Üdvözlet az olvasónak

A receptek többsége kétszemélyes adagban készíthető a megadott mennyiségből. Ha nagyobb adagban készítenéd, akkor a mennyiséget értelemszerűen és arányosa növelni kell. Ahol többszemélyes adag jön ki a megadott hozzávalókból, azt ott jelzem. Ha nem találsz valamit, és szeretnéd megtudni, hogy mit, hogy kell csinálni, miből mennyit kell beletenni egy készülő ételbe, kérdezz bátran. Akár itt, bármelyik bejegyzéshez kapcsolható hozzászólásként, vagy e-mailben blholdkukacgmailpontcom címen.

2016. szeptember 13., kedd

Étterem kritika: From Sea




A sikeres dunabogdányi édesvizi pisztrángozó tulajdonosa,   Klément Ferenc, a Pisztrángos Feri név után joggal tarthat igényt új névre is, mert a szentendrei Form Sea névre keresztelt étterem  megnyitása óta tudjuk, hogy a tengeri herkentyűk is átlényegülnek a keze alatt.

Az étterem kicsi, a teraszon négy asztal, az emeleti teremben légkondicionálás mellett még további 8 asztal várja a vendéget. Pont akkora az egész, hogy az egyszemélyes konyhában a séf, ezer kezével könnyedén varázsoljon a halakból, kagylókból, rákokból, polipokból- csodát.

A vendégekről két személy gondoskodik, maga a séf, aki már az ebéd megbeszéléséhez kijön a konyhából és elmeséli, hogy mit hogyan készít, és az ételeket ténylegesen felszolgáló társa, aki a Főnök kiáltására, hogy kész az étel, villámként cikázik a konyha és a vendég asztala között.

Minden étel ugyanis frissen készül, azonnali felszolgálást igényelve.

A napi meglepetés a hideg polip-saláta volt.  Ami aznapi találmányként került ki Feri keze alól és a szomszédos olasz étterem tulajdonosának elvi iránymutatása mellett született - nagy-nagy gyönyörűségünkre.





A polip olyan harmóniában van a paradicsommal, a szárzellerrel meg a saláta összes többi alkatrészével, meg az öntettel, hogy akár nagyobb adagban, főételként is szívesen fogadnánk. Mi sem jellemzőbb, mint hogy a villával kiszedegethető részek után nemes egyszerűséggel kitunkoltuk a maradék öntetet.

A tenger gyümölcsei levesben,  egy fokhagymás, hagymás, paradicsomos hal-lében fekete kagyló, rákfarok, hal  osztozik és verseng a vendég elismeréséért- döntetlen  eredményt kiharcolva.

Az előétel és a leves után érkezett a lepényhal. Ez a jószág a tengerben is nagyon szép élőlény, a tányéron is igen impozáns volt, az íze pedig mennyei. Persze kell hozzá Feri művészete is,  amivel sütötte-párolta, ízesítette és tálalta. Íme:

"A lepényhal ami nem kicsi,  viszont finom" - ahogy az étterem facebook oldalán is olvasható.
Pedig nem, nem finom...  Nem ez a megfelelő kifejezés rá.  Nagyon finom, sőt fantasztikus!

A másik főételünk volt  a polip kuszkusszal:


A hófehér polip fokhagymásan, paradicsommal, pikánsra fűszerezve, remek kíséretet kap a kuszkusztól, ami engedelmesen simul a polip alá, kiemelve annak minden zamatát.

Mindegyik étel gyakorlatilag olyan volt, mint egy íz orgia,  evés közben csak annyit lehetett hallani akár a mi, akár a szomszédos asztalnál, teleszájjal,  hogy Mmmmmmm, ez isteni!

Igen, ide máskor is, gyakran el kell jönni, mert pár hetente mindig meg-megújul a választék, mely ugyan kifér egy közepes méretű táblára, de éppen elegendő ahhoz, hogy ne tudj igazán választani a kínálatból.

Így néz ki az étlap:


Igen, foglalj asztalt, készíts az ízlelőbimbóidat, és nem fogsz csalatkozni.

Volt olyan vendég, aki bevallotta, hogy ő bizony azt sem tudja, hogy kell hozzákezdeni a rákhoz, amit rendelt, de hát ez nem is lehet csoda, hiszen nálunk nem mindennapi étel a rák. De a Főnök útmutatása alapján bátran hozzáfogott kézzel, majd elégedetten cuppogva nyalogatta meg mind a tíz ujját...





Igen, ez az étterem olyan, hogy az itt készült ételek után mind a tíz ujjadat megnyalod!

Menj és próbáld ki!
Ott találkozunk...

2000 Szentedre, Bogdányi utca 15.
tel: (20) 956 5361
nyitva: hétfőtől vasárnapig 10-21

2016. augusztus 1., hétfő

Paprikás krumpli galuskával

Nincs ember széles e hazában, aki ne tudna paprikás krumplit főzni.
Ez is annyiféle, ahány ember főzi. Klasszikus gyerekkori élményünk táborozás, kirándulások alkalmával a bográcsban, sajátkezűleg főzött paprikás krumpli elfogyasztása.

Kétféle ember létezik, aki szereti a paprikás krumplit, és az utálja.

Lássunk egy szerethető receptet egy olyan embertől, aki imádja a paprikás krumplit. Én az alábbi hozzávalókból csinálom:

kb. 5 dkg füstölt szalonna, csíkokra vágva
kb. 5 dkg húsos szalonna csíkokra vágva
legalább 8-10 cm. (!)  kicsit csípős füstölt kolbász, karikára vágva
1 evőkanál disznózsír
1 nagy fej vöröshagyma apró kockákra vágva
1 gerezd fokhagyma apróra vágva
1 teáskanál só (csapott kanállal kezdem, és majd a végén  addig pótolom, ameddig jó nem lesz)
1 evőkanál őrölt édesnemes pirospaprika
1 paradicsom, 1 zöldpaprika
1 kg krumpli, meghámozva  (lehet apró szemű, akkor egyben főzve, lehet nagyobb, akkor hasábokra vágva)
kb 1 liter víz
1 tojásból  nokedlit készíteni ( 1 tojás, 1 evőkanál víz, csipet só,1 evőkanál gríz, vagy kukoricadara,  liszt,  amennyit felvesz, sűrűbb galuskatésztát kavarni belőle, pihenni hagyni legalább 15 percet) (kétség esetén keress rá a "galuska"  cimkére )


A szalonnákat kiolvasztom, kolbásszal együtt megpirítom,  majd mindent kiszedek a zsíradékból és félreteszem,  a zsírban a hagymákat megpirítom, leveszem a tűzről, beleteszem a sót, elkeverem  és beleteszem a piros paprikát is szintén elkeverem, beleteszem a krumplit, paradicsomot, zöldpaprikát, majd felöntöm annyi vízzel, ami kb. háromnegyed részig lepi el.  Visszateszem főni. A krumpli inkább párolódjon, mind a lében főjjön, nem levest akarunk főzni.
Amikor félfővésben van a krumpli, akkor annyira felöntöm vízzel, hogy a galuskát bele tudjam szaggatni és megfőzni a krumplival együtt. Megkóstolom a levet, ha kell megsózom,  elég sósnak kell lenni.
Egy vágódeszkáról, késsel, apró galuskákat szaggatunk a a fővő paprikás krumpliba.
Megfőzöm a galuskákat, mire a galuska megfő, addig a krumpli is.
Amikor majdnem kész, akkor a meghámozott virsliket a tetejére teszem és fedő alatt még kb. 5 percig párolom.

Hideg kovászos uborkával tálalom, pusztamérgesi rizling hosszúlépéssel kísérem.











2016. április 7., csütörtök

Mátrai borzas módra készült panír

Tyúkhúslevest főztem és a mókus természetem nem engedte veszendőbe menni a főtt húst.
A leveshez nem akart senki főtt húst enni, így ott volt  a melle, a combjai , a szárnya...
Kiszedtem a levesből kicsontoztam amit lehetett és azonnal, még forrón besóztam. Aztán hagytam kihűlni és a tányéron gyakorlatilag le is száradt róla a nedvesség. 

Mátrai borzas panírhoz kell:

1 gerezd fokhagyma lereszelve
2 krumpli nyersen lereszelve (ezért a fokhagyma után, mert akkor leviszi a reszelőről a fokhagyma ízt és szagot is még mosogatás előtt)
2 tojás ráütve a  a reszelt krumplira
csipet só
annyi liszt, hogy egy sűrű masszát kapjunk
egy tányérba liszt, a hús beleforgatásához

a húsokat lisztbe forgatom- enélkül ugyanis lecsúszik róla a massza- beleteszem a krumplis masszába, mindenhol érje és bő forró zsiradékba hirtelen kisütöm. Nem vesz hosszú időt igénybe, hiszen a hús már megfőtt. Amikor mindenhol,egyformán pirosra sütöttem, akkor papírtörlőre kiszedem, és forrón, krumplipürével  savanyúsággal tálalom.

Ez a gyengén fokhagymás panír olyan zseniális ízt ad az egyébként kicsit sem ízletes levesben főtt húsnak, hogy mindeniken nagyon ízlett. Ami mégis megmaradt estére, még az is ropogós.   

Ez a panír egyébként jót tesz bármilyen húsnak.

A mátrai borzas egyébként:   csont nélküli nyers karaj, ujjnyi csíkokra vágva, lisztezés után beleforgatva  ebbe a panírba és bő zsiradékban kisütve.

2016. március 27., vasárnap

Rendrakás, selejtezés


Ha "szerencsés" vagy, akkor a téli - nyári ruhaváltással ez a selejtezés minden éveben megtörténik- hisze a téli ruhákat kimosva, kitisztítva el kell tenni, a nyárit meg elővenni.  Ami nem méltó az elraktározásra, az már a szezon után kidobódik...

Ha abban a szerencsében van részed, hogy nagyobb lakásban élsz, több szekrényed van, akkor eljön az a pillanat, amikor már nem férsz el a lakásodban. Amerre  nézel, mindenhol van valami, a falak mentén szaporodnak az "éppen csak leteszem ide, míg el nem rakom" dolgok, a cipők egymás hegyén-hátán a cipőtartón, a kimosott ruhákat nem tudod betenni a szekrénybe, mert egyszerűen nem fér be. Ez a félreismerhetetlen jele annak, hogy nem halogathatod tovább a selejtezést.

Alapvető mókus-természetünk szerint 'a majd jó lesz még valamire'-elv  ellenünk dolgozik.
De ne hagyjuk magunkat, legalább most legyünk erősek, ami nem volt rajtunk az elmúlt két-három éveben, akkor az következő öt évben sem fog hiányozni.

NAGY LEVEGŐT és kezdjünk hozzá.

Csináljunk egy nagy sík felületet, mondjuk az étkezőasztalt pakoljuk le mindent róla és oda kezdjük kirakni a szekrény egyik polcát. 
Ami kopott, szakadt, lyukas, foltos, fakó - az megy a kukába.
Ami divatjamúlt, de még használható, ami nem volt rajtunk az utóbbi két szezonban, amit kinőttünk, amiből kifogytunk,  az szépen összehajtogatva mehet adományként valamelyik ezzel foglalkozó szervezetnek- zacskózzuk be.
Amiket hordunk, amiket megtaláltunk, hogy jé, végre megvan. hogy kerestem, azt szépen összehajtogatva megy vissza a kitörölt szekrénypolcra. Igazság szerint a visszapakolás előtt a holmikat ki kéne mosni, vasalni és úgy visszapakolni. De ha már rendben vannak a polcok, erre még akkor is ráérünk.

A régi törölközőket  amik elvékonyodtak, kifakultak azokat vigyük el egy állatmenhelyhez, ők még jó hasznát tudják venni. Ugyanígy tegyünk a szakadt, elvékonyodott, kilyukadt ágyhuzatokkal.

Ragaszkodjunk hozzá, hogy családtagjaink saját maguk szelektálják a homijaikat, mi csak a végső felügyeletet adjuk, nehogy visszakerüljön a szakadt "az a kedvenc pólóóóm" címkéjű holmi a szekrénybe további helyfoglalónak.

Ha kész vagyunk egy szekrénnyel, gyorsan csukjuk be a szekrény ajtót, ami kukába való dobjuk ki, az elvitelre továbbadásra szánt holmikat tegyük be az autónk csomagtartójába és nyilvánítsuk sikeresnek a selejtezést, legközelebb majd egy másik szekrénnyel folytatjuk.

Időben kezdjünk hozzá a rendrakáshoz, selejtezéshez így ugyanis alkalmanként fél-egy óra munkával megúszhatjuk ezt a nemszeretem tevékenységet, nem kell napokig egyfolytában pakolgatni.

