Étterem kritika: From Sea

A sikeres dunabogdányi édesvizi pisztrángozó tulajdonosa,   Klément Ferenc, a Pisztrángos Feri név után joggal tarthat igényt új névre is, mert a szentendrei Form Sea névre keresztelt étterem  megnyitása óta tudjuk, hogy a tengeri herkentyűk is átlényegülnek a keze alatt.

Az étterem kicsi, a teraszon négy asztal, az emeleti teremben légkondicionálás mellett még további 8 asztal várja a vendéget. Pont akkora az egész, hogy az egyszemélyes konyhában a séf, ezer kezével könnyedén varázsoljon a halakból, kagylókból, rákokból, polipokból- csodát.

A vendégekről két személy gondoskodik, maga a séf, aki már az ebéd megbeszéléséhez kijön a konyhából és elmeséli, hogy mit hogyan készít, és az ételeket ténylegesen felszolgáló társa, aki a Főnök kiáltására, hogy kész az étel, villámként cikázik a konyha és a vendég asztala között.

Minden étel ugyanis frissen készül, azonnali felszolgálást igényelve.

A napi meglepetés a hideg polip-saláta volt.  Ami aznapi találmányként került ki Feri keze alól és a szomszédos olasz étterem tulajdonosának elvi iránymutatása mellett született - nagy-nagy gyönyörűségünkre.

A polip olyan harmóniában van a paradicsommal, a szárzellerrel meg a saláta összes többi alkatrészével, meg az öntettel, hogy akár nagyobb adagban, főételként is szívesen fogadnánk. Mi sem jellemzőbb, mint hogy a villával kiszedegethető részek után nemes egyszerűséggel kitunkoltuk a maradék öntetet.

A tenger gyümölcsei levesben,  egy fokhagymás, hagymás, paradicsomos hal-lében fekete kagyló, rákfarok, hal  osztozik és verseng a vendég elismeréséért- döntetlen  eredményt kiharcolva.

Az előétel és a leves után érkezett a lepényhal. Ez a jószág a tengerben is nagyon szép élőlény, a tányéron is igen impozáns volt, az íze pedig mennyei. Persze kell hozzá Feri művészete is,  amivel sütötte-párolta, ízesítette és tálalta. Íme:

"A lepényhal ami nem kicsi,  viszont finom" - ahogy az étterem facebook oldalán is olvasható.
Pedig nem, nem finom...  Nem ez a megfelelő kifejezés rá.  Nagyon finom, sőt fantasztikus!

A másik főételünk volt  a polip kuszkusszal:

A hófehér polip fokhagymásan, paradicsommal, pikánsra fűszerezve, remek kíséretet kap a kuszkusztól, ami engedelmesen simul a polip alá, kiemelve annak minden zamatát.

Mindegyik étel gyakorlatilag olyan volt, mint egy íz orgia,  evés közben csak annyit lehetett hallani akár a mi, akár a szomszédos asztalnál, teleszájjal,  hogy Mmmmmmm, ez isteni!

Igen, ide máskor is, gyakran el kell jönni, mert pár hetente mindig meg-megújul a választék, mely ugyan kifér egy közepes méretű táblára, de éppen elegendő ahhoz, hogy ne tudj igazán választani a kínálatból.

Így néz ki az étlap:

Igen, foglalj asztalt, készíts az ízlelőbimbóidat, és nem fogsz csalatkozni.

Volt olyan vendég, aki bevallotta, hogy ő bizony azt sem tudja, hogy kell hozzákezdeni a rákhoz, amit rendelt, de hát ez nem is lehet csoda, hiszen nálunk nem mindennapi étel a rák. De a Főnök útmutatása alapján bátran hozzáfogott kézzel, majd elégedetten cuppogva nyalogatta meg mind a tíz ujját...

Igen, ez az étterem olyan, hogy az itt készült ételek után mind a tíz ujjadat megnyalod!

Menj és próbáld ki!
Ott találkozunk...

2000 Szentedre, Bogdányi utca 15.
tel: (20) 956 5361
nyitva: hétfőtől vasárnapig 10-21


Az eredeti bejegyzés óta eltelt idő alatt mit sem változott sem a színvonal, sem az ételek fantasztikus íze, sem a tulajdonos kedvesség és vendégszeretete! Menj és próbáld, ki!

Tavaszi pisztrángozás

Nem, nem lettem horgász, és nem mentem legyezőzni se, de a pisztrángot még mindig nagyon szeretem.

Szép idő volt ma. Elég szép és jó ahhoz, hogy Dunabogdányba menjünk pisztrángot enni.
Régen jártunk Klément Ferinél a Siesta kávézó néven jegyzett, felséges pisztrángot felszolgáló étteremében. Jó előre egyeztettünk időpontot, foglaltunk asztalt, és már jó előre örültünk, hogy megint családi ünnepség okán együtt lehetünk mindannyian. Szerencsére gyarapszik a létszám, heten ülünk már körül egy ünnepi asztalt, mert mindkét gyerekem hozza magával szerelmetes párját is - és ez így van jól. Nagyon jól.
A tulajdonos -mint mindig, olyan lelkes és olyan áhítattal beszél, a medvehagymás levesről meg a magos pirított kenyérrel tálalt vargánya k(r)émlevesről, hogy a költemény hatására mindannyian gyorsan kértünk is levest, pedig nem is akartunk levest enni. Nem bántuk meg!
A vargánya hozta azt a kellemes, nem tolakodó, sejtelmes gomba zamatot, amitől a leves jóleső melegséggel öntötte el a gyomrunkat, és kellő izgatottsággal várta az ebéd folytatását.
A medvehagymás krémleves a reggeli szedésű medvehagyma üde, tavaszi ízével, érzékeink elcsábításával győzött. A leves selymes és behízelgő állagát a kókusztej alapozta meg, ami a medvehagyma pikáns ízét stabilan emelte éteri magasságokba. A leves, az azt elfogyasztó családtagjaim arcán olyan megelégedett békés mosolyt hagyott maga után, mely minden szakács álma.

Aztán jöttek a pisztrángok. Mit jöttek! Vonultak, masíroztak, lebegtek szárnyaltak! Családomat megosztotta a grillezett és az erdélyi kukorica darában hempergetett, parmezános,a diós bundás és a kakukkfüves pisztráng.



Egyhangú vélemény volt azonban a desszertként elfogyasztandó frissen füstölt pisztráng, ami kiütötte az esélyes marlenkát a helyéről.

A grillezettért rajongók, kakukkfüves és rozmaringos táborra szakadtak tovább.

Megosztotta a mezőnyt a köret kérdése is, krumpli ( sült burgonya, steak burgonya és hercegnő burgonya) követők és saláta kedvelők tanácstalankodtak a rendelésnél. Ez a kérdés is a vendégsereg legteljesebb megelégedettségére oldódott meg, ugyanis a Főnök mint egy gordiuszi csomót, egyetlen suhintással megoldotta a kérdést: mindenki tányérjára egy fél adag saláta és egy fél adag krumpli került.
Mutatom:


A saláta szolíd citromos-olívás-mézes öntete mindegyik fajta pisztránghoz jól illett, és finoman keretezte a saláta, kínai kel belső zsenge levele, répa, főtt kukorica négyesét, amit vörös szőlőszemmel koronázott a szakács mosolygó fejjé.

És a halak! Mennyei volt mindahány!






A grillezett pisztrángok a kakukkfüves vagy rozmaringos olajjal kart-karba öltve hozták a megszokott kiemelkedő színvonalat. A halat átjárta a fűszeres zamat és ketten olyan eredményt értek el, ami szavakban visszaadhatatlan.


A ropogós dió bunda úgy harmonizált a pisztráng fehér húsával, mintha mindig is összetartoztak volna.

És a desszertünk, a frissen füstölt pisztráng egyszerűen utolérhetetlenül finom volt.
Khmm, erről nem készült kép, mert nem értünk rá. Még langyosan, a feketére színeződött halbőrből kibontva a füstös zamat átjárta hal- valóban desszert volt.

Italként frissen készült házi limonádéból kértünk, és nem csalatkoztunk ebben sem.
Az alkoholos italokról nem tudok mit mondani, tekintettel arra, hogy autókkal érkeztünk, és ezokból sem kért senki sem sört, sem bort.
A szomszédos asztaloknál hasonló vendégek jártak, mert a limonádés poharak sűrűbben voltak, mint a sörös korsók.

Ejtsünk pár szót az árakról.
Örömmel jelenthetem, hogy ez az a hely, ahol az utóbbi két évben nem történt áremelés!
Ma is ugyanaz az étlapjuk van, mint két éve. Bizonyságul álljon itt a helyszínről elkért étlap:


Az adagok ma is betöltik a nagy svájci tányért, a hal ma is lelóg a tányérról, de ahogy hallottam a szomszéd asztaltól, ott a vékonyka, női fogyasztók, kifejezetten kisebb méretű halat kértek és kaptak. Természetesen az ő számlájuk ennyivel vékonyabb is volt, hisz a halakat sütés előtt mérik és még ma is 55 Ft/ dkg az áruk.

A tulajdonos nem kis büszkeségére a hely mindig tele van, ma is, a kissé szeles idő ellenére még a sátor előtti két asztal körül is vendégek ültek, mert nem fértek be. Ők természetesen még plédeket is kaptak a székükbe.

Mi, ma is tökéletesen elégedetten és jóllakottan távoztunk.

Rövidesen újabb fajta pisztrángok készülnek majd a Siesta konyhájában, és olyan meglepetéssel is készül a Főnök, ami újabb rajongókat fog egy életre a dunabogdányi pisztrángos Ferihez kötni.