Rendrakás, selejtezés

Ha "szerencsés" vagy, akkor a téli - nyári ruhaváltással ez a selejtezés minden éveben megtörténik- hisze a téli ruhákat kimosva, kitisztítva el kell tenni, a nyárit meg elővenni.  Ami nem méltó az elraktározásra, az már a szezon után kidobódik...

Ha abban a szerencsében van részed, hogy nagyobb lakásban élsz, több szekrényed van, akkor eljön az a pillanat, amikor már nem férsz el a lakásodban. Amerre  nézel, mindenhol van valami, a falak mentén szaporodnak az "éppen csak leteszem ide, míg el nem rakom" dolgok, a cipők egymás hegyén-hátán a cipőtartón, a kimosott ruhákat nem tudod betenni a szekrénybe, mert egyszerűen nem fér be. Ez a félreismerhetetlen jele annak, hogy nem halogathatod tovább a selejtezést.

Alapvető mókus-természetünk szerint 'a majd jó lesz még valamire'-elv  ellenünk dolgozik.
De ne hagyjuk magunkat, legalább most legyünk erősek, ami nem volt rajtunk az elmúlt két-három éveben, akkor az következő öt évben sem fog hiányozni.

NAGY LEVEGŐT és kezdjünk hozzá.

Csináljunk egy nagy sík felületet, mondjuk az étkezőasztalt pakoljuk le mindent róla és oda kezdjük kirakni a szekrény egyik polcát. 
Ami kopott, szakadt, lyukas, foltos, fakó - az megy a kukába.
Ami divatjamúlt, de még használható, ami nem volt rajtunk az utóbbi két szezonban, amit kinőttünk, amiből kifogytunk,  az szépen összehajtogatva mehet adományként valamelyik ezzel foglalkozó szervezetnek- zacskózzuk be.
Amiket hordunk, amiket megtaláltunk, hogy jé, végre megvan. hogy kerestem, azt szépen összehajtogatva megy vissza a kitörölt szekrénypolcra. Igazság szerint a visszapakolás előtt a holmikat ki kéne mosni, vasalni és úgy visszapakolni. De ha már rendben vannak a polcok, erre még akkor is ráérünk.

A régi törölközőket  amik elvékonyodtak, kifakultak azokat vigyük el egy állatmenhelyhez, ők még jó hasznát tudják venni. Ugyanígy tegyünk a szakadt, elvékonyodott, kilyukadt ágyhuzatokkal.

Ragaszkodjunk hozzá, hogy családtagjaink saját maguk szelektálják a homijaikat, mi csak a végső felügyeletet adjuk, nehogy visszakerüljön a szakadt "az a kedvenc pólóóóm" címkéjű holmi a szekrénybe további helyfoglalónak.

Ha kész vagyunk egy szekrénnyel, gyorsan csukjuk be a szekrény ajtót, ami kukába való dobjuk ki, az elvitelre továbbadásra szánt holmikat tegyük be az autónk csomagtartójába és nyilvánítsuk sikeresnek a selejtezést, legközelebb majd egy másik szekrénnyel folytatjuk.

Időben kezdjünk hozzá a rendrakáshoz, selejtezéshez így ugyanis alkalmanként fél-egy óra munkával megúszhatjuk ezt a nemszeretem tevékenységet, nem kell napokig egyfolytában pakolgatni.

A konyhában is selejtezni kell az elhasználódott fakanalakat, a csorba, fülehagyott bögréket kibodjuk,  a hiányos készleteket, a magára maradt poharakat, bögréket   jótékonysági szervezeteknek átadjuk, az illatát és értelmét vesztett fűszereket kidobjuk, üvegeiket a mosogatógép legmagasabb hőmérsékletén elmosogatjuk vagy elmossuk és kiforrázzuk azokat. (A mosogatóba tesszük őket és a forrásban lévő vízzel megtöltjük, majd kiöntjük belőle és kiszárítjuk.)                      

A sorrend úgy alakul, hogy a rendrakás  bentről kifelé halad. Először a szekrényekben, ágyneműtartókban selejtezünk, teszünk rendet, aztán a szobákban.

Végül jöhet a tél végi nagytakarítás.

Amikor már csak azok  a holmik maradtak amire szükségünk van- akkor elkezdhetjük azokat kimosni. Mindig csak annyit, amennyit kényelmesen ki tudunk teregetni. Ne felejtsük el száradás után helyükre rakni a dolgokat!

Életvezetési tanácsainkat olvasták.

Háztartástan: életvezetési tanács

Két barátnő beszélget egy kávé mellett:
Óh, drágám - mondja az egyik- a lányom annyira jól ment férjhez, hogy irigylésre méltó sora van! A férje egy angyal, jól keres, mindent megcsinál otthon, a lányomnak ágyba viszi a reggeli kávét, megcsinálja a reggelit, elindítja a gyereket az iskolába, megfőzi a vacsorát, elmosogat, kimos, kitakarít, elkíséri a lányomat vásárolni- szóval egy tünemény a vejem!
Ah, szívem - így a másik-ne is mondd! Bezzeg az én fiam! Hát ő nem nősült valami jól! Nem elég, hogy a fiam jól keres, otthon a felesége nem csinál semmit, ágyba kéri a reggeli kávét, a fiamnak kell megcsinálni a reggelit, ő készíti még a gyerek tízóraiját is,neki kell megfőzni a vacsorát, persze, mos, takarít, mosogat, és ez még nem elég, még vásárolni el kell kísérni a feleségét!




Nem ostobaság, hogy két embernek, aki összetartozik, mindent meg kell beszélni. Az együttélés számtalan apró - és nagy- buktatókat rejt. Nemcsak a szerelmes pillanatok sorozata az élet.
A közös lakást ki kell takarítani, a mosógépet, mosogatógépet be kell rakni, el kell indítani, és ki kell szedni, a ruhát ki kell tergetni, be kell szedni, ne adj isten ki kell vasalni és mindent a helyére tenni.
A lakásban a szennyeskupacokat kerülgetve lassan eszünkbe jut, hogy miért is mosott anyánk otthon örökké, miért is volt, hogy nem tudtunk úgy bemenni a fürdőszobába, hogy ne dolgozott volna bent a mosógép...

A hűtőszekrényből ki kell szedni, azt amit pár hete betettünk, és az azóta szépen belerohadt.

Meg kell tanulni, hogy a hűtőbe sem befelé, sem kifelé nem magától kerülnek a dolgok, már nincs rajtunk kívül más - mondjuk előbb említett anyánk- aki mindezt helyettünk megcsinálja. És bizony fájdalmas dolog a méregdrága ételt- amit két hete azért vettünk meg, hogy majd megesszük, aztán mégse került rá sor- most meg ki kell dobni, mert megpenészedett, megbüdösött, megromlott.
És bizony fájó dolog, ha kiszámoljuk, hogy fizetésünk hány százalékát is dobjuk most ki a szemétbe.

És persze a szemetet is ki kell vinni.
Kettőnk közül valakinek.
Meg a porszívót is kezelni kell, kettőnk közül valakinek.

Nagyon fájó dolog az, ha úgy érzem, hogy csak én vagyok a valaki, én csinálok mindent. Még fájóbb, ha mind a ketten így érezzük. A legfájóbb pedig az, hogy ennek ellenére otthon mosatlan van, szennyes hegyeket kerülgetünk, a szárítón ott van a múltheti mosás eredménye, a padlón por és szemét van, az étkező asztalon pedig mostalan hegyek tegnapról, vagy tegnapelőttről...
És ekkor valakinél elszakad a cérna, jön a 'mert mindent nekem kell csinálni, te semmit se csinálsz itthon...'

Eljött az idő, hogy leüljünk és megbeszéljük kinek mi fáj.
Indulat nélkül, tárgyilagosan.
Ha nem megy az, hogy mindenki megcsinál minden elébe kerülő dolgot, hogy aki éppen otthon van, az hozzákezd és elmosogat, kimos, kitereget, megpucolja a koszos ablakot, és ha a másik van otthon, ugyanúgy megcsinálja, mert ha mindig minden akkora lesz koszos, poros, szennyes, amikor én vagyok otthon, akkor ez nem járja.
Akkor fel kell osztani a munkát.
Legyen felelőse a konyhának, a fürdőszobának, a mosogatásnak a porszívózásnak a felmosásnak és a mosásnak.
Ebben az esetben is alapból elvárható, hogy mindenki fogja a tényérját a poharát az asztalról, és tegye bele a mosogatóba, és engedje tele vízzel, hogy ne száradjon bele a maradék, a szennyest tegye be a szennyestartóba, a kádat mossa ki maga után, a WC-t hagyja tisztán maga után, és az étkezőasztalon ne hagyjon maga után se ételmaradékot, se mosatlant, se egyéb más oda nem is való dolgot.

Kedves olvasó, életvezetési tanácsunkat olvasta.

Ti hogyan csináljátok?