Bélszín Sztroganoff módra

 Minden hozzávalót készítsünk elő, vágjuk fel, porciózzuk ki, sorakoztassuk fel a tűzhely mellett. Aztán már csak össze kell rakni...

Hozzávalók:

5 dkg vaj

ugyanannyi mennyiségű olíva olaj

egy ujjnyi füstölt szalonna vékony csíkokra vágva

kb.10 dkg kolozsvári húsos szalonna vékony csíkokra vágva

1 vöröshagyma vékonyra szeletelve 

kb.40 dkg bélszín  fél kisujjnyi csíkokra vágva 1 evőkanál liszttel megszórva

só, bors

4-6 db gomba szeletekre vágva

2-3 savanyú uborka csíkokra vágva

1 evőkanál liszt

1 púpozott evőkanál mustár

2 dl főzőtejszín

két evőkanál konyak

 

A hozzávalókat ebben a sorrendben használjuk fel.

A zsíradékon megpirítjuk a szalonnákat, majd a hagymát, amikor az is üveges, akkor rádobjuk a lisztbe forgatott húscsíkokat, fehéredésig pirítjuk, hozzáadjuk a gombát,  kicsit együtt pirítjuk, majd a savanyú uborkát is hozzáadjuk összekeverjük, meghintjük egy evőkanál liszttel, összekeverjük, beletesszük a mustárt, felöntjük a főzőtejszínnel felfőzzük,  majd a végén belekeverjük a konyakot. Én a kerámialapos tűzhelyen szoktam hagyni a szendvics talpú főzőedényben  itt még kikapcsolt tűzhellyel is "lassú-főző üzemmódban" fő tovább.

Rizzsel, burgonya krokettel, sült krumplival esetleg burgonyapürével tálalhatjuk. Nemcsak bélszínt, hanem pulykamellet is készíthetünk ilyen módon.

 

Sült csokis banán

Nem, nemcsak egyszerűen megsütöd, és nem is a kifejezetten sütési célra termelt banánról van szó!
szóval kell hozzá személyenként

1 banán
5 kis kocka étcsokoládé
1/2  evőkanál rum
1 evőkanál vagy kis gombóc vaníliafagylalt

Fogod a banánt és levágod a végét, amivel a fürtbe kapaszkodott, egy éles késsel a görbület homorú részén felhasítod a héját, csak annyira, hogy kicsit szét tudd nyitni. Széttárod a vágás mentén és a banánt keresztbe öt helyen bevágod - úgy, hogy kb. a feléig vágod, hogy a banán azért egybe maradjon. A banánt beteszed egy tűzálló tálba, a bevágásokba beletolod a kis kocka étcsoki darabokat (nem, ehhez nem lesz jó a tejcsoki, hallgass rám, jó minőségű étcsokoládé kell!) megöntözöd szép óvatosan a fél kanál rummal és beteszed a forró sütőbe. Én előbb 120 fokon sütöttem -mert közben ebédeltünk és nem akartam hogy túl hamar kész legyen, de azt sem, hogy a főfogás után még várni kelljen a sült banánra, majd felvettük a hőmérsékletet 250 fokra és így kb 10-13 perc alatt elkészült.
Akkor jó, amikor a héja egyöntetű mélybarna színű lesz, a csoki a banánban megolvadt és persze közben az egésznek isteni illata van.

Kivettük egy nagy  lapos tányérra, hogy legyen hely , ne lógjon le semerről, se folyjon ki semerre,
rátettük a vaníliafagylaltot- ami na jó, lehet egy kicsit több is mint egy evőkanálnyi-  gyorsan lefényképeztem a blog részére- majd áhítatos pillantások közepette bekanalaztuk az édes- forró-csokis jeges  csodát.

Az igazság az, hogy a recept a francia- karib térségből származik Guadeloupe-ról, ahol egy hajókirándulás alkalmával szolgáltak fel ilyet - mondjuk korszakokkal jobbat, merthogy helyi rummal locsolták bőséggel és a zavaróan giccses kék tengeren ringatózott a hajónk a vakító fehér homokos part közelében enyhén lengedező szellővel enyhítve a zavartalan napsütést. Sajnos a kép már három éve készült és nem is a banánsütéses alkalommal, de a feelinghez- gondoltam- ez is jár.

Libasült

A liba egy mérges madár- mondta egy nagyon kedves orvos ügyfelem.  Nem nagyon tűr meg más jószágot maga körül, ugyanígy viselkedik a libazsír is. A szervezetünkbe bekerülve, kihajtja onnan  a másfajta zsírokat.  A csodás ereje abban rejlik, hogy a libazsír 28 fokon válik cseppfolyóssá, a disznózsír meg 38 fokon. A libazsír a legkönnyebben emészthető zsír. Egyél libazsíros pirítóst minden reggel - hangzott az orvosi tanács.

De ahhoz, hogy legyen libazsírom libát kell sütni. (jó lehet libahájat venni a boltba, de az egész madár sütése az igazi)

A libát fel kell darabolni. Úgy, mint ahogy azt a tyúkkal, csirkével tesszük.
A húsdarabokon a hájas bőrt nem vagdalom be. Ahogy rajta van, úgy hagyom.  Nem marad szalonnás, nem lesz rágós, sőt, a bőre ropogós, zsír nélküli lesz.

Tehát fogom a liba darabokat, megsózom, és a 230 fokra felforrósított sütőbe, lefedés nélkül beteszem.  30-35 percig sütöm az egyik oldalát, majd megfordítom a húsdarabokat következő 30 percig sütöm a húsok másik oldalát. Ez alatt az idő alatt kisül a bőre alól az összes zsír. Ha túl sok zsír lett, akkor leszedek belőle, de kell, hogy kb. 2 cm vastagságban álljon a zsír a tepsi alján. (ez kb. egy ujjnyi) Lefedjük a tepsit fóliával szorosan és a zsírban, lefedve sütjük kb, 20-25 percig még.
Ekkorra már valószínűleg puha a hús. Ha még nem, akkor levesszük a hőmérsékletet 190 fok körülire, és sütjük  tovább lefedve még vagy 10-15 percig, amíg teljesen meg nem puhul a hús.
Ekkor levesszük a fóliát és pirosra-ropogósra sütjük. Ehhez még kell vagy 10-15 perc.
Látható, hogy a liba sütése időt vesz igénybe, kell neki  vagy két óra sütés.
De a végeredmény- csodás lesz. A liba bőre vékony és ropogós, alatta a hús omlós, szaftos ízletes.
Én semmi más fűszert nem használok hozzá, csak sót.

Tálalni,  tört krumplival tálalom, almás lila párolt káposztával. (töredelmesen bevallom, hogy az almás lila párolt káposztát készen vásárolom az Aldi-ban, az pont olyan, ahogy én csinálnám, és én szeretem.)

Nos így megsütve a mérges liba egészen megszelídül, sőt a mi vonásainkat is kisimítja ez a tökéletesre sikerült libasült.

Bécsi szelet

Lánykori nevén  Wiener Schnitzel.

Borjú hús kell hozzá.

Nem valóságtól elrugaszkodott vágyálom már manapság, hogy borjúhúshoz hozzá lehessen jutni.
Tehát borjúhús kell hozzá.
100 napos borjúból.
Dió, felsál, vagy lapocka.

Tehát kell hozzá:

4 szelet borjúhús
só, bors
2 tojás
kb.15 dkg. liszt
kb. 20 dkg panírmorzsa, (frissen reszelve a megszárított császárzsömlékből)
 vaj   a sütéshez.  Én harmadrészben vaj, harmadrészben  olaj  és harmadrészben zsírt szoktam használni a sütéshez (a serpenyőben kb. 3 cm magasan álljon sütés előtt)
citrom a tálaláshoz

Ha nincs más, növendékmarha is megfelel, de ezt jobban kell klopfolni.
Eredetileg Ausztriában akkora Wiener Schnitzel-t kapsz, hogy lelóg a tányérról, de azt ipari módon panírozzák és sütik, én otthon csak  tányérban panírozok, és családi méretű serpenyőben sütök, tehát csak óvatosan a nagy mérettel.
A húst  lapos, sima klopfoló résszel megütögetem, vagy nagy kés lapjával kilapítom. Mert az igaz borjú hús gyenge hús, nem nagyon rostos.
Ha növendékmarhát kaptunk, azt rendesen de óvatosan klopfolni szükséges. (két műanyag fólia között, hogy ne csapluk össze az egész konyhát húslével)
sózzuk, gyengéden borsozzuk a szeleteket majd lisztbe, tojásba forgatjuk és végül zsemlemorzsába. Vékony bundája legyen a húsnak ezért a lisztet és a zsemlemorzsát is lerázogatjuk a szeletekről, majd azonnal sütjük. Gyorsan kb, 2-2 perc. Papírtörlőre teszed , majd azonnal tálalod, citrommal.

Klasszikusan osztrák krumplisaláta jár hozzá,  ecetes zöldbab saláta, fejes saláta és uborka ecetes cukros öntettel készítve.
Nem ront rajta a kovászos uborka sem.

Mit ne együnk január elsején?

Követve a népi hagyományokat egészen biztosan boldog új évünk lehet.

Feltéve, ha az év első napján nem eszünk csirkét, tyúkot,  vagy bármilyen olyan állatból készült ételt, ami hátrafelé rúgja magától a szerencsét.
Ámde az év utolsó napján szerencsés dolog baromfit enni, ugyanis  a tyúkfélék a kapirgálás közben elrúgják maguktól a szerencsétlenséget és így az év utolsó napján minden olyan dolgot messze rúgnak maguktól/tőlünk, ami az előző évben nem volt jó/szerencsés.

A hallal kapcsolatos döntésnél már némi földrajzi tudományokra is szükségünk lesz. Ha ugyanis minden vizektől távol vagyunk, nincs se tó, se folyóvíz, se patakocska a környékünkön (tengerről azért nem esik szó, mert ugye magyar népi hagyományokról beszélek és már vagy száz éve nincs tengerünk) na szóval tehát ha nincs természetes, halat nevelő víz a környékünkön - na akkor kifejezetten szerencsétlenséget hoz halat enni az új év első napján, mert a hal bizony elúszik a szerencsénkkel.
Nem így, a vízparti települések lakóinak. Mert nekik bezzeg kifejezetten szerencsét hoz, ha újévkor halat esznek, mert annyi, de annyi pénzük lesz, mint a halon a pikkely.
Ne kérdezd, mert nem tudom  mi a helyzet akkor, ha az év közben vízparton lakó az év utolsó  napján nem otthon bulizik, hanem elmegy mondjuk messze minden víztől- és azt sem tudom, hogy fordítva, ha a nem víz mellett lakó szilveszterezik vízparti helyen...
 Ámde az óév utolsó napján mindenkinek szerencsés halat enni, mert a hal elúszik az óév szerencsétlenségeivel.

Vigyázat, a disznóval fordított a helyzet! Az év utolsó napján ne együnk disznó, mert maga előtt továbbtúrja az óév bajait, gondjait. Viszont az év első napján kitúrja nekünk a szerencsénket, és egész évben maga előtt tolja végig az évünkön, és szerencsénk lesz. Ezért aztán együnk disznóhúst, de nem mindegy ám milyét esszük a disznónak, mert fülét, farkát, orrát, körmét kell enni a szerencséhez!

Áron megy az apjával fát vágni az erdőbe, mínusz 10 fok alatt van a hőmérséklet és az öreg összedörzsöli a kezét a szája elő veszi és elkezdi fújni meggémberedett ujjait. A gyerek kérdi: -Mit csinál édesapám?
-Hát fúvom a kezemre a meleget, hogy ne fázzon!
Hazamennek, otthon már várja őket az ebéd,  leülnek kavargatják a forró levest, az öreg kivesz egy kanállal és elkezdi fújni.
-Mit csinál édesapám?
-Hát fúvom a levest, hogy meghűljön.
Áron gondolkodik egy kissé, majd megszólal:
-A fene a maga szájába idesapám, hát hun hideget, hun meleget fú?
Ez csak úgy eszembe jutott itt írás közben....


Amúgy mértékletes étkezéseket, jóízű ételeket, jó étvágyat az étkezésekhez és jó társaságban, mértékletes italozással eltöltött szilveszter éjszakát és tartósan boldog új évet kívánok!

FICOCO

Hogy mi az a Ficoco?
Csokoládés fügelekvár. Aki járt már Horvátországban és valaha is kóstolta ezt a klasszikus horvát édességet, az mindig vágyik rá.

Kedves barátném kertjében az idén a fügefa úgy döntött, hogy roskadásig növeszti az ágain a fügét- és még most október elején is tele vannak az ágak növésben lévő fügécskékkel. Vajon kegyes lesz-e a fügefához az időjárásfelelős és hagyja -e megérni az összes gyümölcsöt?

No, de ami eddig megérett azt leszüretelte tündérkörösztanyám, én meg elvittem neki a ficoco receptemet.
Amikor előzetes bejelentés nélkül betoppantam hozzá- láss csodát- éppen fügét pucolt. Mondtam,  hogy hoztam mindent,  csak fügém nincs!

Tehát lássuk a hozzávalókat:

fél kg füge
2 evőkanál méz
1 teáskanál cukor (csak az íze végett)
2 evőkanál jó minőségű kakaópor, vagy 10 dkg cukor nélküli csokoládé (ez utóbbi az ALDI-ban kapható)Vigyázat ez nem diabetikus csokoládé, hanem kifejezetten cukormentes! ebben nincs semmiféle édesítőszer.
5 cm-es vanília rúd kikapart belseje
esetlegesen 1 evőkanál rum (ez is csak az íze végett)

A fügét azután mérjük meg, hogy  megmosva, leszárazva, külső héja vékonyan lehántva feldarabolva van. A fügét a mézzel, a cukorral és a vaníliával  összekeverjük egy lekvár főző edénybe, kb, 10 percig főzzük, egy botmixerrel egyneműsítjük, amikor már nincsenek benne nagyobb darabok, akkor jó. Belekeverjük a kakaót, vagy beledaraboljuk a cukormentes csokoládét, visszatesszük a tűzre és még kb. öt percig főzzük. Ha rumot is  akarunk bele, akkor itt végén kell azt is beletenni.

Forrón csavaros tetejű kisméretű  ( 2-2,5 dl -es) lekváros üvegekbe szedjük, tele legyen az üveg, majd azonnal lezárjuk a csavaros tetővel és kétszer háromszor fejre és talpra állítjuk váltakozva, hogy a benne rekedt levegő a forró lekváron haladjon át - ezzel teljes mértékben csírátlanítjuk, és így nem fog elromlani a ficoco-nk tartósítószer nélkül sem. Szárazdunsztba tesszük az üvegeket és két három napig ott is hagyjuk kihűlni. A csavaros tetőkön van egy kis pukli, amit ilyenkorra a vákum beszívott, és légmentesen zárva vannak az üvegeink. Ha a tető közepét megnyomjuk és nincs benyomható kis pukli hanem inkább homorú a tető közepe, mint domború- akkor jó.

Tészta gyúrás, derelye, levestészta

A rendes házi koszt készítéshez hozzátartozik a tészta gyúrás tudománya is.

