Üdvözlet az olvasónak

A receptek többsége kétszemélyes adagban készíthető a megadott mennyiségből. Ha nagyobb adagban készítenéd, akkor a mennyiséget értelemszerűen és arányosa növelni kell. Ahol többszemélyes adag jön ki a megadott hozzávalókból, azt ott jelzem. Ha nem találsz valamit, és szeretnéd megtudni, hogy mit, hogy kell csinálni, miből mennyit kell beletenni egy készülő ételbe, kérdezz bátran. Akár itt, bármelyik bejegyzéshez kapcsolható hozzászólásként, vagy e-mailben blholdkukacgmailpontcom címen.

2011. július 17., vasárnap

Étterem kritika: Gyradiko- egy falat Görögország!

A Gyradiko Taverna a budapesti III. kerület Királyok útja Pünkösdfürdő utca sarkán, a strand bejárattal szemben van.
Régen kiszemeltük már, hogy egy adandó alkalommal elmegyünk és eszünk náluk. Persze előtte most is megnéztem a holnapjukat, az étlapjukat, és örömmel készülődtünk, mert hangulatos jóízű vasárnapi ebédnek néztünk elébe. A görögös kék és fehér hűsítő színe igen kívanatos volt a rekkenő hőségben. Nos az első csalódás akkor ért, amikor az üvegezett terasz minden ajtaja kinyitva állt, az utcán lévő teraszon ócska műanyag kis kerekasztalok és tűző napsütés fogadott. Az üvegezett kalickán belül igényesebb a berendezés, emberek ülnek sűrűn, éppen csak lehet helyet találni, de az igazi megdöbbentő felismerés akkor ért, amikor kiderült, hogy önkiszolgáló helyen járunk.
Így aztán szépen beálltunk a sorba, és vártunk arra, hogy elmondhassuk mit szeretnénk. Tudom, hogy kint is 34 fok van, de bent egy kicsit több volt, hiába a nyitott ajtó, ablak, folyt a víz mindannyiunkról. Álltunk hősiesen, mögöttünk is szépen gyarapodott sor- ez azért nem kis bizakodásra adott alkalmat, mert ha ilyen körülmények közé tömegesen jönnek az emberek, akkor itt valami nagyon jó kell, hogy legyen.
A sor gyorsan haladt, elmondtuk mit szeretnénk, kifizettük, megkérdezték a nevünket, és kerestünk egy asztalt, ahová le tudtunk ülni. Szerencsénk volt éppen megürült egy asztal a fa alatt, és kezünkben az üdítős üveggel leültünk és vártunk. Nézelődtünk. A szomszéd asztalnál egy család hatalmas Gyradiko tálat evett, és a három felnőtt két gyerek csapaton derekasan kifogott a tál, több mint felét be kellett csomagoltatniuk. Még kicsit se unhattuk el magunkat, amikor a mikrofonból nevüket hallva jelentkezhettünk az ételért. Műanyagtálcát, műanyagtányért kaptunk, rajta a két gyros.
Íme:



Az adag nagysága megfelelőnek ígérkezett. A tzatziki kellemes volt, kellően yoghurtos, és kellő mértékben fokhagymás és kellően hűvös volt. Nekem ugyan hiányzott belőle a citromlé és a kapor zamata, de mint ahogy a töltött káposztát kis hazánkban, a tzatzikit a görögöknél is legalább annyiféleképpen csinálják, így aztán ez nem volt probléma most sem.
A krumpli ugyan valódi, karikára vágott sült krumpli volt, de azt egy nagy tálból, előre sütötten tették a tányérunkra, és hogy ne legyen igazán állott, hát eleve túlsütötték, voltak olyan darabok, amiket nem lehetett megenni.
A hús, nos hát a hús, mint minden gyros lelke, az bizony csapnivaló volt. A nekem jutott adagban minden kis darabka túlszárított, ízetlen, alig fogyasztható volt. Igyekeztem a kevéssé kiszáradt darabkákat kiválogatni, de nem sok sikerrel jártam, így egy jelentősebb mennyiséget ott is kellett hagynom.
A pita igen különleges volt. Nem a szokásos, amit az araboknál vagy a törököknél megszoktunk, sőt én bevallom ilyet még nem is láttam, nem is ettem. Olajos volt. Nagyon. Nem lehetett benne
"zsebet" találni, viszont be volt fűszerezve és át volt itatva olajjal. Igyekeztem a tzatzikivel meg a paradicsommal enni, de ennek a felét is ott kellett hagyni, mert ehhez is nehéz, és túlzottan olajos volt.

Összességében nem volt jó az egész.
Az eleve csalódás után, hogy önkiszolgáló hely a magát tavernaként hirdető és a honlapján megtévesztő régi képeket, terített és terítékes asztalt mutató vendéglátó hely - csak újabb csalódás volt maga az étel. Lehet, hogy van aki szereti ezt a fajta, száraz húsfalatkás, agyonsütött, langyosra hűlt krumplis, a hús alá tett hagymakarikás gyrost, de én nem.

Nos a gyros török étel. A török tudják legjobban készíteni. Legjobbat az ő kezükből ettem, akár Törökországban, akár Svédországban akár Ciprus török oldalán, akár a békásmegyeri Basa büfében. Csak hogy össze lehessen hasonlítani a kétféle gyrost, itt van a Basa büfé adagja.

Én maradok Ahmednél!

2011. június 19., vasárnap

Háztartástan: életvezetési tanács

Két barátnő beszélget egy kávé mellett:
Óh, drágám - mondja az egyik- a lányom annyira jól ment férjhez, hogy irigylésre méltó sora van! A férje egy angyal, jól keres, mindent megcsinál otthon, a lányomnak ágyba viszi a reggeli kávét, megcsinálja a reggelit, elindítja a gyereket az iskolába, megfőzi a vacsorát, elmosogat, kimos, kitakarít, elkíséri a lányomat vásárolni- szóval egy tünemény a vejem!
Ah, szívem - így a másik-ne is mondd! Bezzeg az én fiam! Hát ő nem nősült valami jól! Nem elég, hogy a fiam jól keres, otthon a felesége nem csinál semmit, ágyba kéri a reggeli kávét, a fiamnak kell megcsinálni a reggelit, ő készíti még a gyerek tízóraiját is,neki kell megfőzni a vacsorát, persze, mos, takarít, mosogat, és ez még nem elég, még vásárolni el kell kísérni a feleségét!




Nem ostobaság, hogy két embernek, aki összetartozik, mindent meg kell beszélni. Az együttélés számtalan apró - és nagy- buktatókat rejt. Nemcsak a szerelmes pillanatok sorozata az élet.
A közös lakást ki kell takarítani, a mosógépet, mosogatógépet be kell rakni, el kell indítani, és ki kell szedni, a ruhát ki kell tergetni, be kell szedni, ne adj isten ki kell vasalni és mindent a helyére tenni.
A lakásban a szennyeskupacokat kerülgetve lassan eszünkbe jut, hogy miért is mosott anyánk otthon örökké, miért is volt, hogy nem tudtunk úgy bemenni a fürdőszobába, hogy ne dolgozott volna bent a mosógép...

A hűtőszekrényből ki kell szedni, azt amit pár hete betettünk, és az azóta szépen belerohadt.

Meg kell tanulni, hogy a hűtőbe sem befelé, sem kifelé nem magától kerülnek a dolgok, már nincs rajtunk kívül más - mondjuk előbb említett anyánk- aki mindezt helyettünk megcsinálja. És bizony fájdalmas dolog a méregdrága ételt- amit két hete azért vettünk meg, hogy majd megesszük, aztán mégse került rá sor- most meg ki kell dobni, mert megpenészedett, megbüdösött, megromlott.
És bizony fájó dolog, ha kiszámoljuk, hogy fizetésünk hány százalékát is dobjuk most ki a szemétbe.

És persze a szemetet is ki kell vinni.
Kettőnk közül valakinek.
Meg a porszívót is kezelni kell, kettőnk közül valakinek.

Nagyon fájó dolog az, ha úgy érzem, hogy csak én vagyok a valaki, én csinálok mindent. Még fájóbb, ha mind a ketten így érezzük. A legfájóbb pedig az, hogy ennek ellenére otthon mosatlan van, szennyes hegyeket kerülgetünk, a szárítón ott van a múltheti mosás eredménye, a padlón por és szemét van, az étkező asztalon pedig mostalan hegyek tegnapról, vagy tegnapelőttről...
És ekkor valakinél elszakad a cérna, jön a 'mert mindent nekem kell csinálni, te semmit se csinálsz itthon...'

Eljött az idő, hogy leüljünk és megbeszéljük kinek mi fáj.
Indulat nélkül, tárgyilagosan.
Ha nem megy az, hogy mindenki megcsinál minden elébe kerülő dolgot, hogy aki éppen otthon van, az hozzákezd és elmosogat, kimos, kitereget, megpucolja a koszos ablakot, és ha a másik van otthon, ugyanúgy megcsinálja, mert ha mindig minden akkora lesz koszos, poros, szennyes, amikor én vagyok otthon, akkor ez nem járja.
Akkor fel kell osztani a munkát.
Legyen felelőse a konyhának, a fürdőszobának, a mosogatásnak a porszívózásnak a felmosásnak és a mosásnak.
Ebben az esetben is alapból elvárható, hogy mindenki fogja a tényérját a poharát az asztalról, és tegye bele a mosogatóba, és engedje tele vízzel, hogy ne száradjon bele a maradék, a szennyest tegye be a szennyestartóba, a kádat mossa ki maga után, a WC-t hagyja tisztán maga után, és az étkezőasztalon ne hagyjon maga után se ételmaradékot, se mosatlant, se egyéb más oda nem is való dolgot.

Kedves olvasó, életvezetési tanácsunkat olvasta.

Ti hogyan csináljátok?

2011. június 13., hétfő

Rántott patisszon, rántott cukkini, rántott tök, rántott krumpli

Valami hús nélküli ételre volt megrendelésem, így kézenfekvő választás volt, irány a piac, vegyünk friss tököt, patisszont!

A tököt és a patisszont vékonyan meghámoztam, magját kiszedtem és egyenletes szeletkékre vágtam . Na jó igyekeztem vágni. Úgy másfél két centis vastagságúra.
Óvatosan besóztam és elkezdtem panírozni.
Szokásos módon előbb lisztbe, aztán felvert, megsózott tojásba majd zsemlemorzsába fogattam és igen bőséges forró olajban aranybarnára sütöttem. Papírtörlőre szedtem és majonézzel ettük.

A patisszon sütés után fehér, tömör húsú maradt, kellemes állagú, majdnem, mint egy fehér húsú hal. Persze a hal íze és a szálkák nélkül. A tök sokkal levesesebb, "vékonyabb" lett, íze is más, mint a patisszoné.

Ugyanígy lehet cukkinit is kirántani.
Lehet az újkrumplit is kirántani. Meg kell hámozni, vastagabb karikára vágni, sózni, esetleg borsozni, bebundázni majd kirántani.

2011. április 25., hétfő

Sonkalé felhasználása

A sonka főzésekor a főzővízbe egy egész vöröshagymát, két gerezd fokhagymát és szemes borsot is főztem bele.

A sonkát megkóstolom, egy kicsike szeletet vágok belőle, és ezzel megtudom, hogy sós-e nagyon. Ha igen, akkor pár órára beáztatom, és cserélem rajta a vizet, és friss vízben teszem fel főni.

A sonkát, a csülköt lassú tűzön négy- öt óra hosszat főzöm, és a lében hagyom langyosra hűlni. Amikor még meleg, kiveszem a léből, kihúzom belőle a csontot aztán szorosan műanyag fóliába tekerem és beteszem a hűtőbe. Így kapok szépen szeletelhető, zamatos sonkát, csülköt.

Amikor megfőtt a sonka a levét leszűrtem, és egy nagy fazékban betettem a hűtőbe.
A mostani sonkalé kellemes zamatú lett, nem olyan sós élvezhetetlen, mint a tavalyi, amit végülis nem tudtam felhasználni. Az idén több mindent fogok főzni a sonka levéből - ami nálunk konkrétan csülöklé.

FONTOS: először meg kell kóstolni a sonkalevet. Várhatóan nagyon sós lesz, ezért kellő mértékben vízzel hígítva kell használni.

Nagyanyám egyszerű rizs levest főzött belőle.
A sonkalébe fejenként egy evőkanál rizst főzött bele, és kész.
Egy fej karalébé kockára vágva és belefőzve és a maradék csülök kockára vágva meg egy marék petrezselyem apróra vágva határozottan javít rajta...

Pöszméte leves

Az egres, vagy büszke, mifelénk csak pöszméte névre hallgatott. Aki nem ismerné, ez egy igen szúrós bokron növő apró, zöld színű, golyó alakú, savanyú apró magvú gyümölcs.
Ilyenkorra már befőttként létezhet, merthogy kora nyáron terem, vagy a fagyasztóban lehet még egy egy zacskóval.
A füstölt lében meg kell főzni a pöszmétét és tejföllel behabarni a levest. Ezt is a maradék sonkát kockára vágva és a levesbe tálalva lehet feljavítani.


Babfőzelék

25 dkg szárazbab
2 babérlevél- ez el is maradhat-
só, őrölt bors
kb másfél liter füstölt sonkalé


A szemes babot alaposan megmossuk és egy éjszakára hideg vízbe beáztatjuk.
Annyi sonkalében amiennyi ellepi, feltesszük főni, szükség szerint sózzuk, őrölt borssal szórjuk meg, időnként megkeverjük és az elfőtt levet pótoljuk. Amikor megfőtt (a beáztatott bab viszonylag hamar fő) annyi lének kell alatta maradni, amennyi éppen nem lepi el.

A) rántásos babfőzelék

+egy evőkanál paprikás rántás

A hideg rántást a főzőlével felhígítjuk (hideg rántást meleg lével, meleg rántást hideg lével) és visszaöntjük a babra, összefőzzük és készen van.

B) habart babfőzelék

+ másfél dl tejföl
egy csapott evőkanál liszt

A liszthez kanalanként adagolom a tejfölt és csomómentesre keverem. A megfőtt babot a tejfölös
habarással behabarom, esetleg egy evőkanál ecettel, kicsi cukorral ízesítem.

A babfőzeléket natúr babkonzervből és lehet készíteni, ekkor a levét leöntöm a konzervnek és a sonkalében néhány percig forralom. Aztán folytatom a főzést, mint fentebb.

A babfőzeléket sonkalében főtt kemény tojással, és egy meleg sonkaszelettel csülökszelettel tálalom.


Bableves

20 dkg szárazbab, előző este beáztatva
vagy két doboz natúr sós lében eltett babkonzerv
kb. 15-20 dkg krumpli
1 tojásból csipetke
két liter sonkalé
paprikás rántás kb 1 evőkanál
sonka kockára vágva

A sonkalében megfőzöm a babot, amikor félfővésben van, belerakom a kockára vágott krumplit, és amikor a krumpli is félfővésben van, belerakom a csipetkét.
Ha konzervből főzöm, akkor először a krumplit teszem bele, majd a babot, majd a csipetkét. Szükség szerint sózom, borsozom, és berántom.
Tejföllel és a kockára vágott csülökkel, sonkával tálalom.
Aki úgy szereti egy kevés ecettel savanyíthat is rajta.


Sárgaborsó leves, -főzelék
1 zacskó (1/2 kg sárga vagy zöld színű feles borsó) előző este beáztatva
sonkalében megfőzve

ha főzeléket akarok, akkor sűrűre kell főzni, azaz kevés lében, rántással lehet még sűríteni.


Krumpli leves

Lehet ezt is sonkalével főzni. Ekkor kolbász helyett sonkát teszünk bele a tálalásnál. Vagy ha főztünk a sonkával együtt kolbászt is, akkor itt a kolbász ideje...

Maradék sonkalé tárolása

A maradék sonkalé helye a mélyhűtőben van. Én állandó helyhiánnyal küzdök  mélyhűtőben, így a sonkalevet forralással besűrítem és jégkocka készítő műanyag zacskóban teszem be a mélyhűtőbe. Így amikor sonkalére van szükségem csak kipattintok egy befagyasztott kockát és hipp-hopp kész a remek ízesítő.
 De vigyázat: sós, tömény,  hígítsd fel vízzel és amikor élvezhető ízű, akkor használd fel!

Császármorzsa (smarni)

2 csapott evőkanál kukorica dara
1 púpozott evőkanál liszt
2 dl tej
1 csomag vaníliás cukor
2 egész tojás
1 púpozott evőkanál cukor
fél citrom reszelt héja
3 dkg vaj

1 dl tejet felmelegítek és amikor forr óvatosan beleszórom a grízt, megkevergetem, elzárom alatta a tüzet, lefedem és állni hagyom.
A tojásokat szétválasztom, a sárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverem. Akkor jó, amikor a keveréstől a sárgája kivilágosodik és folyós, habos-krémszerű lesz. A fehérjét habbá verem.
A citrom héját a grízbe reszelem, belekeverem a cukrozott tojássárgáját, beleszórom a lisztet, hozzáöntöm a tejet, szépen apránként hígítva a masszát, a végén belekeverem a habbá vert fehérjét. Egy folyós krémszerű állagú anyagot kapunk. Kb. kétszer olyan sűrűségű legyen, mint egy szimpla palacsinta tészta.

Beleöntjük egy jó nagy teflonos serpenyőbe, amit előzőleg jól felhevítettünk, és negyed vajat beledobtunk. Elkezdjük sütni, amikor már sűrűsödik, akkor folyamatos kevergetés mellett sütjük a serpenyőben. Egy idő után elkezd morzsalékossá válni ekkor óvatosan lepirítjuk. Ha szükséges, akkor adunk még hozzá vajat, hogy le ne ragadjon.

A tányéron porcukorral megszórjuk, és házi készítésű (barack) lekvárral vagy házi málnaszörppel tálaljuk.

Ha gríz nélkül csináljuk, akkor sűrű palacsintatésztát kell keverni- és ekkor nehezebben lesz morzsás, és sokkal ragadósabb darabok lesznek belőle- nekem az nem igazán morzsa.

2011. április 22., péntek

Kacsahúsleves

Levest csontos húsból lehet igazán jót főzni.
Lehet, persze lehet zsírmentes színhúsból is, de az nem olyan, mint amilyet otthon megszoktunk...

Nagyvárosi lakos lévén nem kapirgál a ház mögött egy tyúk se, nem úszkál a kacsaúsztatóban egy kacsamadár se, libáról már ne is beszéljünk. Így a boltban vásároljuk a húst. A múltkor a Penny-ben láttam 198.-Ft.-ért egy kiló kacsa far-hát csomagot. Két darab volt benne, jelentős mennyiségű kacsahájjal.
A darabokat megmostam, megtisztítottam, a kacsahájat lefejtettem, apró darabokra vágtam, és lassú tűzön kiolvasztottam, majd ropogósra sütöttem a pörcöt. Kiszedtem a zsírból, és hagytam kihűlni. Tilos megsózni! Majd csak akkor, amikor eszed, akkor kell sózni, a tányérra kiteszel egy csipet sót, és belemártogatod a falatokat.

1 kg kacsa far-hát
na jó, ha van egy egész kacsánk, akkor az aprólékját: lábát, nyakát, szárnyát, farát hátát szivét, zúzáját és mindent beleteszünk a levesbe.
2 gyökér
1 répa
negyed karalábé ( kb 10 dkg)
negyed zeller ( kb 10 dkg)
1 kisebb krumpli egészben
két teáskanál szemes fekete bors
2 darabka szerecsendió-virág
1 egész vöröshagyma ( kb akkora átmérőjű, mint amikor a hüvelyk és mutató ujjadból kört formálsz)
2 kis gerezd fokhagyma
1 fél zöldpaprika
1 fél paradicsom
egy kis csokor petrezselyemzöldje
1 evőkanál só


A két darab far-hátat kettévágtam, és mehet bele a levesfőző fazékba. A levest négy-öt literes lábasban főzzük. A zöldségeket megpucolom, megmosom, a petrezselyemzöldet fehér cérnával összekötöm, aztán megmosom, és mindent beleteszek a fazékba. Nem kell bele több zöldség, mert nem zöldség levest, hanem húslevest akarunk főzni.
Hideg vízzel ( fontos, hogy hideg legyen a víz, mert akkor a lébe fog kifőni az összes zamata a húsnak, míg ha azt akarom, hogy a hús maradjon ízes, akkor meleg vizet öntök a húsra, például, amikor pörköltet főzök, Ha levest főzök mindig hideg vízbe teszem fel a levest) felöntöm a fazekat, és lassú tűzön takaréklángon elkezdem főzni. Fedőt teszek rá. Semmi további teendőm nincs vele, csak arra kell vigyázni, hogy ki ne fusson. Nagyon kis lángon főzöm, a tűzhely legkisebb rózsájára teszem, és azt is takarékra veszem. Így főzöm legalább négy órán keresztül.
Nem kell kavargatni, rázogatni, levet leönteni alóla, habját szedni, semmit se kell vele csinálni, csak hagyni főni. A habja tulajdonképpen a kicsapódó fehére, amitől húsleves a húsleves, és ezt a habot a leves el fogja főni. Ha van amit fel akarok tálalni a főtt húsból, akkor azokat előbb kiszedem a levesből, vagy csak egyszerűen két két és fél óra fővés után leveszem a tűzről.
Négy óra főzés után kiszedem a levesből a szétfőtt csontos húst, ezt semmire se lehet használni, mert egyrészt már semmi íze sincs, másrészt szétfőtt, harmadrészt meg a kacsa far-hát egyébként is nagy gácséroké szokott lenni, úgyhogy az megy a kukába hisz nem volt drága, nem kell sajnálni - jobb esetben, a csontokról szépen leszeded a húst, és különrakod és odaadod a kutyáknak, macskáknak.
Amikor kiszedtél a levesből mindent, akkor hagyod pihenni a levest úgy öt-tíz percet, hogy leülepedjen, és aztán szép óvatos merítésekkel leszűröd a levest.
Ehhez kell egy sűrű szövésű levesszűrő. Ez akkora legyen, mint egy leveses tányér, ezt ráteszed a lábasra, amibe a leszűrt levest akarod tenni. Szóval szép óvatosan, mindig a leves tetejéről merítve a leveseskanalat óvatosan átszűröd a levest. Vigyázva, hogy fel ne kavarodjon, mert az aljára leülepedett az a barna pehelyszerű anyag, ami valamikor a habja volt.
A leves legalját ami már szinte sűrű ettől a barna anyagtól nem teszed bele a leszűrt lébe.
Amikor kész vagy, a leszárt levest megkóstolod. Bizonyára kell még sózni, ha igen apránként teszel még bele sót, ameddig úgy nem érzed, hogy most már jó. Egy késhegynyi őrölt borsot is szórsz bele, és kész.

A levestésztát húslevesben kell főzni. Ha cérnametélttel főzöd, akkor személyenként egy maréknyi metéltet kell számítani. A levesből kiveszünk úgy kb két deciliternyit, egy kislábasban felfőzzük, egy csipet sót még teszünk bele és amikor forr, beletesszük a levestésztát. Újraforraljuk, és amikor forr, fedőt teszünk rá, és elzárjuk alatta a tüzet, A tészta a fedő alatt megfő, és felszívja a levest, ott lesz a lábasban a levestészta, lé nélkül.
Ha az egész levesben akarnánk főzni, akkor azt a levet is képes lenne a tészta felszívni, és ráadásul a levest a tésztával nehéz kiszedni. Így azonban mindenki szed a levestésztából és a forró húslevest rászedi a tányérjában lévő levestésztára.
Ha csigatésztával akarjuk tálalni, akkor egy kicsit főzni kell a tésztát a lében, ha kell akkor pótolni is kell a levet a levestészta alatt.
Ha daragaluskával főzöd, akkor azt is külön lében főzd, és lassú tűzön, mert szétveti a zubogás a daragaluskát, és amikor kb. két perce már főzöd, akkor tegyél rá fedőt, hagyd felfőni a fedő alatt, és zárd el a tüzet. A fedő alatt megszívja magát a galuska, megduzzadnak a gríz szemek, és finom lesz.

A húslevest mindig forrón kell tálalni!
Langyosan borzasztó...
Majd meghűl a tányérban annyira, hogy lehessen enni. Külön öröm kavargatni a forró illatos húslevest a tányérban.

2011. április 19., kedd

Spenót

Egy doboz fagyasztott spenót
kb.20-25 dkg krumpli
kicsi tej
egy evőkanálnyi vaj
mokkás kanál só

A krumplit kevés vízben megfőzzük, a kiolvasztott spenóttal egy fél deci tejjel botmixerrel egyneművé mixeljük, és a kívánt sűrűségre visszahígitjuk.
Visszatesszük a tűzhelyre felfőzzük és belekeverjük az evőkanálnyi vajat.

Amikor a fiam bölcsődés volt, olyan bölcsődét választottam neki, ahol volt saját konyha, és a konyhás nénik ott helyben főztek a gyerekeknek. A spenót akkora kedvence volt a gyereknek, hogy a spenótos napokon egy nyolc decis befőttes üveg mindig ott várt bennünket, hogy hazavigyük, mert a konyhás nénik odakészítették nekünk. Így nekem sose kellett spenótot főzni.
Egyszer aztán elmentünk nyaralni, és az én kisfiam kitalálta, hogy anya főzzél spenótot!
Ajaj, én nekiálltam, főztem, sűrítettem, fokhagymáztam, cukroztam, citromoztam, sóztam tán még ketchup is került bele, mert sose volt olyan ízű, mint ahogyan azt a megrendelő elvárta volna. Végül persze kidobtuk.
Itthon első alkalommal kifaggattam a konyhás néniket, hogy hogy is van az ezzel a spenóttal?
Összecsapták a kezüket, óh aranyoskám, a spenót meg egy kis sóba vízbe főtt krumpli, összetörve, összekeverve és kész.
Látod, ennyi az egész...!