Túrós csusza

személyenként két-három  marék csusza tészta
no itt már meg is állhatunk: a csusza tészta nem más, mint a lebbencs.  A lebbencs úgy készül, hogy a kinyújtott tésztát hagyjuk megszáradni és amikor már nagyobb darabokra repedezik majd teljesen megszárad, akkor  féltenyérni darabokra tördeljük és vászonzacskóban felakasztva szellős helyen tároljuk. A lebbencs mindig száraztészta.
füstölt szalonna  kis kockákra vágva, személyenként 3 dkg-nyi
füstölt húsos szalonna, kockára vágva  személyenként 5-7 dkg
tejföl
személyenként 15 dkg túró

A csuszatésztát forrásban lévő sós vízben megfőzzük.
A szalonnát  és a húsos szalonnát kiolvasztjuk és ropogósra sütjük. Kiszedjük a zsírból.
A megfőtt tésztát leszűrjük, összekeverjük a forró zsírral, a túróval, nyakon öntjük tejföllel rászórjuk a pörcöt meg a szalonnát és nekiállunk megenni.

Kukorica főzése

néhány cső főzni való kukorica, mondjuk személyenként két cső
víz, amennyi a fazékban éppen ellepi
négy cső főzéséhez:
1/2 teáskanál só
1 teáskanál cukor

A dolog,  mint minden főzés,  a főzni való kukorica vásárlásával kezdődik. A piacon, vagy a boltban csuhéjban árulják a kukoricát. A piacon csak olyan csöveket vegyünk meg, ami legalább félig ki van fosztva, hogy lássuk mi van a zöld csuhéj alatt. Ha az árus nem engedi kibontani a csöveket, nyugodtan hagyjuk ott, menjünk máshova vásárolni, mert bizonyára jó oka van annak, hogy nem enged belenézni a csövekbe.  Olyan csöveket veszünk meg, ami általában tömött, nincs foghíj a szemek között  és egészséges szemekből áll, és a körmünkkel egy, a cső végén lévő  szemet megnyomva kiserken belőle a friss kukoricaszem nedve, azaz zsenge a kukorica. Lehet kerek szemű ún. mazsola, vagy étkezési  kukorica,  ami világos sárga, de a hosszúkás szemű ún. takarmány kukorica is, ami sötétebb sárga,  zsengén ez is  finom, és ehető. A csövek színe eligazítást ad, az étkezési kukorica csöve világos, a takarmány kukorica csöve vöröses színű.

A főzés előtt minden csuhéjat eltávolítunk a csőről, leszedegetjük a szálakat is a csőről, a cső  kihegyesedő végét éles késsel levágjuk. Ha nagy csöveket vásároltunk, akkor ketté vágjuk. Ehhez éles kés kell, amivel a szemeket körbevágjuk, kicsit belemélyesztjük a torzsába is, de elvágni nem fogjuk tudni, vigyázzunk, mert a nedvdús szemeket összelapíthatjuk és tönkre tehetjük. Amikor körbevágtuk, két marokra fogjuk a cső két végét, és hirtelen mozdulattal eltörjük. Az így kapott kisebb darabokat könnyebb elhelyezni a fazékban, és könnyebb megenni is.

A vizet a sóval cukorral felforraljuk, amikor fő, beletesszük a kukoricacsöveket és újraforrástól számított 10 percig főzzük. Ez alatt az idő alatt a kukorica szemek pont jó állagúra főnek. Ha tovább főzzük, akkor megkeményednek és más ízük lesz. 10 perc után viszont zamatos, lédús  főtt kukoricánk lesz.
A léből kiszedve 10 perc után fogyasztható hőmérsékletűre hűl. Ízlés szerint sózható, de ha sózni karjuk, akkor azt még a vízből való kivétele után azonnal tegyük meg.

Ha marad, azt akár visszatehetjük a főzőlébe, vagy akár hagyhatjuk kihűlni és folpackba csomagolva betehetjük a hűtőbe. Mikróban melegíthető.

Veres szilva leves

1 kg  veres szilva, amit ki kell magozni
két -három vajkörte
1 borízű nyári alma
két szelet lime vagy egy szelet citrom egy mokkáskanálnyi citromlé
2 szem szegfűszeg
2-3 darab fahéj
víz
cukor

A szilvát megmosom, kimagozom az almát körtét meghámozom és apró darabokra vágom. Az egészet beteszem egy fazékba, felöntöm vízzel, annyi vizet kell ráönteni, ami úgy egy ujjnyival ellepi a gyümölcsöket. Beleteszem a fűszereket és indulásnak öt evőkanál kristálycukrot adok hozzá. Szép csendes főzéssel megfőzöm. A szilva kicsit menjen szét, amikor már a leve szép piros, megkóstolom. Savanyú lesz, ezért még kell bele cukor. Addig kell cukrozni, ameddig egy kellemesen édeskés savanykás leve nem lesz. Behűtöm és akkor is megkóstolom. Még mindig lehet, hogy kell bele cukor.  Hidegen fogyasztandó.