Szükséges hozzá egy nyújtótábla, meg egy nyújtófa. Ha nincs nyújtótáblánk, akkor a tisztára lesúrolt és szárazra törölt konyhaasztal, vagy konyhai pult is megteszi. De legalkalmasabb erre a célra a nyújtótábla. Ez egy kb 130x100 nagyságú fa tábla, aminek a két hosszanti végén ellentétes irányba néző perem van. Úgy kell elhelyezni az asztalon, hogy a lefelé néző perem az asztal szélén érjen túl, megakadályozva ezzel a nyújtás közben a tábla elmozdulását.
A nyújtófa meg kb. akkora, vagy kicsit kisebb legyen, mint a nyújtótáblánk.

1/2 kg liszt
4-5 tojás ( a klasszikus recept szerint 10 dkg lisztenként kell egy tojást adni a jó tésztához) vagy:
3 tojás és 2 evőkanál víz
1 csapott teáskanál só


A lisztet egy tál közepére szitáljuk, kezünkkel mélyedést készítünk a közepére, beleütjük a tojásokat, ha kevesebb tojással dolgozunk, ideöntjük a vizet is, és szépen összegyúrjuk. Addig gyúrjuk, ameddig egynemű, ruganyos gömbbé nem áll össze. A tésztát kb. fél órát pihentetjük, letakarjuk egy tiszta konyharuhával. Erre azért van szükség, hogy a liszt szemcsék megduzzadjanak a belekevert folyadéktól, és rugalmas anyaggá álljon össze.

Amikor elővesszük, akkor kettévesszük a tésztát, mert egy kisebb adagot könnyebb kinyújtani, újra átgyúrjuk és gömbbé formáljuk. A gömböt a lisztezett nyújtódeszkára tesszük és a nyújtófával szépen körbe-körbe elnyújtjuk. Amikor már akkora, hogy fel lehet tekerni a nyújtófára, akkor szépen felgöngyörgetjük a nyújtófára, és a tésztás nyújtófát középről kezdve a tenyerünkkel kis nyomással kifelé húzogatva nyújtjuk. Amikor a szélére érünk, akkor egy mozdulattal végiggörgetjük a nyújtófát a deszkán, a tésztát legöngyöljük róla. Fordítunk rajta kilencven fokot, és újra kezdjük. Amikor megfelelő vékonynak ítéljük, akkor kész.

Ebből a tésztából sok mindent lehet csinálni.

Derelye

A tészta felébe egymástól egyenlő távolságra, de kellőképpen közelre kiskanállal szilvalekvárt teszünk. Amikor mindenütt van már lekvár, a tészta másik felét óvatosan ráhajtjuk a lekvározott felére, és ujjunkkal a lekvárhalmokat körbenyomkodjuk. Ezzel összeragad a tészta a lekvárok körül. Elővesszük nagyanyánk derelye vágóját, vagy a boltban olyan eszközt keresünk, ami a pizzavágóhoz hasonlít, csak a széle hullámos. Ezzel a derelyevágóval a lekvárhalmok között szétvágjuk a tészát, úgy, hogy mindegyik lekvárhalom körül egyenlő nagyságú tészta rész legyen. Nem kell, hogy mindegyik azonos nagyságú és formájú legyen.

A tésztát forrásban lévő enyhén sózott vízben kifőzzük. Akkor főtt meg, amikor a derelye feljön a víz tetejére. Ekkor szűrőkanállal kiszedjük, és azonnal a vajban megpirított cukrozott zsemlemorzsára szedjük rá, ezzel rázogatva összekeverjük, és forrón tálaljuk.

A derelye tölteléke lehet túró is. A tűrós tölteték: túró, vaniliás cukorral összekeverve.

Pirított zsemlemorzsa

10 dkg zsemlemorzsa
5 dkg vaj
2 evőkanál kristálycukor

A vajat felolvasztjuk, és amikor már sül, beleöntjük a zsemlemorzsát, állandóan kevergetjük egy tiszta nem hagymás ételhez használt fakanállal és amikor sötét pirított színe lesz, hozzáadjuk a cukrot, azzal is megkeverjük, és levesszük a tűzről, kész.

