Panoráma terasz büfé: A pisztrángos

Klára nap alkalmából ismét csak pisztrángra szavaztunk.
Bővül a család, és már heten ültük körbe az asztalt.
Most Nagymaroson, a Panoráma terasz büfében.
A kilátás pazar volt, és ahogy szokták is mondani, ha szép visegrádi kilátást akarsz, menj át Nagymarosra.
Rettentő érdekes volt, mert a városban harmincnégy fok volt, és ahogy kiszálltunk a nagymarosi parkolóban, rögtön langy dunai szellő lengedezett, és az árnyas teraszon ülve az idei nyár eddig legkellemesebb nyári délutánját töltöttük el.

A pisztráng, mint a túlparton is, pont olyan pompás.
Ízletes, a kakukkfüves grillezett mindent visz.
A diós meg olyan ízorgiát adott, hogy az anyukám, aki negyven éve nem evett halat - mert akkor egy tiszaparti halsütő bódéban félig sült kövér pontyot kapott- gond nélkül és jó étvággyal bekebelezte a pisztrángból azt az adagot, amire hitelesítve van a maga nyolcvanöt évével. És elismeréssel szólt róla, hogy ez igen finom volt.
A lányom sweetheartja, aki -mint az asztalnál félve elmondta, hogy az édesvízi halat nem szereti- olyan műgonddal fejtette le a gerincről az utolsó falatkát is, hogy öröm volt nézni.
Pedig akkor amikor ezt megtudtam kivert a víz, hogy olyan helyre hoztuk, ahol pisztráng van és csak pisztráng.

De szerinte is remek volt.

A terasz árnyas, levegős, szellős, tágas, a pincér amikor kell ott van, az étel frissen készül, semmi fagyasztott krumpli, a hal talán reggel még élt, az ízesítése állandó színvonalú, semmi káros eltérés vagy lazaság nem fedezhető fel. A hal olyan amilyennek lenni kell.
Az étterem manapság is kuriózum még, mert nem akar mindenkit kiszolgálni, nem kétszáz ételfajtát sorol fel az étlapján, ( tizennyolc sor két hasábon és kész, és ebben már a fejezetek közötti sorkihagyás is benne van) - nem akar tegnapi marhapörköltet, és tegnapelőtti fagyasztott sült krumplit a vendég elé tenni, - egy valamit süt, de azt tökélyre fejlesztve.
Pisztrángot.

Nem kell ezt tovább ragozni, aki nem hiszi járjon utána. És jó szívvel ajánlom, hogy próbálja ki mindenki, és nem fog csalatkozni.

Az árak pedig teljesen elfogadhatóak. A pisztráng dekája 55 forint, nyersen mérve. Egy egy hal körülbelül harminc dekás. A köret hozzá további 400 forint ( sül tkrumpli 350, saláta- mustáros, vagy citromos öntettel 400 forint) Kétezer forintból akkora svájci tányért kapsz megpakolva, hogy nem győzöd megenni.

Egy bánatom azért van.
Nem volt füstölt pisztráng.
A pincér bánatosan vallotta be, hogy nem érkezett meg a fűrészpor, így nem tud nekünk füstölt pisztrángot hozni. Pedig azt szántam desszertnek a végére.

Persze marlenkát nem bírtunk már enni.

Ismét győzött a hal!

Értékelés: Jövünk máskor is, csak most már nehéz eldöntendő kérdés, hogy a Duna melyik partjára? Dunabogdányba, vagy Nagymarosra?