Az egy gombócot eper fagyit egy nagy tölcsérbe kaptam, aminek leesett az aljára. Előbb körbe kellett rágni a tölcsért, hogy nyelvem hozzáférjen a fagyihoz. Az eperfagyi nem volt az a mellbevágó pompás ízű csoda, amire vágytam, vizes volt és gyengén eper ízű. Talán eperíz-azonos aromával készülhetett.
A süteményválasztékból a Rigó Jancsi vitte a pálmát nálunk, olyan volt, amilyennek lennie kell. A piskóta finom, a csokikrém tejszínes és nem túl édes, a csokikalap pedig valódi csokiból, selymes ízű, megfelelő állagú, viszonylag vastag, egyszóval pompázatos volt. Mi, nagy Rigó Jancsi-fanok vagyunk és ez a sütemény vitte azt a színvonalat, amit egy ilyen süteménytől az ember elvár.
A kávék a legjobb olasz kávé hagyományait követve, szorosan a nyomdokában, szinte sarkára hágva lépdeltek.
A fagylalt - nos az nem olasz, már ami a mennyiséget illeti sem, itt szigorúan 4 dkg-os gombócok- a citrom fagyiban nem sikerült jól elkeverni a citrompótlót, és pár falatban bennemaradt egy-egy göb, ami a nem jól feloldódott citrompótló tömény savanyúságát adta, a görögdinnye fagylalt pedig egy jellegtelen ízű pirosas színű akármi. Mindkét illetve mind a három gyümölcsfagylalt erősen vizes volt. Commandante, amikor szájába dugtam a dinnye fagylalt-kósoltóját nem is ismerte fel, hogy mi akarna ez lenni? Találgatott, hogy tutti-frutti-e? Szóval nem hozta a jóféle görögdinnye ízt.
A sütemény ötcsillagos, a kávé ötcsillagos, a fagylalt gyenge, vizes drága egycsillagos.
Szombat délután sütizni jó a Czinielnél!
Korábbi bejegyzés a Czinielről itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése