Görögdinnye

Nem, nem , ezt nem főzni kell!
A görögdinnye tálalásáról akarok írni.

Amikor gyerek voltam, nagyanyám a dinnyét a pincébe tette le az alsó lépcsőre hűlni, vagy az ásott kútba engedte le láncra kötözött erős hálószatyorban. Persze volt, hogy a dinnye leszakadt és ott úszkált a kút vizében és már férfi erő és találékonyság kellett a kihalászásához. De jött apám, és kifurmányolta, hogy hogyan lehet kiszedni a kútból az addigra már elég jól lehűlt dinnyét.
Aztán ettük, ki szeletre vágva, kint a kertben, fülig maszatosan, még a könyökén is ragacsos dinnyelével, ki az asztalnál, kanállal, vagy késsel porciózva és kézzel falatozva - karéj kenyérrel, ki késsel villával, de egy biztos, a dinnyét héjában szolgálták fel, ami ott billegett a tányéron. Nekem nem nőtt rossz dinnye. Szerettem mindet, csak volt, hogy egyik másik nem volt 'olyan' édes.

Azóta már sem nagyanyám, sem apám nem él, a házat eladtuk, se kút, se pince, a dinnyék se olyan édesek már mint akkor...

Van viszont véges befogadóképességű hűtőszekrény, és van dinnye.

A nyári hűtőkapacitáson mindig kifog egy-egy hat-nyolc-tízkilós görögdinnye. Pedig dinnye kell, mert imádjuk, és mert egészséges.

A megoldás pedig pofonegyszerű: a hazagurított dinnyét szépen megmosod, papírtörlővel megtörölöd és felvágod. Igen előbb hosszában aztán keresztben, és széles szeleteket vágsz a gyümölcs húsából. Ha igazán gondos akarsz lenni, kipiszkálgatod a magokat, ha meg akarod hagyni a dinnyeevés élvezetét, akkor benne hagyod. A széles szeleteket egy tálcára/ zárható műanyag dobozba teszed, és már mehet is a hűtőbe.
Innentől kezdve teljesen konform az asztali étkezéshez a görögdinnye, nem kell magadat összekenni vele, késsel villával eheted.

Persze egyből felvághatod kockákra is kimagozhatod, és akkor már csak egy villa kell hozzá, és mehetsz be vele a fotelba, filmet nézni.

Mert dinnyét enni bármikor lehet!