lennie kell. Én kalandvágyból kértem egy adag gyufatésztát is- merthogy hosszasan szegedi lakos létemre ilyet még nem ettem- de nem kellett volna.
Nekem nem ízlett.
A süllő forrón, frissen sütve érekezett az asztalunkhoz, két akkora hal szelettel, hogy lelógott a tányérról.
Még szerencse, hogy nem ettem kenyeret a halászléhez, mert bizony szégyenben maradtam volna. Így hősies küzdelemben győztem, és elpusztítottam a halacskát az utolsó falatig.

Végül kényszerűségből még kértünk egy kávét meg egy kapucsinót. Meglepetésre a kisasszony elnézést kért, hogy a kapuccsínót csak porból tudja keverni, és így kiegyeztünk két presszókávéval. (Csak megjegyzem, hogy nem értem én ezt, ahol van presszógép, víz, kávé meg egy kis tej, vajh mi okból keverik porból a capuccinot?)
De az igaz meglepetés a kávé volt! Merthogy egy halászcsárdában jó halászlevet meg rántott süllőt kapni, az rendjén való dolog, de kávét? Olyan szuper kávét kaptunk, ami megállta volna a helyét bármelyik speciális kávézó kínálatában is.

Hmmm, most így visszaolvasva, kicsit megdöbbentő, hogy lassan már lelkendezni kell azon , ha valahol tisztességesen kiszolgálnak, jó étellel, tisztességgel, vendégül látnak.

Aki a hatos úton jár, ne hagyja ki a Dunakömlődi Halászcsárdát!
A hely minősítése: jövünk még máskor is!

Ja hgy még nem mondtam, hogy miért is voltunk Pécsen? Hát a Búvárbálon!