Üdvözlet az olvasónak

A receptek többsége kétszemélyes adagban készíthető a megadott mennyiségből. Ha nagyobb adagban készítenéd, akkor a mennyiséget értelemszerűen és arányosa növelni kell. Ahol többszemélyes adag jön ki a megadott hozzávalókból, azt ott jelzem. Ha nem találsz valamit, és szeretnéd megtudni, hogy mit, hogy kell csinálni, miből mennyit kell beletenni egy készülő ételbe, kérdezz bátran. Akár itt, bármelyik bejegyzéshez kapcsolható hozzászólásként, vagy e-mailben blholdkukacgmailpontcom címen.

2016. szeptember 28., szerda

Étterem kritika: Tavacska Pizzéria, Kávézó és Fagyizó

Kicsit nem vagyunk itthon és máris micsoda kis szuper hely keletkezett a Királyok útja 26 alatt, az addig üres, kevéssé gondozott telken!
Kerti tó, csobogó, virágok, asztalok,  és láss csodát, végre egy hely, ahol nem kivágták a fát, hanem köré építették az éttermet!
A mai világban, amikor úgy tűnik,  hogy a fő ellenség a fa, mert bármire készülnek, a legelső lépés, hogy kivágják az ott lévő fát- nos ez olyan nyitás, hogy azonnal szereti az ember a helyet.
Könnyű is szeretni, mert minden új, szép, gondosan megtervezett,  bekívánkozik az ember az étterembe.





A hely önkiszolgáló, de ez nem akadályozza meg a személyzetet abban, hogy segítsen kivinni a megrendelt ételt.

"Kemencében sült PIZZA a DUNA PART közelében! Olasz tészták! Orosz specialitások! Kézműves Fagyi! Olasz Sütik!'- hirdetik  étlapjukon és facebook oldalukon.

No de ha pizza  van a kínálatban, főleg ha kemencében sütik, hát ki tudna ellenállni?
A hely felfedezése után másnap már ott is ebédeltünk.
Szép szeptemberi napsütéses dél volt, nem siettünk, hiszen egy kemencét fel kell fűteni, hadd nyissanak csak ki, hadd készülődjenek a vendégekre.

Bent a pultnál a kedves mosolygós, magyarul tökéletesen, kicsi akcentussal beszélő (szívünknek mindig kedves, és nagy- nagy tiszteletet ébreszt bennünk,  ha halljuk, hogy a mi ékes-édes anyanyelvünket valaki tökéletesen elsajátította) hölgy vette fel a rendelésünket. 
Azonnal kezünkbe is kaptuk az italunkat egy bodzás és egy málnás limonádét, valamint egy elektromos kis szerkezetet, amin majd értesítenek bennünket, ha kész a megrendelt pizzánk és mehetünk érte. 
Leültünk egy szép napos asztalhoz, és belekortyoltam a bodzás limonádémba.
Szebb volt, míg nem ittam belőle, bár igen átlátszó ital volt. Valószínűleg mellényúlt a mixer, mert a bubble gum szörpös üvegből öntött,  de a szörpöt  szódavízzel hígította és két fél szelet citrom képviselte a limonádé vonalat.
A baj csak az volt, hogy én nem kedvelem a bubble gum ízt, mert olyan energia-ital feelingje van- azt meg ki nem állhatom. Éppen vissza akartam vinni a téves ízű italt, mikor R azonnal önfeláldozó módon átadta nekem a málnás a limonádéját. Nos, az is málnaszörp volt (a nem túl jófajtából) szódával, két szelet citrommal a tetején. Nos, ez itt egy újragondolt ízesített limonádé lehetett...



Na de majd a pizza, mindenért kárpótol!  Kisvártatva meg is szólalt az elektromos rendelés jelző és két órási tányéron már hoztuk is az egyik a pultos segítségével a két frissen sült pizzát.
Vékony olasz tésztás, ahogy szeretjük.
Én sonkás ananászos hawai pizzát kértem, R pedig szalámis csípős pizzát.
Szaglászok a levegőben, de semmi pizza illat. Semmi oregánó, bazsalikom, rozmaring illat... Hiányzott  a tipikus pizza fűszer trió mindkettőnkéről.

Mindkét pizzán állt a zsír,  és a reszelt sajt szálai meredeztek a tetejéről.
Azonnal egyetértettünk benne, hogy nem véletlenül nem együtt sütik az olaszok a pizzát a kicsit is zsírosabb feltétekkel,  hogy ne áztassa el a tésztát. Na de hát a sonka hogy lehet zsíros?
Az első falat után azonban konstatálnom kellett, hogy az én hawai pizzámon, az ígért sonka helyett, igaz bőségesen,  de mégiscsak bacon szalonna volt. Hát ettől lett annyira zsíros...







