Kerti tó, csobogó, virágok, asztalok, és láss csodát, végre egy hely, ahol nem kivágták a fát, hanem köré építették az éttermet!
A mai világban, amikor úgy tűnik, hogy a fő ellenség a fa, mert bármire készülnek, a legelső lépés, hogy kivágják az ott lévő fát- nos ez olyan nyitás, hogy azonnal szereti az ember a helyet.
Könnyű is szeretni, mert minden új, szép, gondosan megtervezett, bekívánkozik az ember az étterembe.
A hely önkiszolgáló, de ez nem akadályozza meg a személyzetet abban, hogy segítsen kivinni a megrendelt ételt.
"Kemencében sült PIZZA a DUNA PART közelében! Olasz tészták! Orosz specialitások! Kézműves Fagyi! Olasz Sütik!'- hirdetik étlapjukon és facebook oldalukon.
No de ha pizza van a kínálatban, főleg ha kemencében sütik, hát ki tudna ellenállni?
A hely felfedezése után másnap már ott is ebédeltünk.
Szép szeptemberi napsütéses dél volt, nem siettünk, hiszen egy kemencét fel kell fűteni, hadd nyissanak csak ki, hadd készülődjenek a vendégekre.
Bent a pultnál a kedves mosolygós, magyarul tökéletesen, kicsi akcentussal beszélő (szívünknek mindig kedves, és nagy- nagy tiszteletet ébreszt bennünk, ha halljuk, hogy a mi ékes-édes anyanyelvünket valaki tökéletesen elsajátította) hölgy vette fel a rendelésünket.
Azonnal kezünkbe is kaptuk az italunkat egy bodzás és egy málnás limonádét, valamint egy elektromos kis szerkezetet, amin majd értesítenek bennünket, ha kész a megrendelt pizzánk és mehetünk érte.
Leültünk egy szép napos asztalhoz, és belekortyoltam a bodzás limonádémba.
Szebb volt, míg nem ittam belőle, bár igen átlátszó ital volt. Valószínűleg mellényúlt a mixer, mert a bubble gum szörpös üvegből öntött, de a szörpöt szódavízzel hígította és két fél szelet citrom képviselte a limonádé vonalat.
A baj csak az volt, hogy én nem kedvelem a bubble gum ízt, mert olyan energia-ital feelingje van- azt meg ki nem állhatom. Éppen vissza akartam vinni a téves ízű italt, mikor R azonnal önfeláldozó módon átadta nekem a málnás a limonádéját. Nos, az is málnaszörp volt (a nem túl jófajtából) szódával, két szelet citrommal a tetején. Nos, ez itt egy újragondolt ízesített limonádé lehetett...
Na de majd a pizza, mindenért kárpótol! Kisvártatva meg is szólalt az elektromos rendelés jelző és két órási tányéron már hoztuk is az egyik a pultos segítségével a két frissen sült pizzát.
Vékony olasz tésztás, ahogy szeretjük.
Én sonkás ananászos hawai pizzát kértem, R pedig szalámis csípős pizzát.
Szaglászok a levegőben, de semmi pizza illat. Semmi oregánó, bazsalikom, rozmaring illat... Hiányzott a tipikus pizza fűszer trió mindkettőnkéről.
Mindkét pizzán állt a zsír, és a reszelt sajt szálai meredeztek a tetejéről.
Azonnal egyetértettünk benne, hogy nem véletlenül nem együtt sütik az olaszok a pizzát a kicsit is zsírosabb feltétekkel, hogy ne áztassa el a tésztát. Na de hát a sonka hogy lehet zsíros?
Az első falat után azonban konstatálnom kellett, hogy az én hawai pizzámon, az ígért sonka helyett, igaz bőségesen, de mégiscsak bacon szalonna volt. Hát ettől lett annyira zsíros...
Hát nem volt szerencsénk.
Vagy elfogyott minden rendes pizzára való, az ízesített fűszerezett pizzasszósztól kezdve a rendes feltétekig és mozzarella sajtig minden, vagy szabadnapos volt a pizzasütő...
A környezet viszont gyönyörű. Sajnos, ez azonban nem elég egy jó étteremhez.
Azért még egyszer rápróbálunk, hátha csak nem volt szerencsénk, hátha csak éppen rosszkor mentünk.
Majd a második esély tapasztalatait is megosztom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése