Búvár bál és egyebek

Nemcsak az időjárás produkált havazást az elmúlt héten, hanem engem is behavazott a munka. Így mindennapi dünnyögésemet nélkülöznetek kellett.

Az elmúlt hét végén Pécsen voltunk.
Megmondom őszintén, én sokkal szebb városra emlékeztem, mint amit most találtunk. Érdekes lesz az az Európa fővárosa, mert a város elhanyagolt, az épületek felújítatlanok, nota bene romos lakatlan épület is éktelenkedik a sétáló utcán, a belvárosi sétálóutcák gödrösek, pocsolyásak, bokatörőek, vasárnap egyetlen egy üzlet sem volt nyitva, egy ajándék bolt, egy újságos, semmi. Lehet, nagyon elkényeztetett bennünket a fővárosi lét, a mindenmindigelérhetőbeszerezhetőmegtalálható, de megvallom őszintén zokon esett.

És feltűnt, hogy irdatlan mennyiségű utazási iroda van, különféle ajánlatokkal, de egyöntetűen pofátlanul drágán. Egyiptom pl. 3 csillagos szállodában - ami ott nem mondható túl jó megoldásnak- 78 ezer. Ez még hagyján, de ehhez jön még az apróbetű, a kerozin pótdíjtól kezdve, a kötelező, és immár beépített borravaló összegéig, további 64.000.-Ft.
Hát rosszul emlékszem, de mintha hoztak volna egy rendelkezést, hogy a teljes részvételi díjat egyösszegben kell feltüntetni a hirdetésben, nem apróbetűvel adagolva? De nyilván megél mind, mert ha nem így lenne, hát biztosan nem lenne ennyi belőle.

Akartunk inni egy jó kávét valahol. Egyik lehetőség sem ragadott meg bennünket, mert sem hívogató, sem kellemes helynek nem tűnt egyik sem. Főleg az a kávézó nem, amin a bejárati ajtóra kézzel kiírt papírlapon volt közhírelve, hogy hónapok óta eladó. Vajon milyen lelkes lehet odabent a személyzet, vagy a tulaj? Nem kockáztattunk.

Viszont, hogy valami kellemes élményt is megosszak veletek, hazafelé a Dunakömlődi Halászcsárda volt szerencsés ebéddel szolgálni nekünk.
Már a parkoló bizalomgerjesztő volt, számos autó állt bent, a kisebb és a nagyobb parkolóban is, de még volt hely a frissen érkezők részére is. Végre egy hely, ahol emberek esznek, vasárnap délben. Nos kifogástalan ebédet kaptunk, a harcsa halászlé pont olyan volt, mint amilyennek lennie kell. Én kalandvágyból kértem egy adag gyufatésztát is- merthogy hosszasan szegedi lakos létemre ilyet még nem ettem- de nem kellett volna.
Nekem nem ízlett.
A süllő forrón, frissen sütve érekezett az asztalunkhoz, két akkora hal szelettel, hogy lelógott a tányérról.
Még szerencse, hogy nem ettem kenyeret a halászléhez, mert bizony szégyenben maradtam volna. Így hősies küzdelemben győztem, és elpusztítottam a halacskát az utolsó falatig.

Végül kényszerűségből még kértünk egy kávét meg egy kapucsinót. Meglepetésre a kisasszony elnézést kért, hogy a kapuccsínót csak porból tudja keverni, és így kiegyeztünk két presszókávéval. (Csak megjegyzem, hogy nem értem én ezt, ahol van presszógép, víz, kávé meg egy kis tej, vajh mi okból keverik porból a capuccinot?)
De az igaz meglepetés a kávé volt! Merthogy egy halászcsárdában jó halászlevet meg rántott süllőt kapni, az rendjén való dolog, de kávét? Olyan szuper kávét kaptunk, ami megállta volna a helyét bármelyik speciális kávézó kínálatában is.

Hmmm, most így visszaolvasva, kicsit megdöbbentő, hogy lassan már lelkendezni kell azon , ha valahol tisztességesen kiszolgálnak, jó étellel, tisztességgel, vendégül látnak.

Aki a hatos úton jár, ne hagyja ki a Dunakömlődi Halászcsárdát!
A hely minősítése: jövünk még máskor is!

Ja hgy még nem mondtam, hogy miért is voltunk Pécsen? Hát a Búvárbálon!

Süti a mikróban: narancsos-csokis

4 evőkanál liszt
4 evőkanálcukor
2 evőkanál kakaó
1 mokkás kanál fahéj
1 mokkás kanál sütőpor
egy negyed narancs leve

1 tojás
3 evőkanál tej
3 evőkanál olaj, vagy olvasztott vaj
egy negyed narancs reszelt héja

két kocka kis darabokra felvágott keserű csokoládé

egy nagyobbacska bögre, vagy mikrózható edény

A száraz hozzávalókat összekeverem egy bögrében, beleütöm a tojást, összekeverem, beleöntöm a tejet, és olajat.
Jól elkeverem. Belekeverem a darabolt csokit, és beteszem a mikróba.
1000 watton kb. 4-5 pecig mikrózom.

Karcagi papucs

Hogy kerül a papucs az asztalra? Hát úgy, hogy ez egy süti!

50 dkg liszt
15 dkg margarin
2,5 dkg élesztő
fél dl tej az élesztő felfuttatásához
kicsi cukor a tejbe
2-3 evőkanál tejföl
csipet só
2 tojás sárgája

szilvalekvár a töltéshez

Az élesztőt a tejben felfuttatjuk. ez azt jelenti, hogy a kézmeleg ( 35-36 fokos) tejbe a cukrot elolvasztjuk, és belemorzsoljuk az élesztő kockát. Aztán várunk. Kb. 5-10 perc múlva az élesztős tej egy barna habos massza lesz, élén élesztő szaggal. Na ez a felfuttatott élesztő.

A kézmeleg tejet úgy ellenőrzöd, hogy beledugsz egy kanalat, kiveszed, és megfogod. Ha se melegnek se hidegnek nem érzed akkor jó. Vagy csak úgy beledugod az ujjad a tejbe. Sőt, ha van hőmérőd,meg is mérheted....

Jól összegyúrjuk a többi anyaggal.

Kelesztjük, félóránként (legalább háromszor) kinyújtjuk, és hajtogatjuk (balról középre, majd jobbról középre, végül alulról fel). És bejelöljök, hogy melyik volt a tészta alja. Amikor kelesztés után újra nyújtod, nem forgatod, mert ami alul volt az alul is kell, hogy maradjon, mert a hajtogatás megint balról középre, jobbról középre és aluluról fel kell, hogy történjen.

A harmadik kelesztés után a kelt tésztát kinyújtjuk, és kis négyzeteket vágunk belőle, úgy cirka 8 x 8 cm nagyságban.

A közepére lekvárt teszünk, a négyzet átlója mentén kettéhajtjuk, és az egyik csücskön vágunk egy kis nyílást, amin a másik fület átbujtatjuk. Ismét kelesztjük, felvert tojásaj megkenjük, majd előmelegített sütőben szép rózsaszínesre sütjük.

Fasírt

1/2 kg darálthús
1 szikkadt zsömle, vagy vastag szelet jó minőségű száraz kenyér
1 tojás
kisméretű vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
só
bors
bőséges olaj vagy zsír ( vagy ezek feles keveréke) a sütéshez

A zsemlét, kenyeret hideg vízbe áztatod. (Annyi vizet kell ráönteni, hogy ellepje.)
A darált húst egy tálba teszed, a hagymát lereszeled, a fokhagymát a fokhagyma nyomóval kinyomod, az áztatott kenyeret jól kinyomkodod, és a húsba morzsolod. A kenyér vagy zsemle héját is, ha nem sikerül, mert nagyobb darabban marad, azt vett ki és dobd ki. Hozzáadod a tojás, ami előzőleg egy kis tálkába felütöttél, sózod, borsozod és kézzel jól eldolgozod. Amikor egyneművé válik, akkor bevizezett kézzel kis gombócokat gömbölyítesz belőle, és forró zsiradékban megsütöd. A gombóc ízlés szerint változó méretű lehet. A sütés nem túl magas hőfokon, de ne is takaréklángon legyen. Félidőben fordítsd meg, szép barnás pirosas színű szokott lenni.

PS: 2009. 03.14.
Megkérdeztem az Anyukámat, mert az általam sütött fasírt mégsem olyan, mint az övé, és akartam tudni, mi a titok.
És kérem szépen kiderült a nagy igazság: a hús legyen csont nélküli tarja, amit ledarálnak, mert a többi hús nem elég zsíros, és száraz fűrészporos lesz a fasírt.Ő úgy mondta, faré lesz.
Nem zsemle, hanem kenyér kell a fasírtba, csak a kenyér belét kell beáztatni, a héját eleve le kell vágni. Hideg vízbe kell áztatni a kenyeret.
És kell egy közepes méretű nyers krumpli, amit bele kell nyersen reszelni.
Az arányok pedig: a hús mennyiségéhez mérten kb egyharmada legyen a kenyérbél.

Tejfölös krumpli főzelék

1/2 kg krumpli
3 babérlevél
fél mokkás kanál só
2,5 dl 20% tejföl
2 kávéskanál liszt
fél evőkanál 15 %-os ecet
két mokkás kanál cukor

A megtisztított felkockázott krumplit a babérlevéllel, sóval annyi vízzel, ami éppen ellepi felteszem főzni. A lisztet kevés tejföllel simára keverem, hígítom a többi tejföllel. Amikor a krumpli megfőtt, akkor a levéből veszek ki, és apránként a lisztes tejfölhöz adom. Belekeverem az ecetet és a cukrot is. Amikor már forró a keverék, és elég híg, akkor beleöntöm a krumpliba, óvatosan összekeverem, felfőzöm. Ez a habarás művelete, amikor liszttel és tejföllel sűrítem az ételt.
Megkóstolom: ha kell még bele ecet, vagy cukor, akkor pótolom. Kellemesen savanykás édeskés ízűnek kell lenni.
Amikor már főzelék sűrűségű, akkor késznek nyilvánítom. Babérlevelet kidobom belőle.
Én jobban szeretem hidegen, mint melegen. Nyilván ebben szerepet játszik az is, hogy más ízű a krumpli, ha a főzés után már egyszer kihűlt. Mifelénk ezt úgy hívták, hogy megmeredt a krumpli. Én ezért a főtt krumplit is gyakran előre megfőzöm, hagyom kihűlni, és tálalás előtt melegítem.

Tükörtojással, vagy fasírozottal tálalható.

Krumplis tészta

25 dkg száraztészta (nagy kocka, vagy fordos kocka)
30-40 dkg. krumpli
1 közepes nagyságú vöröshagyma ( úgy 6-7 cm átmérőjű a közepes nagyság)
négy kanál zsír, vagy olaj
só
őrölt bors

A krumplit alaposan megmosod, és egy fazékban annyi vízzel, ami ellepi, felteszed főni. A vízbe teszel egy teáskanál sót.
Amikor megfőtt, akkor leöntöd alóla a vizet, kicsit hagyod hűlni, és meghámozod. Ezt úgy lehet csinálni, hogy egy villát beleszúrsz a krumpliba, és egy hegyes késsel lehúzogatod róla a héját.
A meghámozott főtt krumplikat, felvágod, kisebb darabokra. Mindegy mekkorára, mert úgyis összetöröd a krumplinyomóval.
A megtisztított és elnegyedelt , és aztán karikára vágott hagymát a zsiradékon megpirítod. Azért kell előbb negyedelni, mert nem jó az, ha hosszú hagymaszálak lógnak le a villádról.
Állandóan kevergesd, ne hagy magára, mert ha megég a hagyma, akkor dobhatod ki, mert keserű és használhatatlan lesz. Amikor kicsit kezd a hagymaszeletkék széle pirulni, akkor beleöntöd a krumplit, összekavarod, megsózod, kb. egy fél mokkáskanálnyi sóval, leveszed a tűzről és a krumplinyomóval összetöröd a zsírban a krumplit. Ha szükséges, akkor a tészta főzővizéből tehetsz hozzá, nem sokat, csak annyit, hogy olyan maszza- szerű egybeálló krumplit kapj, amit ha megkavarsz, ragad a fakanálra. Ez eddig nem más, mint a hagymás tört krumpli receptje, amit köretként tálalhatsz.
Most azonban teszel rá egy kávéskanál örölt pirospaprikát, és ezzel is jól összekevered.

Vagy: paprikás krumplit főzöl, és amikor megfőtt, akkor összetöröd a krumplit. Vagy felhasználod a maradék paprikás krumplit, de a galuskákat szedd ki belőle, ha még maradtak volna benne.

Vagy: felhasználod a maradék törtkrumplit, vagy főtt krumplit, amit a zsíradékba pirított hagymára dobsz, és kis forró vízzel együtt összetöröd a krumplinyomóval, és pirospaprikát teszel rá.


A tésztát megfőzöd, lásd káposztás tészta címszó alatt.

A kifőtt, leszűrt tésztát ráöntöd a hagymás krumplira, és jól összekavarod. Megkóstolod, ha kell akkor még sózod, de borsot mindenképpen bőségesen szórj rá.

Hideg kovászos uborkával tessék fogyasztani.

Káposztás tészta

25 dkg száraztészta
50 dkg káposzta -
olíva olaj
só
bors

A tészta nagy kocka, fodros kocka, lényeg, hogy sok tojással készült legyen, és vékonyra legyen nyújtva, a káposzta, praktikusan egy kisebb fej káposzta fele.
A legjobb káposzta a vékony levelű, lapos fejű káposzta, de ezt nem nagyon fogsz találni, mert mindent elöntött már a lengyel vastaglevelű káposzta. Én azt a káposztát szeretem aminek még zöld színe van, friss és ropogós.

A tészta főzővizét felteszed a tűzhelyre, legalább két- két és fél liter víz legyen, amibe teszel egy kávéskanál sót.
Amíg felforr, veszed a káposztát, a külső leveleit leszeded, ezt kidobhatod. Alatta tiszta, szép leveleknek kell lenni, nem lehet benne se bogár, se kukac. Ezután a káposztafejet kettévágod, és akkor már látod is, hogy teljesen egészséges a káposzta. Én nem szoktam a káposztát megmosni, lehet, hogy helytelen, de nem szeretem a vizes káposztát, és egyébként is tiszta és zárt a káposzta fej. Veszel egy reszelőt, a nagyobb lyukút használd, és a fél fej káposztát elkezded lereszelni. Úgy forgasd a fejet, hogy mindig a külső levél felől reszeld a torzsa felé. Azért, mert visszafelé nem lehet, letépi a levelet, és az egyben marad.
A reszelést egy nagy edény fölött csináld, mert szétrepkednek a káposzta reszelékek, és nem győzöd összeszedegetni.
Amikor lereszelted a fél fejet, a torzsát szépen kivágod belőle, és elropogtatod.

Eddigre forr a víz, beleteszed a tésztát, megkavarod, és újra felfőzöd. Amikor újra fő, takarékra veszed, mert egyébként ki fog futni. Kb. 8-10 perc alatt kész lesz. Úgy állapítod meg, hogy megfőtt-e, hogy kiveszel egyet, és kettévágod, ha nincs a közepén fehér kemény csík, akkor megfőtt. De legegyszerűbb, ha szépen megkóstolod. Ha jó, akkor azt érzed,- ha még kemény, akkor hadd főjjön. Vigyázz, ne főzd túl, mert nincs rosszabb az elkenődő szétfőtt tésztánál.

Amíg fő a tészta, egy nagyobb serpenyőben kb. 1 dl olívaolajat hevítessz, amikor forró, beleöntöd a káposztát, és elkezded pirítani. Közben megsózod, megborsozod. Nem kell agyonpirítani, mert akkor elvész a káposzta színe. Én úgy szeretem, ha még roppanós a káposzta.

Ha soknak tűnik az olaj, akkor leöntessz alóla, vagy kanállal kiszeded. Annyi mennyiségű olajnak kell alatta lenni, hogy a káposzta egyben legyen az olajjal, tehát az olaj ne folyjon ki a káposzta alól. Amikor a tészta megfőtt, leszűröd, lerázogatod, és belezuttanytod a káposztás serpenyőbe. Összeforgatod, megkóstolod, kell-e még rá só, kitálalod a tényérra, és megborsozod.


Tegnap délben ez volt az ebédem. Impozáns adag volt a tányéromon.
Aztán mentem el a henteshez, hogy beszerezzem a hétvégére a húst, és vettem füstölt kolbászt is. Ezt rituálisan meg szoktuk kóstolni a hentessel együtt, de mondtam, hogy most nem kérek, az imént ebédeltem. Kérdezte, hogy mit, mondtam, hogy káposztás tésztát. Értetlenül nézett rám, és kérdezte, hogy és még? Mondtam semmi mást.
Csalódottan hümmögött, majd ajánlotta, hogy talán vegyek a marha húsból is, egy jó gulyáslevesnek...