Fini megtisztelt egy díjjal.
Mindig örülök, ha kiderül, hogy sokan olvassák a főzős blogomat, és annak meg különösen, ha tetszik is nekik, és hasznát is tudják venni. Most kaptam egy újabb díjat, büszkén ki is tettem oda oldalt. Kedves blog lettem. Köszönöm.
Úgy járja, hogy a díjat tovább is kell adni:
Több mint húsz blogot olvasgatok naponta-kétnaponta rendszeresen, így nehéz a választás.
Lássuk, ki az a kedves blog, akit szívesen látogatok magam is.
Thia persze, mert szeretjük és mert neki ünnepsége is van most, éppen az 1000. bejegyzését olvashattuk.
Sunny Nanny mert életkezdő, lelkesen, napról napra, kötelességszerűen küldi a beszámolóit és az ő blogja olyan, mintha egy naplót olvasnánk, benne, hogy a szerző minek örült, mi bántotta és mi történt vele. Vállalva, hogy közel sem tökéletes, hogy keresi mit is kezdjen az életével, mi meg partvonalról kiabálunk be néha hozzá, mint annak idején a bábszínházban, hogy vigyázz, ott leselkedik a farkas, légy óvatos...
Kedves blogom még cyber néni ( ahogy meta hari nevezte el) életről írt blogja, mert ő meg éppen a másik oldalán van az életnek, lelkes, tevékeny és a világra nyitott nyugdíjas. Szeretem na!
És hát az útmutató, a gondolatébresztő, az elgondolkodtató csillag.
A teendőkkel kapcsolatosan átirányítalak benneteket fini blogjára.
2011. március 28., hétfő
2011. március 26., szombat
Tavaszi pisztrángozás
Nem, nem lettem horgász, és nem mentem legyezőzni se, de a pisztrángot még mindig nagyon szeretem.
Szép idő volt ma. Elég szép és jó ahhoz, hogy Dunabogdányba menjünk pisztrángot enni.
Régen jártunk Klément Ferinél a Siesta kávézó néven jegyzett, felséges pisztrángot felszolgáló étteremében. Jó előre egyeztettünk időpontot, foglaltunk asztalt, és már jó előre örültünk, hogy megint családi ünnepség okán együtt lehetünk mindannyian. Szerencsére gyarapszik a létszám, heten ülünk már körül egy ünnepi asztalt, mert mindkét gyerekem hozza magával szerelmetes párját is - és ez így van jól. Nagyon jól.
A tulajdonos -mint mindig, olyan lelkes és olyan áhítattal beszél, a medvehagymás levesről meg a magos pirított kenyérrel tálalt vargánya k(r)émlevesről, hogy a költemény hatására mindannyian gyorsan kértünk is levest, pedig nem is akartunk levest enni. Nem bántuk meg!
A vargánya hozta azt a kellemes, nem tolakodó, sejtelmes gomba zamatot, amitől a leves jóleső melegséggel öntötte el a gyomrunkat, és kellő izgatottsággal várta az ebéd folytatását.
A medvehagymás krémleves a reggeli szedésű medvehagyma üde, tavaszi ízével, érzékeink elcsábításával győzött. A leves selymes és behízelgő állagát a kókusztej alapozta meg, ami a medvehagyma pikáns ízét stabilan emelte éteri magasságokba. A leves, az azt elfogyasztó családtagjaim arcán olyan megelégedett békés mosolyt hagyott maga után, mely minden szakács álma.
Aztán jöttek a pisztrángok. Mit jöttek! Vonultak, masíroztak, lebegtek szárnyaltak! Családomat megosztotta a grillezett és az erdélyi kukorica darában hempergetett, parmezános,a diós bundás és a kakukkfüves pisztráng.
Egyhangú vélemény volt azonban a desszertként elfogyasztandó frissen füstölt pisztráng, ami kiütötte az esélyes marlenkát a helyéről.
A grillezettért rajongók, kakukkfüves és rozmaringos táborra szakadtak tovább.