A másik pizzát kicsit mentette a csípős íz, de azon is a legolcsóbb tescós, kétféle ízben csomagolt szeletelt paprikás és paprika  nélküli szalámi lehetett, amiből szintén bőven olvadt ki zsír.
Hát nem volt szerencsénk. 
Vagy elfogyott minden rendes pizzára való, az ízesített fűszerezett pizzasszósztól kezdve a rendes feltétekig és mozzarella sajtig minden, vagy szabadnapos volt a pizzasütő...

A  környezet viszont gyönyörű. Sajnos, ez azonban nem elég egy jó étteremhez.

Azért még egyszer rápróbálunk, hátha csak nem volt szerencsénk, hátha csak éppen rosszkor mentünk.
Majd a második esély tapasztalatait is megosztom.








2016. szeptember 13., kedd

Étterem kritika: From Sea




A sikeres dunabogdányi édesvizi pisztrángozó tulajdonosa,   Klément Ferenc, a Pisztrángos Feri név után joggal tarthat igényt új névre is, mert a szentendrei Form Sea névre keresztelt étterem  megnyitása óta tudjuk, hogy a tengeri herkentyűk is átlényegülnek a keze alatt.

Az étterem kicsi, a teraszon négy asztal, az emeleti teremben légkondicionálás mellett még további 8 asztal várja a vendéget. Pont akkora az egész, hogy az egyszemélyes konyhában a séf, ezer kezével könnyedén varázsoljon a halakból, kagylókból, rákokból, polipokból- csodát.

A vendégekről két személy gondoskodik, maga a séf, aki már az ebéd megbeszéléséhez kijön a konyhából és elmeséli, hogy mit hogyan készít, és az ételeket ténylegesen felszolgáló társa, aki a Főnök kiáltására, hogy kész az étel, villámként cikázik a konyha és a vendég asztala között.

Minden étel ugyanis frissen készül, azonnali felszolgálást igényelve.

A napi meglepetés a hideg polip-saláta volt.  Ami aznapi találmányként került ki Feri keze alól és a szomszédos olasz étterem tulajdonosának elvi iránymutatása mellett született - nagy-nagy gyönyörűségünkre.





A polip olyan harmóniában van a paradicsommal, a szárzellerrel meg a saláta összes többi alkatrészével, meg az öntettel, hogy akár nagyobb adagban, főételként is szívesen fogadnánk. Mi sem jellemzőbb, mint hogy a villával kiszedegethető részek után nemes egyszerűséggel kitunkoltuk a maradék öntetet.

A tenger gyümölcsei levesben,  egy fokhagymás, hagymás, paradicsomos hal-lében fekete kagyló, rákfarok, hal  osztozik és verseng a vendég elismeréséért- döntetlen  eredményt kiharcolva.

Az előétel és a leves után érkezett a lepényhal. Ez a jószág a tengerben is nagyon szép élőlény, a tányéron is igen impozáns volt, az íze pedig mennyei. Persze kell hozzá Feri művészete is,  amivel sütötte-párolta, ízesítette és tálalta. Íme:

"A lepényhal ami nem kicsi,  viszont finom" - ahogy az étterem facebook oldalán is olvasható.
Pedig nem, nem finom...  Nem ez a megfelelő kifejezés rá.  Nagyon finom, sőt fantasztikus!

A másik főételünk volt  a polip kuszkusszal:


A hófehér polip fokhagymásan, paradicsommal, pikánsra fűszerezve, remek kíséretet kap a kuszkusztól, ami engedelmesen simul a polip alá, kiemelve annak minden zamatát.

Mindegyik étel gyakorlatilag olyan volt, mint egy íz orgia,  evés közben csak annyit lehetett hallani akár a mi, akár a szomszédos asztalnál, teleszájjal,  hogy Mmmmmmm, ez isteni!

Igen, ide máskor is, gyakran el kell jönni, mert pár hetente mindig meg-megújul a választék, mely ugyan kifér egy közepes méretű táblára, de éppen elegendő ahhoz, hogy ne tudj igazán választani a kínálatból.

Így néz ki az étlap:


Igen, foglalj asztalt, készíts az ízlelőbimbóidat, és nem fogsz csalatkozni.

Volt olyan vendég, aki bevallotta, hogy ő bizony azt sem tudja, hogy kell hozzákezdeni a rákhoz, amit rendelt, de hát ez nem is lehet csoda, hiszen nálunk nem mindennapi étel a rák. De a Főnök útmutatása alapján bátran hozzáfogott kézzel, majd elégedetten cuppogva nyalogatta meg mind a tíz ujját...





Igen, ez az étterem olyan, hogy az itt készült ételek után mind a tíz ujjadat megnyalod!

Menj és próbáld ki!
Ott találkozunk...

2000 Szentedre, Bogdányi utca 15.
tel: (20) 956 5361
nyitva: hétfőtől vasárnapig 10-21