Kakukkfüves pisztráng mézes mustáros salátával

A Lidl-ben  nyurga, hűtött pisztráng mosolygott a vevőkre ráadásul akciós bevezető áron, így nem lehetett kérdéses,  pisztrángot eszünk!

2 pisztráng ( kb. 500 gr.)
só
bors
2 gerezd fokhagyma
4 szelet citrom
4 ágacska kakukkfű
olívaolaj

A sütőt bekapcsoljuk, a tepsit kibéleljük alufóliával  rátesszük a grillrácsot és betesszük a sütőbe.

A pisztrángot  beirdaljuk ( bőrét  három-négy helyen bevágjuk),kívül-belül besózzuk, a hasüregébe tesszük a késsel ellapított fokhagyma gerezdet, a két-két szelet citromot és a kakukkfű ágakat, majd a halakat megkenjük olívaolajjal.
Forró sütőbe, forró grillrácsra tesszük, légkeveréssel kb. 20 perc alatt megsütjük. A 10. perc táján egy szilikonecsettel megkenjük a halakat olívaolajjal és úgy sütjük tovább. Akkor kész, amikor a hal farka láthatóan ropogósra sül.

Amíg sül elkészítjük a salátát.
Mindféle zöldséget összedarabolunk, nem túl nagyra, nem túl kicsire.
Minden összeillik mindennel, ebben például van jégsaláta, répa, káposzta, retek, uborka, koktélparadicsom.
Mehet bele pár szem nagyszemű szőlő félbevágva, pár kocka friss ananász, vagy pár szelet sárgadinnye. Nagyon ínycsiklandó és izgató  a zöldség keveredése a zamatos gyümölccsel.
A saláta lelke azonban az öntetben van.

Mézes mustáros salátaöntet

két evőkanál méz,
egy evőkanál mustár, 
négy evőkanál olívaolaj,
egy evőkanálnyi citromlé,
bors,
csipet só - mindezeket egy jól záródó kis üvegbe tesszük és jó alaposan összerázzuk. Megkóstoljuk. ami kell még bele, pótoljuk. Akkor jó, amikor az öntetet magában kóstolva is finomnak ítéljük.

Mire elkészültünk a salátával kész a pisztráng is, tálalhatuk.

Tányérra kiszedjük a salátát, mellé tesszük a grillrácsról a pisztrángot és a salátát nyakon öntjük a mézes mustáros öntettel.

További húsz perc elteltével ennyi marad a pisztrángból.
Ahogy nagyanyám mondta: a maradékkal kell dicsekedni.
Hát tessék! Ennyi maradt:

Pilisi Pisztráng - forever

Kedves barátunk  Dunabogdányon, töretlenül, igen  kiváló pisztrángot süt.
Évek hosszú során, szorgos, jó munkával, egyenletes kiváló minőség nyújtással, ismét csak sikerült bebizonyítani, hogy egy éttermet nem az tesz  népszerűvé, ha ötven  oldalas étlapja van, hanem az, ha ott azt kapod a mit vársz: kiváló ételt, jó és friss, útonjáróknak, vezetőknek alkalmas limonádét - bodzástól, rózsástól  meggyesig variálva- és gyors, udvaria,s kedves kiszolgálást.
Ez a Siesta Café Dunabogdányon.

Az étlap még mindig  elfér egy lapon, az itallap a másikon.
De a pisztráng nem fér el a tányéron, mert akkora a hal, a mellétálalt fél saláta,  fél krumpli.
A pisztráng maga egy mesés álom: hófehér húsú, zamatos, szemet-szájat gyönyörködtető.
A frissen füstölt pisztráng pedig még annál is jobb, mint amilyenre emlékeztem.

Ízeket nem tudok idevarázsolni, de tessék néhány kép:

1. kakukkfüves pisztráng salátával
2. füstölt pisztráng salátával
3. mandulás pisztráng fél salátával fél krumplival

 

Szóval itt nem változott semmi 2010 óta.
http://konyhaikezdetek.blogspot.hu/2010/03/pilisi-pisztrang.html

http://konyhaikezdetek.blogspot.hu/2010/04/pilisi-pisztrang-2.html

http://konyhaikezdetek.blogspot.hu/2011/03/tavaszi-pisztrangozas.htmlhttp://konyhaikezdetek.blogspot.hu/2011/03/tavaszi-pisztrangozas.html

Nos ezen idézett bejegyzések minden sorát fenntartom ma is, ugyanígy igaz minden!

Tavaszi pisztrángozás

Nem, nem lettem horgász, és nem mentem legyezőzni se, de a pisztrángot még mindig nagyon szeretem.