Megosztotta a mezőnyt a köret kérdése is, krumpli ( sült burgonya, steak burgonya és hercegnő burgonya) követők és saláta kedvelők tanácstalankodtak a rendelésnél. Ez a kérdés is a vendégsereg legteljesebb megelégedettségére oldódott meg, ugyanis a Főnök mint egy gordiuszi csomót, egyetlen suhintással megoldotta a kérdést: mindenki tányérjára egy fél adag saláta és egy fél adag krumpli került.
Mutatom:
A saláta szolíd citromos-olívás-mézes öntete mindegyik fajta pisztránghoz jól illett, és finoman keretezte a saláta, kínai kel belső zsenge levele, répa, főtt kukorica négyesét, amit vörös szőlőszemmel koronázott a szakács mosolygó fejjé.
És a halak! Mennyei volt mindahány!
A grillezett pisztrángok a kakukkfüves vagy rozmaringos olajjal kart-karba öltve hozták a megszokott kiemelkedő színvonalat. A halat átjárta a fűszeres zamat és ketten olyan eredményt értek el, ami szavakban visszaadhatatlan.
A ropogós dió bunda úgy harmonizált a pisztráng fehér húsával, mintha mindig is összetartoztak volna.
És a desszertünk, a frissen füstölt pisztráng egyszerűen utolérhetetlenül finom volt.
Khmm, erről nem készült kép, mert nem értünk rá. Még langyosan, a feketére színeződött halbőrből kibontva a füstös zamat átjárta hal- valóban desszert volt.
Italként frissen készült házi limonádéból kértünk, és nem csalatkoztunk ebben sem.
Az alkoholos italokról nem tudok mit mondani, tekintettel arra, hogy autókkal érkeztünk, és ezokból sem kért senki sem sört, sem bort.
A szomszédos asztaloknál hasonló vendégek jártak, mert a limonádés poharak sűrűbben voltak, mint a sörös korsók.
Ejtsünk pár szót az árakról.
Örömmel jelenthetem, hogy ez az a hely, ahol az utóbbi két évben nem történt áremelés!
Ma is ugyanaz az étlapjuk van, mint két éve. Bizonyságul álljon itt a helyszínről elkért étlap:
Az adagok ma is betöltik a nagy svájci tányért, a hal ma is lelóg a tányérról, de ahogy hallottam a szomszéd asztaltól, ott a vékonyka, női fogyasztók, kifejezetten kisebb méretű halat kértek és kaptak. Természetesen az ő számlájuk ennyivel vékonyabb is volt, hisz a halakat sütés előtt mérik és még ma is 55 Ft/ dkg az áruk.
A tulajdonos nem kis büszkeségére a hely mindig tele van, ma is, a kissé szeles idő ellenére még a sátor előtti két asztal körül is vendégek ültek, mert nem fértek be. Ők természetesen még plédeket is kaptak a székükbe.
Mi, ma is tökéletesen elégedetten és jóllakottan távoztunk.
Rövidesen újabb fajta pisztrángok készülnek majd a Siesta konyhájában, és olyan meglepetéssel is készül a Főnök, ami újabb rajongókat fog egy életre a dunabogdányi pisztrángos Ferihez kötni.
Szép idő volt ma. Elég szép és jó ahhoz, hogy Dunabogdányba menjünk pisztrángot enni.
Régen jártunk Klément Ferinél a Siesta kávézó néven jegyzett, felséges pisztrángot felszolgáló étteremében. Jó előre egyeztettünk időpontot, foglaltunk asztalt, és már jó előre örültünk, hogy megint családi ünnepség okán együtt lehetünk mindannyian. Szerencsére gyarapszik a létszám, heten ülünk már körül egy ünnepi asztalt, mert mindkét gyerekem hozza magával szerelmetes párját is - és ez így van jól. Nagyon jól.
A tulajdonos -mint mindig, olyan lelkes és olyan áhítattal beszél, a medvehagymás levesről meg a magos pirított kenyérrel tálalt vargánya k(r)émlevesről, hogy a költemény hatására mindannyian gyorsan kértünk is levest, pedig nem is akartunk levest enni. Nem bántuk meg!
A vargánya hozta azt a kellemes, nem tolakodó, sejtelmes gomba zamatot, amitől a leves jóleső melegséggel öntötte el a gyomrunkat, és kellő izgatottsággal várta az ebéd folytatását.
