Üdvözlet az olvasónak

A receptek többsége kétszemélyes adagban készíthető a megadott mennyiségből. Ha nagyobb adagban készítenéd, akkor a mennyiséget értelemszerűen és arányosa növelni kell. Ahol többszemélyes adag jön ki a megadott hozzávalókból, azt ott jelzem. Ha nem találsz valamit, és szeretnéd megtudni, hogy mit, hogy kell csinálni, miből mennyit kell beletenni egy készülő ételbe, kérdezz bátran. Akár itt, bármelyik bejegyzéshez kapcsolható hozzászólásként, vagy e-mailben blholdkukacgmailpontcom címen.

2016. október 6., csütörtök

FICOCO

Hogy mi az a Ficoco?
Csokoládés fügelekvár. Aki járt már Horvátországban és valaha is kóstolta ezt a klasszikus horvát édességet, az mindig vágyik rá.

Kedves barátném kertjében az idén a fügefa úgy döntött, hogy roskadásig növeszti az ágain a fügét- és még most október elején is tele vannak az ágak növésben lévő fügécskékkel. Vajon kegyes lesz-e a fügefához az időjárásfelelős és hagyja -e megérni az összes gyümölcsöt?

No, de ami eddig megérett azt leszüretelte tündérkörösztanyám, én meg elvittem neki a ficoco receptemet.
Amikor előzetes bejelentés nélkül betoppantam hozzá- láss csodát- éppen fügét pucolt. Mondtam,  hogy hoztam mindent,  csak fügém nincs!

Tehát lássuk a hozzávalókat:

fél kg füge
2 evőkanál méz
1 teáskanál cukor (csak az íze végett)
2 evőkanál jó minőségű kakaópor, vagy 10 dkg cukor nélküli csokoládé (ez utóbbi az ALDI-ban kapható)Vigyázat ez nem diabetikus csokoládé, hanem kifejezetten cukormentes! ebben nincs semmiféle édesítőszer.
5 cm-es vanília rúd kikapart belseje
esetlegesen 1 evőkanál rum (ez is csak az íze végett)

A fügét azután mérjük meg, hogy  megmosva, leszárazva, külső héja vékonyan lehántva feldarabolva van. A fügét a mézzel, a cukorral és a vaníliával  összekeverjük egy lekvár főző edénybe, kb, 10 percig főzzük, egy botmixerrel egyneműsítjük, amikor már nincsenek benne nagyobb darabok, akkor jó. Belekeverjük a kakaót, vagy beledaraboljuk a cukormentes csokoládét, visszatesszük a tűzre és még kb. öt percig főzzük. Ha rumot is  akarunk bele, akkor itt végén kell azt is beletenni.

Forrón csavaros tetejű kisméretű  ( 2-2,5 dl -es) lekváros üvegekbe szedjük, tele legyen az üveg, majd azonnal lezárjuk a csavaros tetővel és kétszer háromszor fejre és talpra állítjuk váltakozva, hogy a benne rekedt levegő a forró lekváron haladjon át - ezzel teljes mértékben csírátlanítjuk, és így nem fog elromlani a ficoco-nk tartósítószer nélkül sem. Szárazdunsztba tesszük az üvegeket és két három napig ott is hagyjuk kihűlni. A csavaros tetőkön van egy kis pukli, amit ilyenkorra a vákum beszívott, és légmentesen zárva vannak az üvegeink. Ha a tető közepét megnyomjuk és nincs benyomható kis pukli hanem inkább homorú a tető közepe, mint domború- akkor jó.


2016. október 1., szombat

Tészta gyúrás, derelye, levestészta

A rendes házi koszt készítéshez hozzátartozik a tészta gyúrás tudománya is.

Szükséges hozzá egy nyújtótábla, meg egy nyújtófa. Ha nincs nyújtótáblánk, akkor a tisztára lesúrolt és szárazra törölt konyhaasztal, vagy konyhai pult is megteszi. De legalkalmasabb erre a célra a nyújtótábla. Ez egy kb 130x100 nagyságú fa tábla, aminek a két hosszanti végén ellentétes irányba néző perem van. Úgy kell elhelyezni az asztalon, hogy a lefelé néző perem az asztal szélén érjen túl, megakadályozva ezzel a nyújtás közben a tábla elmozdulását.
A nyújtófa meg kb. akkora, vagy kicsit kisebb legyen, mint a nyújtótáblánk.

1/2 kg liszt
4-5 tojás ( a klasszikus recept szerint 10 dkg lisztenként kell egy tojást adni a jó tésztához) vagy:
3 tojás és 2 evőkanál víz
1 csapott teáskanál só


A lisztet egy tál közepére szitáljuk, kezünkkel mélyedést készítünk a közepére, beleütjük a tojásokat, ha kevesebb tojással dolgozunk, ideöntjük a vizet is, és szépen összegyúrjuk. Addig gyúrjuk, ameddig egynemű, ruganyos gömbbé nem áll össze. A tésztát kb. fél órát pihentetjük, letakarjuk egy tiszta konyharuhával. Erre azért van szükség, hogy a liszt szemcsék megduzzadjanak a belekevert folyadéktól, és rugalmas anyaggá álljon össze.

Amikor elővesszük, akkor kettévesszük a tésztát, mert egy kisebb adagot könnyebb kinyújtani, újra átgyúrjuk és gömbbé formáljuk. A gömböt a lisztezett nyújtódeszkára tesszük és a nyújtófával szépen körbe-körbe elnyújtjuk. Amikor már akkora, hogy fel lehet tekerni a nyújtófára, akkor szépen felgöngyörgetjük a nyújtófára, és a tésztás nyújtófát középről kezdve a tenyerünkkel kis nyomással kifelé húzogatva nyújtjuk. Amikor a szélére érünk, akkor egy mozdulattal végiggörgetjük a nyújtófát a deszkán, a tésztát legöngyöljük róla. Fordítunk rajta kilencven fokot, és újra kezdjük. Amikor megfelelő vékonynak ítéljük, akkor kész.

Ebből a tésztából sok mindent lehet csinálni.

Derelye

A tészta felébe egymástól egyenlő távolságra, de kellőképpen közelre kiskanállal szilvalekvárt teszünk. Amikor mindenütt van már lekvár, a tészta másik felét óvatosan ráhajtjuk a lekvározott felére, és ujjunkkal a lekvárhalmokat körbenyomkodjuk. Ezzel összeragad a tészta a lekvárok körül. Elővesszük nagyanyánk derelye vágóját, vagy a boltban olyan eszközt keresünk, ami a pizzavágóhoz hasonlít, csak a széle hullámos. Ezzel a derelyevágóval a lekvárhalmok között szétvágjuk a tészát, úgy, hogy mindegyik lekvárhalom körül egyenlő nagyságú tészta rész legyen. Nem kell, hogy mindegyik azonos nagyságú és formájú legyen.

A tésztát forrásban lévő enyhén sózott vízben kifőzzük. Akkor főtt meg, amikor a derelye feljön a víz tetejére. Ekkor szűrőkanállal kiszedjük, és azonnal a vajban megpirított cukrozott zsemlemorzsára szedjük rá, ezzel rázogatva összekeverjük, és forrón tálaljuk.

A derelye tölteléke lehet túró is. A tűrós tölteték: túró, vaniliás cukorral összekeverve.

Pirított zsemlemorzsa

10 dkg zsemlemorzsa
5 dkg vaj
2 evőkanál kristálycukor

A vajat felolvasztjuk, és amikor már sül, beleöntjük a zsemlemorzsát, állandóan kevergetjük egy tiszta nem hagymás ételhez használt fakanállal és amikor sötét pirított színe lesz, hozzáadjuk a cukrot, azzal is megkeverjük, és levesszük a tűzről, kész.

Húsos derelye

De lehet a töltelék fűszeres darált hús is. Ezt a húsos derelyét mártással tálaljuk. A mártás lehet paradicsomos, vagy tejszínes. A hússal töltött kifőzött derelye lánykori neve ravioli.
A húsos töltetlék:
25-30 dkg. darált hús
kis fej hagyma,
1 gerezd fokhagyma,
mokkás kanál só
egy evőkanál zsír
A húst a lereszelt hagymákkal sóval borssal a zsíron megpirítom, és amikor kihűlt, akkor a tésztára teszem, úgy ahogy a lekváros derelyénél.
Sós vízben kifőzöm és paradicsom mártással nyakon öntöm.
Vagy sajtmártással.

A tészta következő felhasználási módja a  levestészta: cérnametélt, kockás tészta, eperlevél, csiga tészta
A levesbetétekhez a tésztát a lehető legvékonyabbra kell elnyújtani.

Cérnametélt

A tésztát három ujjnyi, laza, lapos redőkbe hajtogatom. Egy egy redő legyen kb három ujjnyi széles. A redők egyik oldalát vékonyan levágom, így kapok egy több lapból álló  egymásra hajtott lapokból álló tésztát, aminek az egyik oldala nyitott. Ezt vágjuk fel egy nagyon éles nagy késsel a lehető legvékonyabb csíkokra.  A cérnametéltünk  olyan hosszú lesz, mint amekkora redőket hajtottunk a tésztából. amikor kész vagyunk vagy egy húsz centis résszel, akkor egy tiszta konyharuhára laza mozdulatokkal szétterítjük. 


Kockás tészta

A redőkbe hajtogatott tésztából vastagabb  csíkokat vágunk,úgy kb.  1 - 1,5 cm csíkokat. Amikor a csíkokból megvan  úgy 10 cm -nyi, akkor az egészet keresztbe fordítjuk és ugyanakkora széles csíkokat vágunk a már egyszer felvágott tésztába. Ez kocka lesz.  Ezt is konyharuhára tesszük és szétterítjük.


Eperlevél

Mintha kockás tésztát csinálnánk, de nem késsel, hanem derelyevágóval vágjuk fel a tésztát, hogy hullámos legyen a széle.


Csiga


Ehhez igazán hajszálvékonyra nyújtott tészta kell. Egyforma nagyságú 2x2 cm nagyságú kockára vágjuk fel a tésztát, és azonnal letakarjuk, hogy ne száradjon. A csigát egy bordázott aljzaton  vékony kötőtűszerű eszközzel készítjük.  a kis tésztanégyzeteket sarkánál fogva felgöngyöljük és erőteljesen nyomjuk közben a bordázott aljzatra.
Ez egy nagyon lassan készülő tészta, munkás levesbetét, ezért ezt régen is kalákában csinálták az asszonyok, közben legalább  meg lehetett beszélni a világ (meg a jelen nem lévők) dolgait.
A csigatészta a lakodalmas  húsleves  meg az ünnepi tyúk- gyöngytyúk- fácán levesek levesbetétje volt.


Ha frissen főzzük a tésztát, akkor  már csak annyi van hátra, hogy a levesbe belefőzzük. Ha szárított tésztaként akarjuk későbbi felhasználásra eltenni, akkor meleg szellős helyen megszárítjuk. Amikor megszáradt, kb 2-3 nap alatt, akkor  vászonzacskóba tesszük és szellős helyen tároljuk. Vagy jól záródó műanyagdobozt kibélelünk sütőpapírral és  beletesszük a tésztát és jól lezárjuk.
Vagy a friss tésztát egy akkora tálcán, ami belefér a mélyhűtőbe szétterítjük és megfagyasztjuk. Amikor megfagyott, akkor jól záródó műanyag zacskóba összeszedjük, és betesszük a mélyhűtőbe.
A friss levesbetétet rövidebb ideig, míg a száraz tésztát kicsit hosszabb ideig kell főzni.


 





2016. szeptember 28., szerda

Étterem kritika: Tavacska Pizzéria, Kávézó és Fagyizó

Kicsit nem vagyunk itthon és máris micsoda kis szuper hely keletkezett a Királyok útja 26 alatt, az addig üres, kevéssé gondozott telken!
Kerti tó, csobogó, virágok, asztalok,  és láss csodát, végre egy hely, ahol nem kivágták a fát, hanem köré építették az éttermet!
A mai világban, amikor úgy tűnik,  hogy a fő ellenség a fa, mert bármire készülnek, a legelső lépés, hogy kivágják az ott lévő fát- nos ez olyan nyitás, hogy azonnal szereti az ember a helyet.
Könnyű is szeretni, mert minden új, szép, gondosan megtervezett,  bekívánkozik az ember az étterembe.





A hely önkiszolgáló, de ez nem akadályozza meg a személyzetet abban, hogy segítsen kivinni a megrendelt ételt.

"Kemencében sült PIZZA a DUNA PART közelében! Olasz tészták! Orosz specialitások! Kézműves Fagyi! Olasz Sütik!'- hirdetik  étlapjukon és facebook oldalukon.

No de ha pizza  van a kínálatban, főleg ha kemencében sütik, hát ki tudna ellenállni?
A hely felfedezése után másnap már ott is ebédeltünk.
Szép szeptemberi napsütéses dél volt, nem siettünk, hiszen egy kemencét fel kell fűteni, hadd nyissanak csak ki, hadd készülődjenek a vendégekre.

Bent a pultnál a kedves mosolygós, magyarul tökéletesen, kicsi akcentussal beszélő (szívünknek mindig kedves, és nagy- nagy tiszteletet ébreszt bennünk,  ha halljuk, hogy a mi ékes-édes anyanyelvünket valaki tökéletesen elsajátította) hölgy vette fel a rendelésünket. 
Azonnal kezünkbe is kaptuk az italunkat egy bodzás és egy málnás limonádét, valamint egy elektromos kis szerkezetet, amin majd értesítenek bennünket, ha kész a megrendelt pizzánk és mehetünk érte. 
Leültünk egy szép napos asztalhoz, és belekortyoltam a bodzás limonádémba.
Szebb volt, míg nem ittam belőle, bár igen átlátszó ital volt. Valószínűleg mellényúlt a mixer, mert a bubble gum szörpös üvegből öntött,  de a szörpöt  szódavízzel hígította és két fél szelet citrom képviselte a limonádé vonalat.
A baj csak az volt, hogy én nem kedvelem a bubble gum ízt, mert olyan energia-ital feelingje van- azt meg ki nem állhatom. Éppen vissza akartam vinni a téves ízű italt, mikor R azonnal önfeláldozó módon átadta nekem a málnás a limonádéját. Nos, az is málnaszörp volt (a nem túl jófajtából) szódával, két szelet citrommal a tetején. Nos, ez itt egy újragondolt ízesített limonádé lehetett...



Na de majd a pizza, mindenért kárpótol!  Kisvártatva meg is szólalt az elektromos rendelés jelző és két órási tányéron már hoztuk is az egyik a pultos segítségével a két frissen sült pizzát.
Vékony olasz tésztás, ahogy szeretjük.
Én sonkás ananászos hawai pizzát kértem, R pedig szalámis csípős pizzát.
Szaglászok a levegőben, de semmi pizza illat. Semmi oregánó, bazsalikom, rozmaring illat... Hiányzott  a tipikus pizza fűszer trió mindkettőnkéről.

Mindkét pizzán állt a zsír,  és a reszelt sajt szálai meredeztek a tetejéről.
Azonnal egyetértettünk benne, hogy nem véletlenül nem együtt sütik az olaszok a pizzát a kicsit is zsírosabb feltétekkel,  hogy ne áztassa el a tésztát. Na de hát a sonka hogy lehet zsíros?
Az első falat után azonban konstatálnom kellett, hogy az én hawai pizzámon, az ígért sonka helyett, igaz bőségesen,  de mégiscsak bacon szalonna volt. Hát ettől lett annyira zsíros...







A másik pizzát kicsit mentette a csípős íz, de azon is a legolcsóbb tescós, kétféle ízben csomagolt szeletelt paprikás és paprika  nélküli szalámi lehetett, amiből szintén bőven olvadt ki zsír.
Hát nem volt szerencsénk. 
Vagy elfogyott minden rendes pizzára való, az ízesített fűszerezett pizzasszósztól kezdve a rendes feltétekig és mozzarella sajtig minden, vagy szabadnapos volt a pizzasütő...

A  környezet viszont gyönyörű. Sajnos, ez azonban nem elég egy jó étteremhez.

Azért még egyszer rápróbálunk, hátha csak nem volt szerencsénk, hátha csak éppen rosszkor mentünk.
Majd a második esély tapasztalatait is megosztom.








2016. szeptember 13., kedd

Étterem kritika: From Sea




A sikeres dunabogdányi édesvizi pisztrángozó tulajdonosa,   Klément Ferenc, a Pisztrángos Feri név után joggal tarthat igényt új névre is, mert a szentendrei Form Sea névre keresztelt étterem  megnyitása óta tudjuk, hogy a tengeri herkentyűk is átlényegülnek a keze alatt.

Az étterem kicsi, a teraszon négy asztal, az emeleti teremben légkondicionálás mellett még további 8 asztal várja a vendéget. Pont akkora az egész, hogy az egyszemélyes konyhában a séf, ezer kezével könnyedén varázsoljon a halakból, kagylókból, rákokból, polipokból- csodát.

A vendégekről két személy gondoskodik, maga a séf, aki már az ebéd megbeszéléséhez kijön a konyhából és elmeséli, hogy mit hogyan készít, és az ételeket ténylegesen felszolgáló társa, aki a Főnök kiáltására, hogy kész az étel, villámként cikázik a konyha és a vendég asztala között.

Minden étel ugyanis frissen készül, azonnali felszolgálást igényelve.

A napi meglepetés a hideg polip-saláta volt.  Ami aznapi találmányként került ki Feri keze alól és a szomszédos olasz étterem tulajdonosának elvi iránymutatása mellett született - nagy-nagy gyönyörűségünkre.





A polip olyan harmóniában van a paradicsommal, a szárzellerrel meg a saláta összes többi alkatrészével, meg az öntettel, hogy akár nagyobb adagban, főételként is szívesen fogadnánk. Mi sem jellemzőbb, mint hogy a villával kiszedegethető részek után nemes egyszerűséggel kitunkoltuk a maradék öntetet.

A tenger gyümölcsei levesben,  egy fokhagymás, hagymás, paradicsomos hal-lében fekete kagyló, rákfarok, hal  osztozik és verseng a vendég elismeréséért- döntetlen  eredményt kiharcolva.

Az előétel és a leves után érkezett a lepényhal. Ez a jószág a tengerben is nagyon szép élőlény, a tányéron is igen impozáns volt, az íze pedig mennyei. Persze kell hozzá Feri művészete is,  amivel sütötte-párolta, ízesítette és tálalta. Íme:

"A lepényhal ami nem kicsi,  viszont finom" - ahogy az étterem facebook oldalán is olvasható.
Pedig nem, nem finom...  Nem ez a megfelelő kifejezés rá.  Nagyon finom, sőt fantasztikus!

A másik főételünk volt  a polip kuszkusszal:


A hófehér polip fokhagymásan, paradicsommal, pikánsra fűszerezve, remek kíséretet kap a kuszkusztól, ami engedelmesen simul a polip alá, kiemelve annak minden zamatát.

Mindegyik étel gyakorlatilag olyan volt, mint egy íz orgia,  evés közben csak annyit lehetett hallani akár a mi, akár a szomszédos asztalnál, teleszájjal,  hogy Mmmmmmm, ez isteni!

Igen, ide máskor is, gyakran el kell jönni, mert pár hetente mindig meg-megújul a választék, mely ugyan kifér egy közepes méretű táblára, de éppen elegendő ahhoz, hogy ne tudj igazán választani a kínálatból.

Így néz ki az étlap:


Igen, foglalj asztalt, készíts az ízlelőbimbóidat, és nem fogsz csalatkozni.

Volt olyan vendég, aki bevallotta, hogy ő bizony azt sem tudja, hogy kell hozzákezdeni a rákhoz, amit rendelt, de hát ez nem is lehet csoda, hiszen nálunk nem mindennapi étel a rák. De a Főnök útmutatása alapján bátran hozzáfogott kézzel, majd elégedetten cuppogva nyalogatta meg mind a tíz ujját...





Igen, ez az étterem olyan, hogy az itt készült ételek után mind a tíz ujjadat megnyalod!

Menj és próbáld ki!
Ott találkozunk...

2000 Szentedre, Bogdányi utca 15.
tel: (20) 956 5361
nyitva: hétfőtől vasárnapig 10-21

2016. augusztus 1., hétfő

Paprikás krumpli galuskával

Nincs ember széles e hazában, aki ne tudna paprikás krumplit főzni.
Ez is annyiféle, ahány ember főzi. Klasszikus gyerekkori élményünk táborozás, kirándulások alkalmával a bográcsban, sajátkezűleg főzött paprikás krumpli elfogyasztása.

Kétféle ember létezik, aki szereti a paprikás krumplit, és az utálja.

Lássunk egy szerethető receptet egy olyan embertől, aki imádja a paprikás krumplit. Én az alábbi hozzávalókból csinálom:

kb. 5 dkg füstölt szalonna, csíkokra vágva
kb. 5 dkg húsos szalonna csíkokra vágva
legalább 8-10 cm. (!)  kicsit csípős füstölt kolbász, karikára vágva
1 evőkanál disznózsír
1 nagy fej vöröshagyma apró kockákra vágva
1 gerezd fokhagyma apróra vágva
1 teáskanál só (csapott kanállal kezdem, és majd a végén  addig pótolom, ameddig jó nem lesz)
1 evőkanál őrölt édesnemes pirospaprika
1 paradicsom, 1 zöldpaprika
1 kg krumpli, meghámozva  (lehet apró szemű, akkor egyben főzve, lehet nagyobb, akkor hasábokra vágva)
kb 1 liter víz
1 tojásból  nokedlit készíteni ( 1 tojás, 1 evőkanál víz, csipet só,1 evőkanál gríz, vagy kukoricadara,  liszt,  amennyit felvesz, sűrűbb galuskatésztát kavarni belőle, pihenni hagyni legalább 15 percet) (kétség esetén keress rá a "galuska"  cimkére )


A szalonnákat kiolvasztom, kolbásszal együtt megpirítom,  majd mindent kiszedek a zsíradékból és félreteszem,  a zsírban a hagymákat megpirítom, leveszem a tűzről, beleteszem a sót, elkeverem  és beleteszem a piros paprikát is szintén elkeverem, beleteszem a krumplit, paradicsomot, zöldpaprikát, majd felöntöm annyi vízzel, ami kb. háromnegyed részig lepi el.  Visszateszem főni. A krumpli inkább párolódjon, mind a lében főjjön, nem levest akarunk főzni.
Amikor félfővésben van a krumpli, akkor annyira felöntöm vízzel, hogy a galuskát bele tudjam szaggatni és megfőzni a krumplival együtt. Megkóstolom a levet, ha kell megsózom,  elég sósnak kell lenni.
Egy vágódeszkáról, késsel, apró galuskákat szaggatunk a a fővő paprikás krumpliba.
Megfőzöm a galuskákat, mire a galuska megfő, addig a krumpli is.
Amikor majdnem kész, akkor a meghámozott virsliket a tetejére teszem és fedő alatt még kb. 5 percig párolom.

Hideg kovászos uborkával tálalom, pusztamérgesi rizling hosszúlépéssel kísérem.











2016. április 7., csütörtök

Mátrai borzas módra készült panír

Tyúkhúslevest főztem és a mókus természetem nem engedte veszendőbe menni a főtt húst.
A leveshez nem akart senki főtt húst enni, így ott volt  a melle, a combjai , a szárnya...
Kiszedtem a levesből kicsontoztam amit lehetett és azonnal, még forrón besóztam. Aztán hagytam kihűlni és a tányéron gyakorlatilag le is száradt róla a nedvesség. 

Mátrai borzas panírhoz kell:

1 gerezd fokhagyma lereszelve
2 krumpli nyersen lereszelve (ezért a fokhagyma után, mert akkor leviszi a reszelőről a fokhagyma ízt és szagot is még mosogatás előtt)
2 tojás ráütve a  a reszelt krumplira
csipet só
annyi liszt, hogy egy sűrű masszát kapjunk
egy tányérba liszt, a hús beleforgatásához

a húsokat lisztbe forgatom- enélkül ugyanis lecsúszik róla a massza- beleteszem a krumplis masszába, mindenhol érje és bő forró zsiradékba hirtelen kisütöm. Nem vesz hosszú időt igénybe, hiszen a hús már megfőtt. Amikor mindenhol,egyformán pirosra sütöttem, akkor papírtörlőre kiszedem, és forrón, krumplipürével  savanyúsággal tálalom.

Ez a gyengén fokhagymás panír olyan zseniális ízt ad az egyébként kicsit sem ízletes levesben főtt húsnak, hogy mindeniken nagyon ízlett. Ami mégis megmaradt estére, még az is ropogós.   

Ez a panír egyébként jót tesz bármilyen húsnak.

A mátrai borzas egyébként:   csont nélküli nyers karaj, ujjnyi csíkokra vágva, lisztezés után beleforgatva  ebbe a panírba és bő zsiradékban kisütve.

2016. március 27., vasárnap

Rendrakás, selejtezés


Ha "szerencsés" vagy, akkor a téli - nyári ruhaváltással ez a selejtezés minden éveben megtörténik- hisze a téli ruhákat kimosva, kitisztítva el kell tenni, a nyárit meg elővenni.  Ami nem méltó az elraktározásra, az már a szezon után kidobódik...

Ha abban a szerencsében van részed, hogy nagyobb lakásban élsz, több szekrényed van, akkor eljön az a pillanat, amikor már nem férsz el a lakásodban. Amerre  nézel, mindenhol van valami, a falak mentén szaporodnak az "éppen csak leteszem ide, míg el nem rakom" dolgok, a cipők egymás hegyén-hátán a cipőtartón, a kimosott ruhákat nem tudod betenni a szekrénybe, mert egyszerűen nem fér be. Ez a félreismerhetetlen jele annak, hogy nem halogathatod tovább a selejtezést.

Alapvető mókus-természetünk szerint 'a majd jó lesz még valamire'-elv  ellenünk dolgozik.
De ne hagyjuk magunkat, legalább most legyünk erősek, ami nem volt rajtunk az elmúlt két-három éveben, akkor az következő öt évben sem fog hiányozni.

NAGY LEVEGŐT és kezdjünk hozzá.

Csináljunk egy nagy sík felületet, mondjuk az étkezőasztalt pakoljuk le mindent róla és oda kezdjük kirakni a szekrény egyik polcát. 
Ami kopott, szakadt, lyukas, foltos, fakó - az megy a kukába.
Ami divatjamúlt, de még használható, ami nem volt rajtunk az utóbbi két szezonban, amit kinőttünk, amiből kifogytunk,  az szépen összehajtogatva mehet adományként valamelyik ezzel foglalkozó szervezetnek- zacskózzuk be.
Amiket hordunk, amiket megtaláltunk, hogy jé, végre megvan. hogy kerestem, azt szépen összehajtogatva megy vissza a kitörölt szekrénypolcra. Igazság szerint a visszapakolás előtt a holmikat ki kéne mosni, vasalni és úgy visszapakolni. De ha már rendben vannak a polcok, erre még akkor is ráérünk.

A régi törölközőket  amik elvékonyodtak, kifakultak azokat vigyük el egy állatmenhelyhez, ők még jó hasznát tudják venni. Ugyanígy tegyünk a szakadt, elvékonyodott, kilyukadt ágyhuzatokkal.

Ragaszkodjunk hozzá, hogy családtagjaink saját maguk szelektálják a homijaikat, mi csak a végső felügyeletet adjuk, nehogy visszakerüljön a szakadt "az a kedvenc pólóóóm" címkéjű holmi a szekrénybe további helyfoglalónak.

Ha kész vagyunk egy szekrénnyel, gyorsan csukjuk be a szekrény ajtót, ami kukába való dobjuk ki, az elvitelre továbbadásra szánt holmikat tegyük be az autónk csomagtartójába és nyilvánítsuk sikeresnek a selejtezést, legközelebb majd egy másik szekrénnyel folytatjuk.

Időben kezdjünk hozzá a rendrakáshoz, selejtezéshez így ugyanis alkalmanként fél-egy óra munkával megúszhatjuk ezt a nemszeretem tevékenységet, nem kell napokig egyfolytában pakolgatni.

A konyhában is selejtezni kell az elhasználódott fakanalakat, a csorba, fülehagyott bögréket kibodjuk,  a hiányos készleteket, a magára maradt poharakat, bögréket   jótékonysági szervezeteknek átadjuk, az illatát és értelmét vesztett fűszereket kidobjuk, üvegeiket a mosogatógép legmagasabb hőmérsékletén elmosogatjuk vagy elmossuk és kiforrázzuk azokat. (A mosogatóba tesszük őket és a forrásban lévő vízzel megtöltjük, majd kiöntjük belőle és kiszárítjuk.)                      

A sorrend úgy alakul, hogy a rendrakás  bentről kifelé halad. Először a szekrényekben, ágyneműtartókban selejtezünk, teszünk rendet, aztán a szobákban.

Végül jöhet a tél végi nagytakarítás.

Amikor már csak azok  a holmik maradtak amire szükségünk van- akkor elkezdhetjük azokat kimosni. Mindig csak annyit, amennyit kényelmesen ki tudunk teregetni. Ne felejtsük el száradás után helyükre rakni a dolgokat!

Életvezetési tanácsainkat olvasták.