Igen, igen, igen! Egy jó napnak ilyennek kell lenni.
Szeretem, hogy itt Budán minden közel van. Elmentünk kirándulni, csak úgy, minden előzetes felkészülés nélkül. Csak hipp-hopp, tíz óra után beültünk az autóba, és elindultunk Dobogókőre.
Szépséges úton, rövid autózás után fent is voltunk 697 méteren. Ott álltunk a kő alatt, aminek a teteje éppen 700 méter a Balti tenger szintjéhez képest.
Sajnos a kilátás nem volt maga a tökély, mert a környező csúcsok párába takarództak, és a Duna is csak sejthető volt. Majd legközelebb...
Állítólag itt van az ezoterikus világszemlélet szerint a föld szívcsakrája. Úgy tartják, aki felkeresi ezt a pontot, annak szervezete feltöltődik energiával, egészsége pedig megerősödik. Ha beteg, állítólag csodálatos gyógyulásban lehet része.
Nem voltunk ugyan a Rám hegyen, a Ferenczi sziklánál, ahol ezt szív csakrát gondolják, hogy ott van, de szuper jót sétáltunk az országos kék túra útvonalán, megnéztük a Siketek Mária kegyhelyét, aztán hazafelé a falu szélén álló Platán panzióban megálltunk, mert már felfelé menetben ígéretes illatok szállingóztak a nyílt tűz felől.
A bográcsgulyás valóban példa értékű volt, olyan amilyennek lennie kell. A kiszolgálás gyors, udvarias, a pincér figyelmes és segítő volt. Az étel menyisége pedig, apám szavaival élve: "nem tudják mi elég egy embernek". A hely minősítése: jövünk még máskor is!
Aztán hazafelé még kitérünk Csobánka felé- amiről én azt hittem, valahol a Balaton környékén lévő település neve. Aztán rájöttem, hogy talán azért, mert egy balatoni hajó neve a Csobánc, és a Füred után én már gyerekként is úgy gondoltam, hogy akkor Csobánka is arrafelé lesz.
De nem, Csobánka bizony itt van Pomáz környékén. Egy nagyon kellemes, szép kis falu. Még a villanypóznákon is muskátli virít mindenhol.
És aztán hazaautóztunk az akácvirágos úton, és mindenféle csúcsforgalom mentesen haza is értünk. Kellemes, békés jó kis, kirándulás volt.
Itthon addig készen lett a mosás, megkávéztunk, és most pihenés.
Hétvége, ahogy kell.
Mindjárt jönnek képek is.
2009. május 16., szombat
2009. május 9., szombat
Kunsági birkapörkölt
Ezt nem lehetséges kis kétszemélyes adagban főzni, mert minél több, annál jobb. Nagyapám szerint a mérték és az arány fontos. Mindenből egy kell bele: 1 birka 1 bogrács és 1 krumpli.
(Frissítés: 2013.02.09.: Mivel az a megtiszteltetés ért, hogy meghivatkozták a receptemet a facebookon a Kunok oldalon, így kölcsönvettem tőlük az autentikus, lábasban (lábon álló lapos főzőedény) főtt birkapörkölt fényképét: nos így kell kinézni egy klasszikus kunkarcagi birkatestnek!)
De viccet félre, nézzük, házilagos kivitelezésben pár kiló húsból hogy tudunk jó ízeket varázsolni a konyhánkba!
3-4 kg birkahús, vegyes, csontos, és húsos rész is legyen benne, belsőség, perzselt része, egy lába, és az se baj, ha egy kis pacal is kerül bele
2-3 jól megtermett fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
jófajta édes-nemes őrölt pirospaprika
1 egész zöldpaprika
2-3 cső méregzöld erős paprika, mások szerint birkapörköltbe kizárólag szárított erős csöves pirospaprika kerülhet
só, úgy két három kanálnyi ( csapott evőkanálnyi, minden kanál után elkever és kóstol)
disznózsír
A főzéshez bogrács, vagy vastag falú vaslábas. De ugyanúgy lehet főzni a mai modern dupla aljú, vastagfalú Solingen edényben is.
A húst nagyjából azonos nagyságú darabokra vágom, ami jelen esetben nagyobb a megszokott pörkölt daraboknál. Úgy 3x4 centiméternyi darabokra. A hagymát felvágom, nem túl apróra
és a zsírban megpirítom. Jelentős mennyiségű zsír kell hozzá, annyi, amennyi kb. 1 cm magasan ellepi a lábas alját.
Amikor a hagyma megpirult, de még nem barnul, akkor belekeverem a feldarabolt húst, és összepirítom. Amikor a hús darabok fehérednek, akkor fedőt teszek rá, és a hús ereszt annyi levet, amiben elkezd párolódni. Rádarabolom a paprikákat, és amikor elegendő levet eresztett, akkor megszórom az őrölt paprikával. Annyi vizet öntök alá, hogy éppen ne lepje el. Ez annyit tesz, hogy a húsok felső része kint van a léből.
Amikor felforrt, akkor megkóstolom, ha kell akkor megsózom. Kicsit sótlannak kell érezni, mert a lé el fog főni róla, és akkor a maradék lében besűrűsödik a só, és nagyon sós lehet. Szóval óvatosan.
A birka életkorától függően úgy két két és fél óra alatt lassú tűzön megfő.
Az első levet nem pótolom, hanem addig főzöm, ameddig az a lé teljesen el nem fő a birkáról. Amikor elfőtt, zsírjára visszasütöm. Ekkor tűnik el belőle az összes hagymadarab. Biztosan kell még főzni, ezért miután így lesütöttem a pörköltet, akkor felöntöm még vízzel. Óvatosan, kevés vízzel, és most pótolgatom a főzővizet mindaddig, ameddig a birka meg nem főtt.
A birka -mint minden hús- akkor főtt meg, amikor a csontok a húsból kiesnek, és kivehetőek a húsból. Amikor késznek nyilvánítom, akkor visszasütöm zsírjára, vagy csak nagyon rövid levet hagyok alá. Ez egy sűrű, zamatos szaft lesz, amitől igazi a birkatetem.
Friss foszlós bélű, ropogós héjú fehér kenyérrel tálalom.
Vagy sóban vízben főtt krumplival.
Savanyúságot adok mellé, paprikába töltött káposztát, vagy savanyú uborkát. De a legfinomabb, jégbe hűtött, ropogós, kovászos uborkával.
Jeges sört adok a birkatest leöblítéshez. Vagy hideg kisfröccsöt.
(Frissítés: 2013.02.09.: Mivel az a megtiszteltetés ért, hogy meghivatkozták a receptemet a facebookon a Kunok oldalon, így kölcsönvettem tőlük az autentikus, lábasban (lábon álló lapos főzőedény) főtt birkapörkölt fényképét: nos így kell kinézni egy klasszikus kunkarcagi birkatestnek!)
De viccet félre, nézzük, házilagos kivitelezésben pár kiló húsból hogy tudunk jó ízeket varázsolni a konyhánkba!
3-4 kg birkahús, vegyes, csontos, és húsos rész is legyen benne, belsőség, perzselt része, egy lába, és az se baj, ha egy kis pacal is kerül bele
2-3 jól megtermett fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
jófajta édes-nemes őrölt pirospaprika
1 egész zöldpaprika
2-3 cső méregzöld erős paprika, mások szerint birkapörköltbe kizárólag szárított erős csöves pirospaprika kerülhet
só, úgy két három kanálnyi ( csapott evőkanálnyi, minden kanál után elkever és kóstol)
disznózsír
A főzéshez bogrács, vagy vastag falú vaslábas. De ugyanúgy lehet főzni a mai modern dupla aljú, vastagfalú Solingen edényben is.
A húst nagyjából azonos nagyságú darabokra vágom, ami jelen esetben nagyobb a megszokott pörkölt daraboknál. Úgy 3x4 centiméternyi darabokra. A hagymát felvágom, nem túl apróra
és a zsírban megpirítom. Jelentős mennyiségű zsír kell hozzá, annyi, amennyi kb. 1 cm magasan ellepi a lábas alját.
Amikor a hagyma megpirult, de még nem barnul, akkor belekeverem a feldarabolt húst, és összepirítom. Amikor a hús darabok fehérednek, akkor fedőt teszek rá, és a hús ereszt annyi levet, amiben elkezd párolódni. Rádarabolom a paprikákat, és amikor elegendő levet eresztett, akkor megszórom az őrölt paprikával. Annyi vizet öntök alá, hogy éppen ne lepje el. Ez annyit tesz, hogy a húsok felső része kint van a léből.
Amikor felforrt, akkor megkóstolom, ha kell akkor megsózom. Kicsit sótlannak kell érezni, mert a lé el fog főni róla, és akkor a maradék lében besűrűsödik a só, és nagyon sós lehet. Szóval óvatosan.
A birka életkorától függően úgy két két és fél óra alatt lassú tűzön megfő.
Az első levet nem pótolom, hanem addig főzöm, ameddig az a lé teljesen el nem fő a birkáról. Amikor elfőtt, zsírjára visszasütöm. Ekkor tűnik el belőle az összes hagymadarab. Biztosan kell még főzni, ezért miután így lesütöttem a pörköltet, akkor felöntöm még vízzel. Óvatosan, kevés vízzel, és most pótolgatom a főzővizet mindaddig, ameddig a birka meg nem főtt.
A birka -mint minden hús- akkor főtt meg, amikor a csontok a húsból kiesnek, és kivehetőek a húsból. Amikor késznek nyilvánítom, akkor visszasütöm zsírjára, vagy csak nagyon rövid levet hagyok alá. Ez egy sűrű, zamatos szaft lesz, amitől igazi a birkatetem.
Friss foszlós bélű, ropogós héjú fehér kenyérrel tálalom.
Vagy sóban vízben főtt krumplival.
Savanyúságot adok mellé, paprikába töltött káposztát, vagy savanyú uborkát. De a legfinomabb, jégbe hűtött, ropogós, kovászos uborkával.
Jeges sört adok a birkatest leöblítéshez. Vagy hideg kisfröccsöt.