A medvehagymás krémleves a reggeli szedésű medvehagyma üde, tavaszi ízével, érzékeink elcsábításával győzött. A leves selymes és behízelgő állagát a kókusztej alapozta meg, ami a medvehagyma pikáns ízét stabilan emelte éteri magasságokba. A leves, az azt elfogyasztó családtagjaim arcán olyan megelégedett békés mosolyt hagyott maga után, mely minden szakács álma.
Aztán jöttek a pisztrángok. Mit jöttek! Vonultak, masíroztak, lebegtek szárnyaltak! Családomat megosztotta a grillezett és az erdélyi kukorica darában hempergetett, parmezános,a diós bundás és a kakukkfüves pisztráng.
Egyhangú vélemény volt azonban a desszertként elfogyasztandó frissen füstölt pisztráng, ami kiütötte az esélyes marlenkát a helyéről.
A grillezettért rajongók, kakukkfüves és rozmaringos táborra szakadtak tovább.
Megosztotta a mezőnyt a köret kérdése is, krumpli ( sült burgonya, steak burgonya és hercegnő burgonya) követők és saláta kedvelők tanácstalankodtak a rendelésnél. Ez a kérdés is a vendégsereg legteljesebb megelégedettségére oldódott meg, ugyanis a Főnök mint egy gordiuszi csomót, egyetlen suhintással megoldotta a kérdést: mindenki tányérjára egy fél adag saláta és egy fél adag krumpli került.
Mutatom:
A saláta szolíd citromos-olívás-mézes öntete mindegyik fajta pisztránghoz jól illett, és finoman keretezte a saláta, kínai kel belső zsenge levele, répa, főtt kukorica négyesét, amit vörös szőlőszemmel koronázott a szakács mosolygó fejjé.
És a halak! Mennyei volt mindahány!
A grillezett pisztrángok a kakukkfüves vagy rozmaringos olajjal kart-karba öltve hozták a megszokott kiemelkedő színvonalat. A halat átjárta a fűszeres zamat és ketten olyan eredményt értek el, ami szavakban visszaadhatatlan.
A ropogós dió bunda úgy harmonizált a pisztráng fehér húsával, mintha mindig is összetartoztak volna.
És a desszertünk, a frissen füstölt pisztráng egyszerűen utolérhetetlenül finom volt.
Khmm, erről nem készült kép, mert nem értünk rá. Még langyosan, a feketére színeződött halbőrből kibontva a füstös zamat átjárta hal- valóban desszert volt.
Italként frissen készült házi limonádéból kértünk, és nem csalatkoztunk ebben sem.
Az alkoholos italokról nem tudok mit mondani, tekintettel arra, hogy autókkal érkeztünk, és ezokból sem kért senki sem sört, sem bort.
A szomszédos asztaloknál hasonló vendégek jártak, mert a limonádés poharak sűrűbben voltak, mint a sörös korsók.
Ejtsünk pár szót az árakról.
Örömmel jelenthetem, hogy ez az a hely, ahol az utóbbi két évben nem történt áremelés!
Ma is ugyanaz az étlapjuk van, mint két éve. Bizonyságul álljon itt a helyszínről elkért étlap:
Az adagok ma is betöltik a nagy svájci tányért, a hal ma is lelóg a tányérról, de ahogy hallottam a szomszéd asztaltól, ott a vékonyka, női fogyasztók, kifejezetten kisebb méretű halat kértek és kaptak. Természetesen az ő számlájuk ennyivel vékonyabb is volt, hisz a halakat sütés előtt mérik és még ma is 55 Ft/ dkg az áruk.
A tulajdonos nem kis büszkeségére a hely mindig tele van, ma is, a kissé szeles idő ellenére még a sátor előtti két asztal körül is vendégek ültek, mert nem fértek be. Ők természetesen még plédeket is kaptak a székükbe.
Mi, ma is tökéletesen elégedetten és jóllakottan távoztunk.
Rövidesen újabb fajta pisztrángok készülnek majd a Siesta konyhájában, és olyan meglepetéssel is készül a Főnök, ami újabb rajongókat fog egy életre a dunabogdányi pisztrángos Ferihez kötni.