Szép idő volt ma. Elég szép és jó ahhoz, hogy Dunabogdányba menjünk pisztrángot enni.
Régen jártunk Klément Ferinél a Siesta kávézó néven jegyzett, felséges pisztrángot felszolgáló étteremében. Jó előre egyeztettünk időpontot, foglaltunk asztalt, és már jó előre örültünk, hogy megint családi ünnepség okán együtt lehetünk mindannyian. Szerencsére gyarapszik a létszám, heten ülünk már körül egy ünnepi asztalt, mert mindkét gyerekem hozza magával szerelmetes párját is - és ez így van jól. Nagyon jól.
A tulajdonos -mint mindig, olyan lelkes és olyan áhítattal beszél, a medvehagymás levesről meg a magos pirított kenyérrel tálalt vargánya k(r)émlevesről, hogy a költemény hatására mindannyian gyorsan kértünk is levest, pedig nem is akartunk levest enni. Nem bántuk meg!
A vargánya hozta azt a kellemes, nem tolakodó, sejtelmes gomba zamatot, amitől a leves jóleső melegséggel öntötte el a gyomrunkat, és kellő izgatottsággal várta az ebéd folytatását.
A medvehagymás krémleves a reggeli szedésű medvehagyma üde, tavaszi ízével, érzékeink elcsábításával győzött. A leves selymes és behízelgő állagát a kókusztej alapozta meg, ami a medvehagyma pikáns ízét stabilan emelte éteri magasságokba. A leves, az azt elfogyasztó családtagjaim arcán olyan megelégedett békés mosolyt hagyott maga után, mely minden szakács álma.

Aztán jöttek a pisztrángok. Mit jöttek! Vonultak, masíroztak, lebegtek szárnyaltak! Családomat megosztotta a grillezett és az erdélyi kukorica darában hempergetett, parmezános,a diós bundás és a kakukkfüves pisztráng.



Egyhangú vélemény volt azonban a desszertként elfogyasztandó frissen füstölt pisztráng, ami kiütötte az esélyes marlenkát a helyéről.

A grillezettért rajongók, kakukkfüves és rozmaringos táborra szakadtak tovább.

Megosztotta a mezőnyt a köret kérdése is, krumpli ( sült burgonya, steak burgonya és hercegnő burgonya) követők és saláta kedvelők tanácstalankodtak a rendelésnél. Ez a kérdés is a vendégsereg legteljesebb megelégedettségére oldódott meg, ugyanis a Főnök mint egy gordiuszi csomót, egyetlen suhintással megoldotta a kérdést: mindenki tányérjára egy fél adag saláta és egy fél adag krumpli került.
Mutatom:


A saláta szolíd citromos-olívás-mézes öntete mindegyik fajta pisztránghoz jól illett, és finoman keretezte a saláta, kínai kel belső zsenge levele, répa, főtt kukorica négyesét, amit vörös szőlőszemmel koronázott a szakács mosolygó fejjé.

És a halak! Mennyei volt mindahány!






A grillezett pisztrángok a kakukkfüves vagy rozmaringos olajjal kart-karba öltve hozták a megszokott kiemelkedő színvonalat. A halat átjárta a fűszeres zamat és ketten olyan eredményt értek el, ami szavakban visszaadhatatlan.


A ropogós dió bunda úgy harmonizált a pisztráng fehér húsával, mintha mindig is összetartoztak volna.

És a desszertünk, a frissen füstölt pisztráng egyszerűen utolérhetetlenül finom volt.
Khmm, erről nem készült kép, mert nem értünk rá. Még langyosan, a feketére színeződött halbőrből kibontva a füstös zamat átjárta hal- valóban desszert volt.

Italként frissen készült házi limonádéból kértünk, és nem csalatkoztunk ebben sem.
Az alkoholos italokról nem tudok mit mondani, tekintettel arra, hogy autókkal érkeztünk, és ezokból sem kért senki sem sört, sem bort.
A szomszédos asztaloknál hasonló vendégek jártak, mert a limonádés poharak sűrűbben voltak, mint a sörös korsók.

Ejtsünk pár szót az árakról.
Örömmel jelenthetem, hogy ez az a hely, ahol az utóbbi két évben nem történt áremelés!
Ma is ugyanaz az étlapjuk van, mint két éve. Bizonyságul álljon itt a helyszínről elkért étlap:


Az adagok ma is betöltik a nagy svájci tányért, a hal ma is lelóg a tányérról, de ahogy hallottam a szomszéd asztaltól, ott a vékonyka, női fogyasztók, kifejezetten kisebb méretű halat kértek és kaptak. Természetesen az ő számlájuk ennyivel vékonyabb is volt, hisz a halakat sütés előtt mérik és még ma is 55 Ft/ dkg az áruk.

A tulajdonos nem kis büszkeségére a hely mindig tele van, ma is, a kissé szeles idő ellenére még a sátor előtti két asztal körül is vendégek ültek, mert nem fértek be. Ők természetesen még plédeket is kaptak a székükbe.

Mi, ma is tökéletesen elégedetten és jóllakottan távoztunk.

Rövidesen újabb fajta pisztrángok készülnek majd a Siesta konyhájában, és olyan meglepetéssel is készül a Főnök, ami újabb rajongókat fog egy életre a dunabogdányi pisztrángos Ferihez kötni.

Panoráma terasz büfé: A pisztrángos

Klára nap alkalmából ismét csak pisztrángra szavaztunk.
Bővül a család, és már heten ültük körbe az asztalt.
Most Nagymaroson, a Panoráma terasz büfében.
A kilátás pazar volt, és ahogy szokták is mondani, ha szép visegrádi kilátást akarsz, menj át Nagymarosra.
Rettentő érdekes volt, mert a városban harmincnégy fok volt, és ahogy kiszálltunk a nagymarosi parkolóban, rögtön langy dunai szellő lengedezett, és az árnyas teraszon ülve az idei nyár eddig legkellemesebb nyári délutánját töltöttük el.

A pisztráng, mint a túlparton is, pont olyan pompás.
Ízletes, a kakukkfüves grillezett mindent visz.
A diós meg olyan ízorgiát adott, hogy az anyukám, aki negyven éve nem evett halat - mert akkor egy tiszaparti halsütő bódéban félig sült kövér pontyot kapott- gond nélkül és jó étvággyal bekebelezte a pisztrángból azt az adagot, amire hitelesítve van a maga nyolcvanöt évével. És elismeréssel szólt róla, hogy ez igen finom volt.
A lányom sweetheartja, aki -mint az asztalnál félve elmondta, hogy az édesvízi halat nem szereti- olyan műgonddal fejtette le a gerincről az utolsó falatkát is, hogy öröm volt nézni.
Pedig akkor amikor ezt megtudtam kivert a víz, hogy olyan helyre hoztuk, ahol pisztráng van és csak pisztráng.

De szerinte is remek volt.

A terasz árnyas, levegős, szellős, tágas, a pincér amikor kell ott van, az étel frissen készül, semmi fagyasztott krumpli, a hal talán reggel még élt, az ízesítése állandó színvonalú, semmi káros eltérés vagy lazaság nem fedezhető fel. A hal olyan amilyennek lenni kell.
Az étterem manapság is kuriózum még, mert nem akar mindenkit kiszolgálni, nem kétszáz ételfajtát sorol fel az étlapján, ( tizennyolc sor két hasábon és kész, és ebben már a fejezetek közötti sorkihagyás is benne van) - nem akar tegnapi marhapörköltet, és tegnapelőtti fagyasztott sült krumplit a vendég elé tenni, - egy valamit süt, de azt tökélyre fejlesztve.
Pisztrángot.

Nem kell ezt tovább ragozni, aki nem hiszi járjon utána. És jó szívvel ajánlom, hogy próbálja ki mindenki, és nem fog csalatkozni.

Az árak pedig teljesen elfogadhatóak. A pisztráng dekája 55 forint, nyersen mérve. Egy egy hal körülbelül harminc dekás. A köret hozzá további 400 forint ( sül tkrumpli 350, saláta- mustáros, vagy citromos öntettel 400 forint) Kétezer forintból akkora svájci tányért kapsz megpakolva, hogy nem győzöd megenni.

Egy bánatom azért van.
Nem volt füstölt pisztráng.
A pincér bánatosan vallotta be, hogy nem érkezett meg a fűrészpor, így nem tud nekünk füstölt pisztrángot hozni. Pedig azt szántam desszertnek a végére.

Persze marlenkát nem bírtunk már enni.

Ismét győzött a hal!

Értékelés: Jövünk máskor is, csak most már nehéz eldöntendő kérdés, hogy a Duna melyik partjára? Dunabogdányba, vagy Nagymarosra?

Pilisi pisztráng 2

Eljött a húsvét első napja, és a dunabogdányi Siesta meglátogatásának ideje.
Kétszeres gyermekáldással felszerelkezve, időre foglalt asztalunk elfoglalása céljából meg is jelentünk.
Szokás szerint telt ház, csak a mi asztalunk áll vendég nélkül.

Sürgés, forgás, italok, pisztrángok kiválasztása, jóízű beszélgetés, vendégek jönnek-mennek, mindenki elégedett, mosolygós. Az asztaloknál meleg váltás, és egyszer csak érkezik egy idősebb pár, és elhangzik egy bátortalan kérdés: kutyával jöttünk, behozhatnánk ide a kutyát is?
A válasz szívet melengető: hát persze, aki kutyával jön, és kint hagyja a kutyáját, az nálunk nem kap enni.
Na persze, mit is lehetne várni egy olyan eltökélt állatbaráttól mint a Főnök.


És jönnek a kutyával, aki szocializált, aki azonnal kap egy tálka vizet, és boldogan leül gazdái lábához. Érzi, hogy itt bent őt mindenki elfogadta, és békésen viselkedik egész ebéd alatt.Aztán elégedetten távoznak, a kutya, és gazdái.

Később nesztelen cicatalpakon besétál egy nagytermetű kékmacska. Ne gondolj másra, mint amit mondok. Egy cica érkezik. Megtekinti a kutya tálkáját, iszik két kortyot, és szétnéz.
Már láttuk a múlt héten is, előkelően és mértéktartóan viselkedett akkor is.
Na de most, odajött, hagyta magát megsimogatni, odament a lányomhoz- aki valami delejes hatással van az állatokra- és az ölébe kéredzkedett. Sose látta azelőtt, de boldogan rezgő üzemmódra állította magát a cica, és elvoltak kettecskén.


Az ebéd fenomenális volt.

A grillezett pisztrángok kakukkfűvel, a rozmaringgal, a zöld pesztos pisztráng frissen illatosan érkezett, olyan harmonikus ízekkel, hogy az ember el se tudná képzelni, hogy ilyen ízorgiát élhet át néhány fehér húsú hallal.

Már az utolsó szálkát is leszopogattuk, és elégedetten dőltünk hátra, amikor eszembe jutott, hogy ajaj, én rendeltem egy füstölt pisztrángot is.

Itt a pisztrángot frissen, meleg füstön füstölik, és forrón érkezik, és pont akkorra lesz kész, mire befejezed a sült pisztrángodat, és susszansz kettőt.

Én elfelejthettem, de nem úgy a szakács.
Egyszer csak érkezik feketén, füstösen.



Nézegetjük, szagolgatjuk, és olyan illatokat érzünk, hogy csak na.

Jön a Főnök és egy késsel léket vág a feketére vált bőrön, és kinyitja. Az első falat után az ember azt érzi, soha többet nem akar füstölt sonkát enni, csakis és kizárólag füstölt pisztrángot!
De azt mindig.

Hogy tudtam én eddig pisztráng nélkül élni?

Útközben láttam néhány eladó házat.
Ki kéne költözni Dunabogdányba...
Csak hogy közelebb legyek. ( és ez itt minősítés helyett van)



Amúgy meg "Április négyről szóljon az ének"- ez nem kapcsolódik ide, ez csakúgy eszembe jutott.

Pilisi pisztráng

Végre eljutottam odáig, hogy kedvenc volt szomszédomat meglátogassam. Pár évvel ezelőtt szerzett egy területet, pisztrángokat telepített, bérlet egy fél kávézót, aminek a felében elkezdte sütni a pisztrángokat.
Mit sütni? Átlényegíteni őket egy felsőbb szintre. Olyan társakat adva mellé, mint géva gomba, saját gyártmányú zöld pesto szósz, kakukkfű, rozmaring, salátára kapros öntet.Mindig tudtuk, hogy Feri egy konyhai zseni, amikor régi reggeleken kiszagoltunk a lakásból, és olyan illat terjengett, hogy reggelit kihagyva kértünk volna abból, ami náluk főtt. Amikor rákérdeztünk, hogy mit főzöl? És jött rá a válasz, hogy nyúlpaprikást Pabinak -na most Pabi , alias Pablo, a boxer kutyájuk volt- gondolkodás nélkül cseréltünk volna a derék ebbel.

Elég az hozzá, hogy Feri megtalálta a neki való elfoglaltságot.

Sajnos ő nem volt éppen a fedélzeten, családi napot tartott, de társa, aki aznap vitte a boltot, mindenben méltó párja.

hogy is van? egy kép száz szónál is többet mond.







Dunabogdány, Kossuth Lajos u. 129. Siesta (Kávézó) ne dőlj be a korábbi reklám tábláknak ahol pisztrángot, hekket, meg egyéb mást is kínálgatnak, nem az a hely az, ahova mégy , meg ne állj, ameddig nem találkozol azzal a táblával, hogy pisztráng 300 méterre .Már csak 300 méter, és ott vagy. Oda indultál. Ott csak piszrtáng van. De az aztán olyan, amilyennek csak el lehet képzelni.
A hely minősítése: jövünk még máskor is!
Ennek szellemében a húsvét vasárnapi családi ebédre már lefoglaltam az asztalt.

Jó hír, hogy május elsején Nagymaroson nyitnak egy új üzletet.