Rablóhús

Ismert ez más népeknél is, mindenféle variációkban, de ez hazai rabló...

6 húspálca
fél kg sertés lapocka, vagy csirke, pulyka, bárány vagy borjú hús kb 2x2 cm kockákra vágva
a felkockázott húst olíva olajba forgatjuk
15-20 dkg húsos füstölt szalonna szeletekre vágva
1 fehér hagyma negyedelve és leveleire szedve
2 nagyobb krumpli vastagabb szeletekre vágva
húsos paprika kockákra vágva
néhány vastag szelet patisszon kockára vágva (ez el is maradhat)

A kockákat igyekezzünk azonos nagyságú darabokra vágni, hogy ne lógjon ki egyik se a sorból.

A pálcákat vízbe áztatjuk, majd váltakozva felszúrjuk rá az előkészített kockákat. Olajjal megkenjük a nyársakat és a halogén sütőbe helyezzük a lábon álló rácsra. Megszórjuk görög fűszerkeverékkel és kb 150-180 fokon kb. 40 perc alatt megsütjük. Félidőben megfordítjuk.
Ebből megvan a hús és a köret is egyben.
Azért hat nyárs, mert csak ennyi fér be a halogén sütőbe egyszerre, és ez éppen elegendő két személy részére.

De süthetjük krumpli és zöldség nélkül is, csak húst, szalonnát és hagymát váltakoztatva a nyárson.

Egyébként süthető ez tepsiben is, sütőben sőt autentikusan parázson is grillezhető, nyári esték kedves elfoglaltságaként.

Madártej

1 l tej
5-6 tojás, sárgája és fehérje különválasztva
1 rúd vanília
4-5 csapott evőkanál cukor ( ez kb. 15 dkg körül van)

A tojásfehérjéből habot verek.
A tojások sárgáját két evőkanál cukorral habosra keverem.
A tej felét a maradék cukorral és a felhasított vanília rúddal felteszem főni. Egy olyan nagyobb edényben, amiben el fog férni majd az egész liter is.

Amikor az édes vaníliás tej lassan elkezd gyöngyözni, akkor vizes evőkanállal a felvert tojásfehérjéből nagy habgaluskákat szaggatok és ráteszem a tej tetejére és megfőzöm. Általában három kanál habgaluskát teszek rá, a főzés kb fél percig tart, akkor óvatosan megfordítom a kanállal, hogy a másik oldala is megfőjjön. Olyan habot kapok, mint ahogy a szép nyári délutánokon a felhők habosodnak a kék égen. A megfőtt habot szűrőkanállal egy mélytányérra szedem és hagyom hűlni. Nem rakom őket egymásra, nehogy összetörjenek, külön tányérokat használok hozzá. Amikor minden habot megfőztem, akkor tejbe beleöntöm az eddig fel nem használt tejet, és felforralom. Ahogy melegszik a tej, lassan óvatosan, kanalanként szedek a melegedő tejből a tojássárgájához és jól elkeverem, hígítom az egyre melegedő tejjel. Amikor már a tojásos tej is forró, akkor még több forró tejet adok hozzá, majd beleöntöm a tejes edénybe, és lassú tűzön felforralom. A tojásoktól a tej be fog sűrűsödni, de nem kell sűrű krémszerűvé főzni, csak annyira, hogy éppen ne legyen olyan folyós, mintha csak tej lenne.
Vigyázzunk, hogy ne legyen csomós. Ha mégis megtörténne, akkor ahogy kicsit hűl a tojásos tej, a botmixerrel kisimíthatjuk.

Én egy jénai üvegtálba szoktam önteni, hagyom kihűlni, rászedem a habgaluskákat és beteszem a hűtőbe.

Hidegen esszük.

Rumos szilva befőtt

Veres szilva
üvegenként
2 szegfűszeg
1 kis darabka fahéj
1 vékony karika szelet citrom
1 evőkanál cukor
1 evőkanál rum

Az érett, de még jó tartású szilvát megmossuk, kimagvaljuk. ezt a legkönnyebben úgy lehet, hogy a szilvát derékban (nem hosszában, hanem keresztben) egy éles késsel kettévágjuk, egyik felét leemeljük a másik fele ott marad a maggal együtt, a magot pedig egy csavaró mozdulattal kitekerjük belőle. Befőttes üvegbe rakjuk, nem tömjük meg, és nem tesszük teljesen tele, kb egy ujjnyi helyet hagyunk a tetején és kétharmad részig felöntjük vízzel. A vizet leöntjük róla egy lábasba, teszünk bele üvegenként egy evőkanál kristálycukrot, és felforraljuk. Amikor forr, visszaöntjük az üvegben lévő szilvára. Várunk egy negyedórát, hogy átmelegedjen a szilva a létől, majd ismét leöntjük a lábasba, és újra felforraljuk. Az üvegbe tesszük a szegfűszeget és a fahéjat, és a forrásban lévő cukros levet újra ráöntjük. 600 wattra egy percre betesszük a mikróba. A szilva elkezd kidagadni az üvegből, de nem fog kifutni. ( legalábbis nem kéne hagyni, úgyhogy kísérjük figyelemmel) Kivesszük az üveget ( óvatosan, mert forró, a lé már gyöngyözik az üvegben) a tetejére tesszük a vékony kakira citromot és az egy evőkanál rumot. Az üveget gyorsan lezárjuk, óvatosan megdöntjük az üveget, megnézzük, hogy jól zártuk-e le, nem folyik-e a kupak mellett. Ha nem, akkor hirtelen mozdulattal fejreállítjuk az üveget, majd vissza. ezt megismételjük kétszer máromszor - ennek az a lényege, hogy az üvegben rekedt levegő a forró lén keresztül menjen a felfordítás hatására, ezzel a forró közeg csírátlanítja, és nem kell rá semmi tartósítószer. Tehát a hirtelen fordító mozdulat tényleg hirtelen legyen. Az üveget megtörölgetjük és gyorsan beletesszük a hűtőtáskába, és lezárjuk a táskát, hogy őrizze a meleget. Legalább egy napi ebben a száraz dunsztban tartjuk, majd a helyére tesszük.
Mint minden befőttet,lekvárt, savanyúságot, rendszeres időközönként ellenőrizzük, hogy minden ép-e semmi sem indult-e romlásnak.

A száraz dunszt tulajdonképpen egy doboz,(ágyneműtartó) amit jól kibéleltünk melegen tartó ruhákkal, párnákkal, paplannal. Ebbe tesszük bele a kívülről szárazra törölt, esetleg külön benejlonzacskózott még forró befőttes vagy lekváros üvegeket, és kihűlésig tartjuk ebben a dobozban őket.

Emlékeztető

Csak szólok, hogy most jött el az ideje az ecetes szilva befőtt készítésének.

Háztartástan: mosási anomáliák

Lehet, hogy a szemem már nem a régi, de hogy az orrom érzékeny, és jól működik az biztos. Megbízhatóan szolgál már régen. És most valami borzasztó dolog történik. Elborzasztó.


Valami van a mosógépemmel...Mert hiába áztatok, mosok, öblítek duplán is, használom a korábban jól bevált illatos öblítőmet, mire megszárad a ruha, áporodott, büdös, undorító szagú lesz minden. ( és ezt nemcsak én érzem, vagy hallucinálom, mert életem párja is ugyanazt az elviselhetetlen kéthetes mosatlan törölköző szagot érzi, mint én)
A szekrényben a törölközőink olyan szagúak voltak, hogy azonnali hatállyal ment minden a mosógépbe. A szekrényt kiürítettem, kimostam, kiszárítottam, a törölközőket éjszakára beáztattam, kimostam, napon megszárítottam ás visszaraktam a szekrénybe. Most éppen még elfogadható a szaguk, de hogy illatuk nincs, az tuti.

A mai napi mosásból a hálóingem büdösebb, mint az egész nap alatt összeizzadt ruhám.

Kétségbe vagyok esve.

Valakinek valami ötlete?

Update I.

Tegnap kiműveltem magam "mosás után is büdös a ruha, mit tegyek" kérdéskörben. Egyöntetű volt a nagyközönség véleménye abban, hogy ecetet neki. Kevesebb ruhát kell mosni, kevesebb mosószerrel, lehetőleg por alakúval, és még kevesebb, hígított öblítővel. Azt is tanácsolták, hogy kevéske ecetet kell tenni az öblítő helyére, és csodás puhaságú ruha lesz a végeredmény.
Na ettől azért kicsit idegenkedek, mert az ecetszagot nálunk senki se szereti.De azért ezt is ki fogom próbálni, majd valami olyan cuccon, aminek már úgyis mindegy...

Még tegnap éjjel kapott a mosógép egy ecetes üres főzőmosást. A reggeli újramosás még szárad.

Most a törölközők vannak benne a gépben.

Update II.

Életem párja állítja, hogy bezzeg az általa mosott ruhák mindig illatosak, pedig ő 35 fokon mos, kevés mosószerrel, kevés öblítővel... Hát nem tudom. Én azért nem érzem annyira illatosnak, azt amit ő annak.
Mostanra az is kiderült, hogy vannak ruhadarabok, amikkel nem lehet mit kezdeni, mert a mosás után is büdösek maradnak. Míg más darabok frissen illatoznak a gépből kiszedve. De legalábbis nem büdösek.Ugyanazon mosásban ugyanazon alkalommal vett részt mindkét törölköző, az egyik illatos, a másik büdös.
Vettem cloroxot, néhány ilyen megátalkodott szagú darab tegnap este óta cloroxos mosószeres vízben ázik, -mielőtt kidobom őket kaptak még egy esélyt.
Ha beválik, akkor minden darab fürdik egyet majd egy cloroxos mosásban.
Ha nem, akkor mennek a büdös törcsik a kutyák alá.
Vettem szavo-t, azzal majd a mosógépet penésztelenítem.
Vettem trisót, azzal majd vizet lágyítok, és mosógépet tisztítok.
Vettem új öblítőt, eddig Silant használtam, most ez Quanto.
Vettem új ( leglábbis nekem új, mert én még nem láttam ilyet) Tomi takarékos mosóport - az eddigi drága, folyékony és gél állagú Tide, Persil és egyéb nagynevű helyett- egyelőre csak két kis dobozzal kipóbálásra, aztán majd meglátjuk...


És most kimentem megnézni ezt a takarékos mosóport, hogy mi is tulajdonképpen.

229.-Ft. 400 g, 4 mosásra elegendő. De nem Tomi. Takarékos. Ez a neve. És a Henkel gyártja, és ez a doboz konkrétan Lengyelországban készült. Jó, tudom, hogy a Tomit is a Henkel gyártja...
De annyira magyarnak tudtam a Tomit, hogy el is felejtettem, hogy már nincs mosópor gyártás a Tiszamenti Vegyiművekben, mert előbb 1992 eladta azt a Henkelnek. Majd pedig a TVM is megszűnt, előbb az állami vállalati léte, majd a részvénytársasági léte, 2004-ben meg egyáltalán. Van helyette Bige Holding Kft.

A Tomit meg a Henkel gyártja. Meg ezt a Takarékost is. Ugyanaz a dizájner keze munkája a doboz, nem vitás. Nem sok új ötlete volt a dolgozónak...
Én meg azonnal Tomira asszociáltam, ahogy megláttam. Előkotortam a szekrény aljából a két vésztartalék mosóport az azonosításhoz:


Hát csoda, ha tévedtem?

Update III.


Úgy tűnik, a Clorox lesz a nyerő megoldás...
Minden mosáshoz a mosás kezdete után -amikor a gép már megszívta magát vízzel- egy fél deciliternyi citrom illatú clorox csodát tett mindennel. Elvitte mindennek az áporodott szagát, és friss illatú lett a törölköző, a Takarékos mosópor is bevált, igaz, hogy a mosnivalót a szekrényből vettem ki, és mindent újramosok. Családom nem kis türelmetlenségére, mert közölték, hogy elég volt már a mosásból, minden úgy van jól, ahogy van. De nagyanyám kedvenc mondatával leszereltem őket. Hogy mi az a mondat? Hát az bizony így szól: "Nem a ti hülye eszetekhez való ez!" Mindenesetre a mosásnak az szab határt, hogy két szárítóállványom van csak. Pedig a gép bírná. Ilyenkor morzsolok el egy könnycseppet a szemem sarkából, és áhítozok kert, zöld gyep, diófa és friss tengeri szél után.

Még hátra van egy stóc kisméretű törölköző, és az összes pólók, színesek és fehérek is.

Attól tartottam, hogy a törölköző mind fakó és színtelen lesz, de inkább vállaltam a kockázatot, a fakó színt mint a büdöset. És az az érdekes, hogy a cloroxtól a színes törölközők színe élénkebb és szebb lett. Hogy van ez?

Update IV.

Nos az én cloroxozásom eredménye néhány kiégett folt a fehérneműn, pólón, barna folt a fekete alsógatyákon :) és pár tönkrement színes póló. Mert hiába a vízbe öntöttem a cloroxot és aztán tettem bele a ruhát, volt hogy ez a színes pólónak nem tetszett.
A végső megoldás az lett, hogy a mosógép kitisztítása után soha többé nem áztattam és csak alacsony hőfokon mostunk, (30-35 fok) és a teljes program lefutása után ismét öblítőre tettem a programot, és ekkor öntöttem hozzá egy kupica öblítőt. És áttértem a nagynevűekről a Bonux-ra.
Most az utóbbi időben a Százszorszép boltban (ez a 100 forintos boltok elegánsabb neve) nem Kelet-európai készítésű Ariel illetve Persil folyékony mosószert vettem. Nos ezeket öblítő nélkül használom, mert kellemes és tartós illatúak. Ehhez a leghosszabb mosóprogramot használom. Az én mosógépemen külön lehet beállítani a hőfokot és a mosóprogram hosszát és én így 35 fokhoz társítom a leghosszabb mosóprogramot. Most ez tűnik beváltnak.
Használtam időnként Vanish-t, ami gyakorlatilag 7 %-os hidrogénperoxid(carbamid-peroxid)

Ez a törölközőkkel is megküzdött és végre friss kellemes illatúak lettek.

Érdemes olyan mosószert beszerezni, amiről azt írja a gyártó, hogy szageltávolító hatású, ilyen mosóport láttam és használtam Horvátországban, itthon feltehetőleg a Müller-nél lehet ilyet találni.

Öreglebbencs, slambuc, öhöm

Gyerekkorunk kedvence jön most,   ami eredetileg alföldi  pásztor étel, de nagyanyám szelidített konyhai változata szerint tűzhelyen főzzük.

4-5 marék (személyenként 2 marék + 1 marék a lábasnak) lebbencstészta, összetörve, olyan tízforintosnyi darabokra
1 kis fej vöröshagyma apróra vágva ( én újabban már lereszelem és az így keletkezett vöröshagyma krémet pirítom)
1 gerezd fokhagyma szintén lereszelve, vagy fokhagyma nyomón áttörve
személyenként 10 deka húsos füstölt szalonna apró kockára vágva ( egy kis csípős kolbász karikára vágva sem árt neki)
1 paradicsom
1/2 zöldpaprika
ízlés szerint só (ha kell még a füstölt szalonna mellé)
személyenként 2-3 krumpli, vékony karikára vágva, és alig sózott vízben felfőzve

A szalonnát  kiolvasztom és ropogósra sütöm, kiszedem a zsírjából, a kolbászt megpítom szintén kiszedem  és félre teszem. Felteszem főni a krumplit.
A zsírban megpirítom a lebbencstésztát, - beleteszem a forró zsírba és a tűzön addig kevergetem, míg a tészta felhólyagosodik, és zsemleszínűre pirul. A megpirult tésztát a lábas egyik felére húzom, kicsit megdöntöm a lábast, hogy a zsír a szabad részre folyjon, és beleöntöm a krémesre reszelt vöröshagymát, fokhagymát és megpirítom.
Összekeverem a lebbenccsel beleteszem a paradicsomot, fél zöldpaprikát és felöntöm a forrásban lévő krumplis lével, beleszórom a megsült szalonna kockákat. Rövid lével addig főzöm, ameddig a tészta megpuhul, és az egész elfőtte a levét belekeverem a kolbászkarikákat és  kész.
Teljesen lé nélkülinek kell lenni.

Én még tálalás előtt, egy egész felvert tojást szoktam belekeverni, és átsütni vele. Én így szeretem.

SLAMBUC, ÖHÖM

szintén a lebbencs alapú öregre - lé nélkülire -  főzött étel neve, kicsit másként főzik, mert rendszerint nyílt tűzön, bográcsban, parázson, nem keverik, hanem a bográcsban forgatják, feldobva kissé, hogy a krumplis tészta megforduljon a bográcsban. Ehhez jelentősen zsírosabbnak kell lennie az ételnek. Akkor kész, amikor összeáll az egész, felveszi a bográcsformát és megfordítás után is szinte úgy marad.

Étterem kritika: Gyradiko- egy falat Görögország!