2011. március 20., vasárnap
Csirkemell csíkok sörbundában
egy egész kifilézett csirkemell
1 tojás
kb. fél dl víz
a mokkáskanál só
annyi liszt, hogy ebből sűrű de még folyós tésztát kavarjunk
majd annyi sör, amennyivel palacsinta tészta sűrűségűre visszahígítjuk.
A masszát lehet ízesíteni egy mokkás kanálnyi őrölt borssal, sóval.
A csirkemellet csíkokra vágjuk és beleforgatjuk a sörös tésztába.
Bő forró zsíron aranybarnára sütjük, sült krumplival vagy krumpli pürével tálaljuk.
1 tojás
kb. fél dl víz
a mokkáskanál só
annyi liszt, hogy ebből sűrű de még folyós tésztát kavarjunk
majd annyi sör, amennyivel palacsinta tészta sűrűségűre visszahígítjuk.
A masszát lehet ízesíteni egy mokkás kanálnyi őrölt borssal, sóval.
A csirkemellet csíkokra vágjuk és beleforgatjuk a sörös tésztába.
Bő forró zsíron aranybarnára sütjük, sült krumplival vagy krumpli pürével tálaljuk.
2011. március 13., vasárnap
Kakaó, főzve, mikrózva, forró csokoládé
Nem, nem a nyuszis, cukrozott granulált azonnal oldódó por tejbe kanalazásáról lesz most szó.
Az igazi főzött kakaóról.
Tehát két bögre kakaóhoz:
1/2 liter tej lehetőleg valódi, tehénből kifejt, nem lefölözött, igazi tehéntej
6 teáskanál cukor
3 teáskanál jó minőségű holland kakaópor
2 evőkanál hideg víz
A két kanál vízben elkeverem a kakaóport, simára.
A tejet felteszem főni. Annak idején, zománcos lábasos korban, anyámnak még volt külön tejforraló lábasa. Abban csak és kizárólagosan tejet forralt, soha, semmi mást. Így nem fordulhatott elő, hogy a tej átvette az előzőleg főzött étel ízét, vagy szagát. Manapság már a mosogatógépek, és fém edények korában ennek nincs igazán jelentősége, de vigyázzunk, hogy a alaposan elmosott és elöblített edényben forraljunk tejet. Mielőtt a lábasba önteném a tejet, vízzel kiöblítem. Erre azért van szükség, hogy így a tej nem kozmál oda a lábas aljára.
Mivel igazi tehéntejjel dolgozunk, ezt felforraljuk. Lassan óvatosan, és időnként meg-meg kevergetve. A tej másképp forr, mint a víz. Ott kell állni mellette, és jó ha van a kezünk ügyében egy jó nagy hideg merőkanál. Erre azért lehet szükségünk, mert amikor a tej elkezd forrni, akkor olyan gyorsan teszi ezt, hogy azonnal indul is kifelé a lábasból, és ha nem teszed bele azonnal a hideg fém merőkanalat és kapod le azonnal a tűzről, kifut.Elkeverem benne a cukrot, és szedek ki a vizes kakaóra a forró tejből, és az így felhígított kakaót beleöntöm a forró tejbe. Visszateszem a tűzre, és ismét felforralom.
Kiöntöm két bögrébe, a tetejére pedig tejszínhabot teszek, és kényelmesen melléülünk, beszélgetünk, kavargatjuk, amíg ihatóra hűl.
Ez volt a klasszikus főzött kakaó receptje.
Lehet ezt gyorsan hétköznapi reggelesen is csinálni:
Végy egy bögrét, tegyél bele egy jó púpozott teáskanál kakakóport, két teáskanálnyi vízzel kavard simára, tegyél bele deciliterenként 1 csapott teáskanál kristálycukrot ( 2,5 dl bögréhez két púpozott teáskanálnyit) öntsd fel pasztőrözött ( zacskós, vagy dobozos) tejjel, tedd be a mikróba a legnagyobb fokozatra másfél percre, és kész.
A csúcsok csúcsa pedig természetesen a forró csoki.
fél liter tej
10 dkg jó minőségű legalább 70 %-os étcsokoládé
A tejet felteszem melegedni, és amikor már forró, beletördelem az étcsokoládét, kavargatva felforralom, bögrébe szedem, tetejére tejszínhabot nyomok, és élvezettel elszürcsölgetjük.
És hogy essék szó a tejszínhabról is.
2 dl tejszín
1 evőkanál cukor
a tejszínt beleöntöm a habszifonba, beleteszem a cukrot, és beletekerem a habszifonpatront.
Amikor tekerem a patront az előzőleg a szifontestre szorosan feltekert fejbe, akkor feje tetejére állítom a habszifont, mert így a tekerés közben át kell menni a patron tartalmának a tejszínen.
Amikor minden benne van a patronból, lelkesen összerázom, és kész.
Az igazi főzött kakaóról.
Tehát két bögre kakaóhoz:
1/2 liter tej lehetőleg valódi, tehénből kifejt, nem lefölözött, igazi tehéntej
6 teáskanál cukor
3 teáskanál jó minőségű holland kakaópor
2 evőkanál hideg víz
A két kanál vízben elkeverem a kakaóport, simára.
A tejet felteszem főni. Annak idején, zománcos lábasos korban, anyámnak még volt külön tejforraló lábasa. Abban csak és kizárólagosan tejet forralt, soha, semmi mást. Így nem fordulhatott elő, hogy a tej átvette az előzőleg főzött étel ízét, vagy szagát. Manapság már a mosogatógépek, és fém edények korában ennek nincs igazán jelentősége, de vigyázzunk, hogy a alaposan elmosott és elöblített edényben forraljunk tejet. Mielőtt a lábasba önteném a tejet, vízzel kiöblítem. Erre azért van szükség, hogy így a tej nem kozmál oda a lábas aljára.
Mivel igazi tehéntejjel dolgozunk, ezt felforraljuk. Lassan óvatosan, és időnként meg-meg kevergetve. A tej másképp forr, mint a víz. Ott kell állni mellette, és jó ha van a kezünk ügyében egy jó nagy hideg merőkanál. Erre azért lehet szükségünk, mert amikor a tej elkezd forrni, akkor olyan gyorsan teszi ezt, hogy azonnal indul is kifelé a lábasból, és ha nem teszed bele azonnal a hideg fém merőkanalat és kapod le azonnal a tűzről, kifut.Elkeverem benne a cukrot, és szedek ki a vizes kakaóra a forró tejből, és az így felhígított kakaót beleöntöm a forró tejbe. Visszateszem a tűzre, és ismét felforralom.
Kiöntöm két bögrébe, a tetejére pedig tejszínhabot teszek, és kényelmesen melléülünk, beszélgetünk, kavargatjuk, amíg ihatóra hűl.
Ez volt a klasszikus főzött kakaó receptje.
Lehet ezt gyorsan hétköznapi reggelesen is csinálni:
Végy egy bögrét, tegyél bele egy jó púpozott teáskanál kakakóport, két teáskanálnyi vízzel kavard simára, tegyél bele deciliterenként 1 csapott teáskanál kristálycukrot ( 2,5 dl bögréhez két púpozott teáskanálnyit) öntsd fel pasztőrözött ( zacskós, vagy dobozos) tejjel, tedd be a mikróba a legnagyobb fokozatra másfél percre, és kész.
A csúcsok csúcsa pedig természetesen a forró csoki.
fél liter tej
10 dkg jó minőségű legalább 70 %-os étcsokoládé
A tejet felteszem melegedni, és amikor már forró, beletördelem az étcsokoládét, kavargatva felforralom, bögrébe szedem, tetejére tejszínhabot nyomok, és élvezettel elszürcsölgetjük.
És hogy essék szó a tejszínhabról is.
2 dl tejszín
1 evőkanál cukor
a tejszínt beleöntöm a habszifonba, beleteszem a cukrot, és beletekerem a habszifonpatront.
Amikor tekerem a patront az előzőleg a szifontestre szorosan feltekert fejbe, akkor feje tetejére állítom a habszifont, mert így a tekerés közben át kell menni a patron tartalmának a tejszínen.
Amikor minden benne van a patronból, lelkesen összerázom, és kész.