Húsos derelye

De lehet a töltelék fűszeres darált hús is. Ezt a húsos derelyét mártással tálaljuk. A mártás lehet paradicsomos, vagy tejszínes. A hússal töltött kifőzött derelye lánykori neve ravioli.
A húsos töltetlék:
25-30 dkg. darált hús
kis fej hagyma,
1 gerezd fokhagyma,
mokkás kanál só
egy evőkanál zsír
A húst a lereszelt hagymákkal sóval borssal a zsíron megpirítom, és amikor kihűlt, akkor a tésztára teszem, úgy ahogy a lekváros derelyénél.
Sós vízben kifőzöm és paradicsom mártással nyakon öntöm.
Vagy sajtmártással.

A tészta következő felhasználási módja a  levestészta: cérnametélt, kockás tészta, eperlevél, csiga tészta
A levesbetétekhez a tésztát a lehető legvékonyabbra kell elnyújtani.

Cérnametélt

A tésztát három ujjnyi, laza, lapos redőkbe hajtogatom. Egy egy redő legyen kb három ujjnyi széles. A redők egyik oldalát vékonyan levágom, így kapok egy több lapból álló  egymásra hajtott lapokból álló tésztát, aminek az egyik oldala nyitott. Ezt vágjuk fel egy nagyon éles nagy késsel a lehető legvékonyabb csíkokra.  A cérnametéltünk  olyan hosszú lesz, mint amekkora redőket hajtottunk a tésztából. amikor kész vagyunk vagy egy húsz centis résszel, akkor egy tiszta konyharuhára laza mozdulatokkal szétterítjük. 


Kockás tészta

A redőkbe hajtogatott tésztából vastagabb  csíkokat vágunk,úgy kb.  1 - 1,5 cm csíkokat. Amikor a csíkokból megvan  úgy 10 cm -nyi, akkor az egészet keresztbe fordítjuk és ugyanakkora széles csíkokat vágunk a már egyszer felvágott tésztába. Ez kocka lesz.  Ezt is konyharuhára tesszük és szétterítjük.


Eperlevél

Mintha kockás tésztát csinálnánk, de nem késsel, hanem derelyevágóval vágjuk fel a tésztát, hogy hullámos legyen a széle.


Csiga


Ehhez igazán hajszálvékonyra nyújtott tészta kell. Egyforma nagyságú 2x2 cm nagyságú kockára vágjuk fel a tésztát, és azonnal letakarjuk, hogy ne száradjon. A csigát egy bordázott aljzaton  vékony kötőtűszerű eszközzel készítjük.  a kis tésztanégyzeteket sarkánál fogva felgöngyöljük és erőteljesen nyomjuk közben a bordázott aljzatra.
Ez egy nagyon lassan készülő tészta, munkás levesbetét, ezért ezt régen is kalákában csinálták az asszonyok, közben legalább  meg lehetett beszélni a világ (meg a jelen nem lévők) dolgait.
A csigatészta a lakodalmas  húsleves  meg az ünnepi tyúk- gyöngytyúk- fácán levesek levesbetétje volt.


Ha frissen főzzük a tésztát, akkor  már csak annyi van hátra, hogy a levesbe belefőzzük. Ha szárított tésztaként akarjuk későbbi felhasználásra eltenni, akkor meleg szellős helyen megszárítjuk. Amikor megszáradt, kb 2-3 nap alatt, akkor  vászonzacskóba tesszük és szellős helyen tároljuk. Vagy jól záródó műanyagdobozt kibélelünk sütőpapírral és  beletesszük a tésztát és jól lezárjuk.
Vagy a friss tésztát egy akkora tálcán, ami belefér a mélyhűtőbe szétterítjük és megfagyasztjuk. Amikor megfagyott, akkor jól záródó műanyag zacskóba összeszedjük, és betesszük a mélyhűtőbe.
A friss levesbetétet rövidebb ideig, míg a száraz tésztát kicsit hosszabb ideig kell főzni.