A konyhában is selejtezni kell az elhasználódott fakanalakat, a csorba, fülehagyott bögréket kibodjuk,  a hiányos készleteket, a magára maradt poharakat, bögréket   jótékonysági szervezeteknek átadjuk, az illatát és értelmét vesztett fűszereket kidobjuk, üvegeiket a mosogatógép legmagasabb hőmérsékletén elmosogatjuk vagy elmossuk és kiforrázzuk azokat. (A mosogatóba tesszük őket és a forrásban lévő vízzel megtöltjük, majd kiöntjük belőle és kiszárítjuk.)                      

A sorrend úgy alakul, hogy a rendrakás  bentről kifelé halad. Először a szekrényekben, ágyneműtartókban selejtezünk, teszünk rendet, aztán a szobákban.

Végül jöhet a tél végi nagytakarítás.

Amikor már csak azok  a holmik maradtak amire szükségünk van- akkor elkezdhetjük azokat kimosni. Mindig csak annyit, amennyit kényelmesen ki tudunk teregetni. Ne felejtsük el száradás után helyükre rakni a dolgokat!

Életvezetési tanácsainkat olvasták.









2015. november 20., péntek

Sík ideg vagyok...

Születésnapi tortát akartam. Különlegeset, finomat. Nemrég egy közeli, kedves, jó barátunk volt az ünnepelt és férje Milotai dió tortával köszöntötte. Hát én is ilyet akartam.
Irány a Nánási út, a Fontana, ahol eddig olyan jó tapasztalataink voltak. A készséges kiszolgálók már akkor üdvözölnek,amikor még félig kint vagy, a választék remek, lássuk!
-Milotai dió tortát szeretnék.
-Hát az nincs, de az két éve volt az ország tortája...
-Az idei ország tortája van?
-Hát az sincs...
-Akkor egyáltalán nem tartanak milotai dió tortát?
-Azt csak rendelésre csinálunk.
-Óh, az nagyon jó, rendelni szeretnék. Holnapra.
-Hoolnapra?? Megkérdezem a cukrászt.
Lépcsőn le, kisvártatva vissza.
-A cukrász azt üzeni, holnapra nem vállalja!
-Értem, viszont látásra.

Mi van? a tortát nem frissen csinálják? Több napos tortát akarnak nekem eladni? Nem is értem.
Ekkor még azt hittem, hogy micsoda skandalum, nem a piacról élnek ezek? Később kiderült, hogy ez a viselkedés és hozzáállás volt a tisztességesebb. Nem vállaljuk és kész.Na  de vágjunk az események elé.

Czinielhez be sem mentem, ott legutóbb a krémes sem volt friss...

Hoppácska, Szentendre a Szamos-féle  Múzeum cukrászda! Gyerünk, az sincs messzebb, mint a belváros.
Útba esik még a Békásmegyeri Sík Cukrászda, ott van a  Basa büfé mellett, nézzük meg ott. A Sík cukrászdában jó tapasztalataink voltak, finom volt a sütemény, friss és elégedetettek voltunk.
Hátha  most is szerencsénk  lesz.
És igen!!
-Jó napot kívánok, Milotai dió tortát szeretnénk.
-Jó napot kívánok, dió tortánk csak Eszterházy torta van.
-Nem köszönöm, kifejezetten csak Milotai dió tortát szeretnénk.
-Az országtortát? Azt csak rendelése készítünk.
-Az remek, én rendelni szeretnék egy Milotai diótortát holnapra.
-Megkérdezem.
-Igen a cukrász azt mondta, hogy holnap délutánra tud vele elkészülni.
-Az egészen kiváló lenne, délutánra kellene.
-Igen két óra után lehet érte jönni.
-De ugye lesz a tetején karamell szaft?
-Hát persze..
-Rendben, nagyon örülök, születésnapi tortának lesz.
-Felírom, előleget tetszik adni, vagy kifizeti az egészet?
-Kifizetem az egészet, és holnap jövök érte kettő után.

Az ünnepelt ment a tortáért, és amikor hozta, már akkor egészen elképedtem. Egy nagy papírba csomagolt batyut hozott. Kérdeztem, hát nem tette dobozba? Nem, becsomagolni is csak külön kérésre csomagolta be.

A nagy megdöbbenés aztán  akkor ért, amikor otthon kibontottuk.

Ott ült a papírtálcán a csipkepapíron egy nagy diós, vajkrémes torta, a tetején diókkal.

Első gondolatom az volt, hogy nem a jó tortát adták ide. Nosza fel is hívtam gyorsan a Sík Cukrászdát a papíron található telefonszámon.





A mobilon egy hölgy jelentkezett, aki mit sem tudott sem a rendelésemről sem semmiről, nem is értette, hogy mit mondok, hogy elcserélték az én milotai dió tortámat egy szimpla vajas diótortára, és hogy ezt hogy,  és azt kérte, hogy hívjam a vezetékes számot, akkor pont az a személy veszi fel, aki felvette tegnap a rendelést, egyeztessek vele.
A pultos hölgy emlékezett  a tegnapi rendelése  és biztosított arról, hogy nem cserélte el a tortákat...
Emlékeztettem, hogy dehát én Milotai diótortát rendeltem, még külön is beszéltünk róla, hogy a tetején ugye ott lesz a karamell máz?   Mire a kedves kisasszony csak annyit mondott, hogy na és, hát ennek a tetjén  nincs karamell bevonat, a krémet kenték fel a tetejére is.  Amikor azt kifogásoltam, hogy dehát a krém is egy vajas, cukros, gejl, ehetetlen valami, a mit mi kifejezetten nem szeretünk- akkor azt mondta, hogy hát a diótorta ilyen. De hölgyem arról is beszéltünk, hogy ez volt a 2013 -as év országtortája, Milotai diót torta...
-De neki nem az  van felírva!
-Az, hogy Ön mit írt fel, az engem legkevésbé sem érdekel! Mi megállapodtunk valamiben, megrendeltem egy Milotai diótortát, kifizettem a teljes árat amit kért, és a megrendelt helyett kaptam egy  szimpla vajkrémes diótortát!
-De nem is annyiba került volna a Milotai torta, az egy drága torta!
-Hölgyem, közel ötezer forint egy toráért azért nem olyan kevés pénz...
-A Milotai az legalább a duplája lett volna!
- Valamit félreértett.  Nem azt kérdeztem, hogy a zsebpénzemből vajon kifutja-e a torta, hanem szó nélkül kifizettem amit kért. Én egy születésnapra rendeltem egy különleges tortát és ehelyett kaptam egy olyan tortát, amit nem szeretünk, és nem is akartam ilyet venni.
-Ne haragudjon, hívjon vissza később, most nem érek rá, vásárlók vannak az üzletben!
-Én? Önöket visszahívni?  Eszem ágában nincs, soha többet!



Nem is értem.

Ilyet akartam:                                                                                        

                                          ( a kép Miczián Katalin tortája)
és ehelyett ezt kaptam:

Vastag vajas (margarinos) krémmel. A krémben még recsegett a cukor, a 91 éves anyukám dióhéjat talált az ő szeletében. Az ünnepelt a szelet torta felét leküzdötte, én csak a tészta részt tudtam megenni, annyira émelyítő, gejl, ehetetlen volt a krém. A tészta meg száraz volt. Az anyukám meg is jegyezte, hogy ilyen krémet negyven évvel ezelőtt csináltak, de már akkor se volt jó...

Minősíthetetlen, hogy átvernek, hogy hülyének  néznek, hogy a megrendelt helyett valami mást adnak.

Lám-lám, mennyivel tisztességesebb eljárás volt amikor megmondták, hogy nem vállalják.

Értékelés: A lábam be nem teszem a Sík cukrászdába!
Nem a megrendelt tortát kaptam meg, amit kaptam az saját nemében sem volt jó, a krém nem volt rendesen kikeverve, a cukor recsegett a fogunk alatt, a tészta száraz volt, a  krémben dióhéjat találtunk.



2015. június 17., szerda

Krumplis tarhonya- nyári egytál étel

Tegnap, hogy végre egy kicsit engedett a kánikula levegőt venni, estefelé hazaérve és beleszagolva a levegőbe észleltem, hogy más is jobban érzi magát. A társasház a lépcsőházában már illatok kavalkádja fogadott, fokhagymás pecsenye, zöldborsó leves, gyümölcsös sütemény  illlatok- áááh, főzni kell valamit.
Valami gyorsat, valami jót. Valami egytálételt, valami olyat, amihez 20 fok alatti átlaghőmérséklet kell.
Mi is lehetne az? Ha jót akarok, akkor legyen bennefüstölt szalonna vagy füstölt kolbász vagy bacon, vagy mindegyik! Van itthon tisztított újkrumpli- hmm eddig ez paprikás krumpli- de az két hete már volt. Megvan, legyen krumplis tarhonya!

Nézzük:
10 dkg füstölt szalonna csíkokra vágva
vagy 2 evőkanál zsír (kolbászzsír)
és 10 dkg bacon csíkokra vágva
kb. 10 cm hosszú csípős füstölt kolbász- (csak íze végett :)
2 fej közepes méretű vöröshagyma apróra vágva
1 gerzd fokhagyma apróra vágva
25 dkg előre pirított tarhonya ( így lehet kapni)
20 dkg krumpli  kockára vágva
2 csapott evőkanál só
1 evőkanál őrölt pirospaprika
örölt bors
1 paradicsom
fél zöldpaprika
víz-amennyi ellepi, majd a pótláshoz még szükség szerint

A szalonnát kiolvasztjuk megpirítjuk - vagy a zsírban a bacont megsütjük-, a kolbász megpirítjuk hozzáadjuk az apróra vágott hagymákat, ezzel is összepirítjuk,  sózzuk borsozzuk rátesszük a pirospaprikát  és felöntjük annyi vízzel amennyi ellepi.  Fedő alatt lassú tűzön főzzük, amikor félkemény a tarhonya, hozzáadjuk a krumlit, megint felöntjük annyi vízzel amennyi ellepi. Innentől kezdve a vizet, ha még szükséges, apránként adagoljuk, időnként megkeverjük és amikor megfőtt, akkor elfőzzük róla a vizet.

Ez így három rendes adag , vagy négy kis étkűnek való.

Lehet ezt bográcsban is, szabad tűzön,  rendes mennyiségben, de akkor arányosa növeljük a hozzávalókat.

Együnk hozzá valami savanyút- öblítsük le egy fröccsel!






2015. április 20., hétfő

Töltött karalábé

25 dkg darált hús,
egy kisebb vöröshagyma fele reszelve

bors
két evőkanál rizs
egy tojás - ezeket összekeverjük

fél liter víz, a vízbe csipet ( egy kávéskanálnyi) só

négy karalábé meghámozva és belseje karalábévájóval kivájva, ide töltjük majd a húsmasszát,
de ha nem akarunk ezzel sok időt tölteni, akkor:
két nagyobb karalábé meghámozva, hasábokra vágva
a karalábé zsenge  karalábéhoz közeli leveleiből 5-6 darab megmosva, ollóval metéltre vágva
petrezselyemzöldje ollóval metéltre vágva

2 dl tejföl
2 púpozott evőkanál liszt

A darált húst öszsekeverem a hagymával, sóval, borssal, rizzsel és a tojással.


A vizet sózom, felforralom, a karalábékat megtöltöm a húsmasszával  és a töltött karalábékat beleültetem a forró vízbe, köré teszem a belsejéből kivájt darabokat. Annyi víz legyen, hogy éppen ellepje a töltött karalábékat. Ez elég hosszú idő alatt fő meg, de megéri a fáradtságot, mert nagyon mutatós ételt kapunk a végén.
Ha csak kevés időnk van, akkor csak gombócokat készítünk.
A húsgombóc hozzávalóit összekeverem és  ebből a mennyiségből vizes kézzel négy darab nagyobbacska gombócot formálok, és a felforrt vízbe tesszük és megfőzzük. Ez kb. fél óra alatt megfő.  Hústűvel ellenőrizzük, hogy megfőtt-e.(Fél óra fővés után beleszúrjuk a gombócba a hústűt, és ha könnyedén szalad bele, akkor feltehetőleg megfőtt.)



Beletesszük a felvágott karalábét a zöldjével és petrezselyemmel együtt. Ez már kb 10 percen belül megfő.



A liszttel és a fokozatosan hozzáadott tejföllel habarást készítünk. (a lisztet egy bögrébe tesszük és azonos mennyiségű tejföllel elkeverjük. amikor egynemű lett, akkor fokozatosan adjuk hozzá a többi tejfölt.Amikor minden tejfölt hozzákevertünk és sima masszát kaptunk,elkezdjük merőkanalanként forró lével hígítani, és amikor megtelik a bögrénk, és elég meleg már a tartalma, akkor az ételhez keverjük.)