A Gyradiko Taverna a budapesti III. kerület Királyok útja Pünkösdfürdő utca sarkán, a strand bejárattal szemben van.
Régen kiszemeltük már, hogy egy adandó alkalommal elmegyünk és eszünk náluk. Persze előtte most is megnéztem a holnapjukat, az étlapjukat, és örömmel készülődtünk, mert hangulatos jóízű vasárnapi ebédnek néztünk elébe. A görögös kék és fehér hűsítő színe igen kívanatos volt a rekkenő hőségben. Nos az első csalódás akkor ért, amikor az üvegezett terasz minden ajtaja kinyitva állt, az utcán lévő teraszon ócska műanyag kis kerekasztalok és tűző napsütés fogadott. Az üvegezett kalickán belül igényesebb a berendezés, emberek ülnek sűrűn, éppen csak lehet helyet találni, de az igazi megdöbbentő felismerés akkor ért, amikor kiderült, hogy önkiszolgáló helyen járunk.
Így aztán szépen beálltunk a sorba, és vártunk arra, hogy elmondhassuk mit szeretnénk. Tudom, hogy kint is 34 fok van, de bent egy kicsit több volt, hiába a nyitott ajtó, ablak, folyt a víz mindannyiunkról. Álltunk hősiesen, mögöttünk is szépen gyarapodott sor- ez azért nem kis bizakodásra adott alkalmat, mert ha ilyen körülmények közé tömegesen jönnek az emberek, akkor itt valami nagyon jó kell, hogy legyen.
A sor gyorsan haladt, elmondtuk mit szeretnénk, kifizettük, megkérdezték a nevünket, és kerestünk egy asztalt, ahová le tudtunk ülni. Szerencsénk volt éppen megürült egy asztal a fa alatt, és kezünkben az üdítős üveggel leültünk és vártunk. Nézelődtünk. A szomszéd asztalnál egy család hatalmas Gyradiko tálat evett, és a három felnőtt két gyerek csapaton derekasan kifogott a tál, több mint felét be kellett csomagoltatniuk. Még kicsit se unhattuk el magunkat, amikor a mikrofonból nevüket hallva jelentkezhettünk az ételért. Műanyagtálcát, műanyagtányért kaptunk, rajta a két gyros.
Íme:



Az adag nagysága megfelelőnek ígérkezett. A tzatziki kellemes volt, kellően yoghurtos, és kellő mértékben fokhagymás és kellően hűvös volt. Nekem ugyan hiányzott belőle a citromlé és a kapor zamata, de mint ahogy a töltött káposztát kis hazánkban, a tzatzikit a görögöknél is legalább annyiféleképpen csinálják, így aztán ez nem volt probléma most sem.
A krumpli ugyan valódi, karikára vágott sült krumpli volt, de azt egy nagy tálból, előre sütötten tették a tányérunkra, és hogy ne legyen igazán állott, hát eleve túlsütötték, voltak olyan darabok, amiket nem lehetett megenni.
A hús, nos hát a hús, mint minden gyros lelke, az bizony csapnivaló volt. A nekem jutott adagban minden kis darabka túlszárított, ízetlen, alig fogyasztható volt. Igyekeztem a kevéssé kiszáradt darabkákat kiválogatni, de nem sok sikerrel jártam, így egy jelentősebb mennyiséget ott is kellett hagynom.
A pita igen különleges volt. Nem a szokásos, amit az araboknál vagy a törököknél megszoktunk, sőt én bevallom ilyet még nem is láttam, nem is ettem. Olajos volt. Nagyon. Nem lehetett benne
"zsebet" találni, viszont be volt fűszerezve és át volt itatva olajjal. Igyekeztem a tzatzikivel meg a paradicsommal enni, de ennek a felét is ott kellett hagyni, mert ehhez is nehéz, és túlzottan olajos volt.

Összességében nem volt jó az egész.
Az eleve csalódás után, hogy önkiszolgáló hely a magát tavernaként hirdető és a honlapján megtévesztő régi képeket, terített és terítékes asztalt mutató vendéglátó hely - csak újabb csalódás volt maga az étel. Lehet, hogy van aki szereti ezt a fajta, száraz húsfalatkás, agyonsütött, langyosra hűlt krumplis, a hús alá tett hagymakarikás gyrost, de én nem.

Nos a gyros török étel. A török tudják legjobban készíteni. Legjobbat az ő kezükből ettem, akár Törökországban, akár Svédországban akár Ciprus török oldalán, akár a békásmegyeri Basa büfében. Csak hogy össze lehessen hasonlítani a kétféle gyrost, itt van a Basa büfé adagja.

Én maradok Ahmednél!