Üdvözlet az olvasónak

A receptek többsége kétszemélyes adagban készíthető a megadott mennyiségből. Ha nagyobb adagban készítenéd, akkor a mennyiséget értelemszerűen és arányosa növelni kell. Ahol többszemélyes adag jön ki a megadott hozzávalókból, azt ott jelzem. Ha nem találsz valamit, és szeretnéd megtudni, hogy mit, hogy kell csinálni, miből mennyit kell beletenni egy készülő ételbe, kérdezz bátran. Akár itt, bármelyik bejegyzéshez kapcsolható hozzászólásként, vagy e-mailben blholdkukacgmailpontcom címen.

2010. október 10., vasárnap

Kreatív blogger

http://2.bp.blogspot.com/_oqd7I-UtoQs/TKiUPpF7M5I/AAAAAAAAAJw/z5dhF2BNbkg/s1600/kreativ_blogger_logo.jpg

LC Cuisine-tól kaptam, nagyon kedves tőle, hogy rám gondolt ezzel a díjjal, de úgy hiszem, érdemtelenül. Semmi újat nem alkottam, én csak azt írtam le, amit magam is tanultam, így a nagymamámat és az anyukámat illeti igazándiból a díj. Én csak tovább szeretném adni ezt a megszerzett tudást a gyermekeimnek, meg mindenkinek, akit csak érdekel, hátha hasznosítani tud belőle bármit, mielőtt feledésbe merül a régi tudás.

Sokszor elgondolkozom azon, hogy mennyivel kevesebbet tudunk mint nagyanyáink, és ha egyszercsak megszűnne a szupermarket, és nem lenne hova elmenni bevásárolni akár vasárnap délután vagy csütörtök éjjel is, akkor hogy teremtenénk elő például a szappant. Mert nagyanyám még tudta, hogy kell azt főzni, még gyerekként én is kavargattam a nagy üstben a rettentő büdös masszát. De a tiszta ruha illata nekem még most is az a nyári szélben szárított, reszelt háziszappanos lében áztatott és mosott ágynemű semmivel össze nem téveszthető illatos szagtalansága, ami már csak emlékeimben él.
Aztán az olyan mindennapos tudás is elveszni látszik, mint hogy hogy kell tejfölt és túrót csinálni, ami pedig minden rendes paraszt asszony tudománya volt, és csodálkozva olvasgatom a külföldre szakadt hazánkfiainak a panaszait, hogy ó, hogy errefelé nem ismerik a tejfölt, nincs igazi túró...
Hát a manóba!
Ehhez csak tej kell, amit a tehénkéből kifejtek, meg az a bizonyos tudás!

Na, én éppen azért vetettem elektromos papírra azt amit én tudok főzni, hogy ne vesszen el a lebbencs leves készítés, vagy a birkapörkölt főzés tudománya, a sok szójás, salátás, diétás és kalóriamentes recept között.
Hogy ha valaki veszi a fáradtságot, akkor lehet ám levest főzni leveskocka és Vegeta nélkül is, hogy a tejberizst nem vízben kell főzni, hanem tejben, hogy a lecsóhoz nem a "lecsópaprikát" kell megvenni, hanem a szép, ép húsú paprikákat és egyáltalán, hogy jót főzni csak jó alapanyagokból lehet.
Erről jut eszembe: a mai ebéd ízetlen csirkéből, ismeretlen sózóképességű só felhasználásával, reményeim szerint kiváló minőségű, ámde csapnivalónak bizonyult karcagi rizsből készült, és a rizses csirke -nálunk csak piros hús rizzsel- ízetlen, sótlan lett, a rizs egy része ragacsossá főtt másik része meg fővetlen maradt.Hát így jártam. Pocsék volt. Ki kellett dobni.
Az ebédet az anyukám által készített hideg túrós süti mentette meg...:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése