Születésnapi tortát akartam. Különlegeset, finomat. Nemrég egy közeli, kedves, jó barátunk volt az ünnepelt és férje Milotai dió tortával köszöntötte. Hát én is ilyet akartam.
Irány a Nánási út, a Fontana, ahol eddig olyan jó tapasztalataink voltak. A készséges kiszolgálók már akkor üdvözölnek,amikor még félig kint vagy, a választék remek, lássuk!
-Milotai dió tortát szeretnék.
-Hát az nincs, de az két éve volt az ország tortája...
-Az idei ország tortája van?
-Hát az sincs...
-Akkor egyáltalán nem tartanak milotai dió tortát?
-Azt csak rendelésre csinálunk.
-Óh, az nagyon jó, rendelni szeretnék. Holnapra.
-Hoolnapra?? Megkérdezem a cukrászt.
Lépcsőn le, kisvártatva vissza.
-A cukrász azt üzeni, holnapra nem vállalja!
-Értem, viszont látásra.
Mi van? a tortát nem frissen csinálják? Több napos tortát akarnak nekem eladni? Nem is értem.
Ekkor még azt hittem, hogy micsoda skandalum, nem a piacról élnek ezek? Később kiderült, hogy ez a viselkedés és hozzáállás volt a tisztességesebb. Nem vállaljuk és kész.Na de vágjunk az események elé.
Czinielhez be sem mentem, ott legutóbb a krémes sem volt friss...
Hoppácska, Szentendre a Szamos-féle Múzeum cukrászda! Gyerünk, az sincs messzebb, mint a belváros.
Útba esik még a Békásmegyeri Sík Cukrászda, ott van a Basa büfé mellett, nézzük meg ott. A Sík cukrászdában jó tapasztalataink voltak, finom volt a sütemény, friss és elégedetettek voltunk.
Hátha most is szerencsénk lesz.
És igen!!
-Jó napot kívánok, Milotai dió tortát szeretnénk.
-Jó napot kívánok, dió tortánk csak Eszterházy torta van.
-Nem köszönöm, kifejezetten csak Milotai dió tortát szeretnénk.
-Az országtortát? Azt csak rendelése készítünk.
-Az remek, én rendelni szeretnék egy Milotai diótortát holnapra.
-Megkérdezem.
-Igen a cukrász azt mondta, hogy holnap délutánra tud vele elkészülni.
-Az egészen kiváló lenne, délutánra kellene.
-Igen két óra után lehet érte jönni.
-De ugye lesz a tetején karamell szaft?
-Hát persze..
-Rendben, nagyon örülök, születésnapi tortának lesz.
-Felírom, előleget tetszik adni, vagy kifizeti az egészet?
-Kifizetem az egészet, és holnap jövök érte kettő után.
Az ünnepelt ment a tortáért, és amikor hozta, már akkor egészen elképedtem. Egy nagy papírba csomagolt batyut hozott. Kérdeztem, hát nem tette dobozba? Nem, becsomagolni is csak külön kérésre csomagolta be.
A nagy megdöbbenés aztán akkor ért, amikor otthon kibontottuk.
Ott ült a papírtálcán a csipkepapíron egy nagy diós, vajkrémes torta, a tetején diókkal.
Első gondolatom az volt, hogy nem a jó tortát adták ide. Nosza fel is hívtam gyorsan a Sík Cukrászdát a papíron található telefonszámon.
A mobilon egy hölgy jelentkezett, aki mit sem tudott sem a rendelésemről sem semmiről, nem is értette, hogy mit mondok, hogy elcserélték az én milotai dió tortámat egy szimpla vajas diótortára, és hogy ezt hogy, és azt kérte, hogy hívjam a vezetékes számot, akkor pont az a személy veszi fel, aki felvette tegnap a rendelést, egyeztessek vele.
A pultos hölgy emlékezett a tegnapi rendelése és biztosított arról, hogy nem cserélte el a tortákat...
Emlékeztettem, hogy dehát én Milotai diótortát rendeltem, még külön is beszéltünk róla, hogy a tetején ugye ott lesz a karamell máz? Mire a kedves kisasszony csak annyit mondott, hogy na és, hát ennek a tetjén nincs karamell bevonat, a krémet kenték fel a tetejére is. Amikor azt kifogásoltam, hogy dehát a krém is egy vajas, cukros, gejl, ehetetlen valami, a mit mi kifejezetten nem szeretünk- akkor azt mondta, hogy hát a diótorta ilyen. De hölgyem arról is beszéltünk, hogy ez volt a 2013 -as év országtortája, Milotai diót torta...
-De neki nem az van felírva!
-Az, hogy Ön mit írt fel, az engem legkevésbé sem érdekel! Mi megállapodtunk valamiben, megrendeltem egy Milotai diótortát, kifizettem a teljes árat amit kért, és a megrendelt helyett kaptam egy szimpla vajkrémes diótortát!
-De nem is annyiba került volna a Milotai torta, az egy drága torta!
-Hölgyem, közel ötezer forint egy toráért azért nem olyan kevés pénz...
-A Milotai az legalább a duplája lett volna!
- Valamit félreértett. Nem azt kérdeztem, hogy a zsebpénzemből vajon kifutja-e a torta, hanem szó nélkül kifizettem amit kért. Én egy születésnapra rendeltem egy különleges tortát és ehelyett kaptam egy olyan tortát, amit nem szeretünk, és nem is akartam ilyet venni.
-Ne haragudjon, hívjon vissza később, most nem érek rá, vásárlók vannak az üzletben!
-Én? Önöket visszahívni? Eszem ágában nincs, soha többet!
Nem is értem.
Ilyet akartam:
( a kép Miczián Katalin tortája)
és ehelyett ezt kaptam:
Vastag vajas (margarinos) krémmel. A krémben még recsegett a cukor, a 91 éves anyukám dióhéjat talált az ő szeletében. Az ünnepelt a szelet torta felét leküzdötte, én csak a tészta részt tudtam megenni, annyira émelyítő, gejl, ehetetlen volt a krém. A tészta meg száraz volt. Az anyukám meg is jegyezte, hogy ilyen krémet negyven évvel ezelőtt csináltak, de már akkor se volt jó...
Minősíthetetlen, hogy átvernek, hogy hülyének néznek, hogy a megrendelt helyett valami mást adnak.
Lám-lám, mennyivel tisztességesebb eljárás volt amikor megmondták, hogy nem vállalják.
Értékelés: A lábam be nem teszem a Sík cukrászdába!
Nem a megrendelt tortát kaptam meg, amit kaptam az saját nemében sem volt jó, a krém nem volt rendesen kikeverve, a cukor recsegett a fogunk alatt, a tészta száraz volt, a krémben dióhéjat találtunk.
2015. november 20., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)