Sült csokis banán

Nem, nemcsak egyszerűen megsütöd, és nem is a kifejezetten sütési célra termelt banánról van szó!
szóval kell hozzá személyenként

1 banán
5 kis kocka étcsokoládé
1/2  evőkanál rum
1 evőkanál vagy kis gombóc vaníliafagylalt

Fogod a banánt és levágod a végét, amivel a fürtbe kapaszkodott, egy éles késsel a görbület homorú részén felhasítod a héját, csak annyira, hogy kicsit szét tudd nyitni. Széttárod a vágás mentén és a banánt keresztbe öt helyen bevágod - úgy, hogy kb. a feléig vágod, hogy a banán azért egybe maradjon. A banánt beteszed egy tűzálló tálba, a bevágásokba beletolod a kis kocka étcsoki darabokat (nem, ehhez nem lesz jó a tejcsoki, hallgass rám, jó minőségű étcsokoládé kell!) megöntözöd szép óvatosan a fél kanál rummal és beteszed a forró sütőbe. Én előbb 120 fokon sütöttem -mert közben ebédeltünk és nem akartam hogy túl hamar kész legyen, de azt sem, hogy a főfogás után még várni kelljen a sült banánra, majd felvettük a hőmérsékletet 250 fokra és így kb 10-13 perc alatt elkészült.
Akkor jó, amikor a héja egyöntetű mélybarna színű lesz, a csoki a banánban megolvadt és persze közben az egésznek isteni illata van.

Kivettük egy nagy  lapos tányérra, hogy legyen hely , ne lógjon le semerről, se folyjon ki semerre,
rátettük a vaníliafagylaltot- ami na jó, lehet egy kicsit több is mint egy evőkanálnyi-  gyorsan lefényképeztem a blog részére- majd áhítatos pillantások közepette bekanalaztuk az édes- forró-csokis jeges  csodát.

Az igazság az, hogy a recept a francia- karib térségből származik Guadeloupe-ról, ahol egy hajókirándulás alkalmával szolgáltak fel ilyet - mondjuk korszakokkal jobbat, merthogy helyi rummal locsolták bőséggel és a zavaróan giccses kék tengeren ringatózott a hajónk a vakító fehér homokos part közelében enyhén lengedező szellővel enyhítve a zavartalan napsütést. Sajnos a kép már három éve készült és nem is a banánsütéses alkalommal, de a feelinghez- gondoltam- ez is jár.