A veres szilva közepes nagyságú, a héja kék színű, a húsa sárga, a héj és a hús találkozásánál piros szín van, főzés közben pedig egyértelmű piros -veres- levet kapunk. Nyersen, gyümölcsként ízletes, zamatos, kifejezetten kellemes szilva illatú, finom gyümölcs. Ebből a fajta szilvából készül az ecetes szilva.

Étterem kritika: Cziniel

Mostanában cukrászdázós hangulat lehet nálunk. Tegnap ebéd után, a gyors látogatáson nálunk lévő sógorommal, kávézni tortázni elmentünk a Czinielbe. Én már a Római-parton sétálgatva, a kitelepült fagylalt kimérésüknél nyaltam egy fagylaltot, - egy eper fagyit, ami mint köztudomású hű de finom- majd   a teraszukon, ami kellemes árnyas, folytattuk kávézással sütizéssel én  még további fagylaltozással.
Az egy gombócot eper fagyit egy  nagy tölcsérbe kaptam, aminek leesett az aljára. Előbb körbe kellett rágni a tölcsért, hogy nyelvem hozzáférjen a fagyihoz. Az eperfagyi nem volt az a mellbevágó pompás ízű csoda, amire vágytam, vizes volt és gyengén eper ízű. Talán eperíz-azonos aromával készülhetett.

A süteményválasztékból a Rigó Jancsi vitte a pálmát  nálunk, olyan volt, amilyennek lennie kell. A piskóta finom, a csokikrém tejszínes és  nem túl édes, a csokikalap pedig valódi csokiból, selymes ízű, megfelelő állagú, viszonylag vastag, egyszóval pompázatos volt. Mi, nagy Rigó Jancsi-fanok vagyunk és ez a sütemény vitte azt a színvonalat, amit egy ilyen süteménytől az ember elvár.

(a kép a cukrászda honlapjáról került beillesztésre)

A kávék a legjobb olasz kávé hagyományait követve, szorosan a nyomdokában, szinte sarkára hágva lépdeltek.

A fagylalt - nos az nem olasz, már ami a mennyiséget illeti sem, itt szigorúan 4 dkg-os gombócok- a citrom fagyiban nem sikerült jól elkeverni a citrompótlót, és pár falatban bennemaradt egy-egy göb, ami a nem jól feloldódott citrompótló tömény savanyúságát adta, a görögdinnye fagylalt pedig egy jellegtelen ízű pirosas színű akármi. Mindkét illetve mind a három  gyümölcsfagylalt erősen vizes volt. Commandante, amikor szájába dugtam a dinnye fagylalt-kósoltóját nem is ismerte fel, hogy mi akarna ez lenni?  Találgatott, hogy tutti-frutti-e? Szóval nem hozta a jóféle görögdinnye ízt.
A sütemény ötcsillagos, a kávé ötcsillagos, a fagylalt gyenge, vizes drága egycsillagos.

Szombat délután sütizni jó a Czinielnél!

Korábbi bejegyzés a Czinielről itt.

Étteremkritika: Zazzi Solymáron, helyette: Ludwig és Mentési Jókenyér péksége

Akkora felhajtás volt körülöttük, hogy úgy gondoltuk, most hogy kicsit elült, hát elmehetnénk megkóstolni azokat a híres macaronokat.

Az ajtón egy nyomtatott cetli:
Tisztelt Vendégeink! CUKRÁSZDÁNK  2012. július 16-tól augusztus 23-ig NYÁRI SZÜNET  MIATT ZÁRVA TART! Szíves megértésüket köszönjük és kellemes nyarat kívánunk!

Hogy lehet az, hogy a szezon kellős közepén öt hétre, csak úgy bezárnak?
De mindez még hagyján, ki-ki saját üzletében úgy tart nyitva  vagy úgy van bezárva, ahogy csak akar.
De hogy lehet az, hogy mindezt a honlapjukon sehol se közlik?

Teljesen hiába mentünk ki Solymárra.

Nem igazán jó üzletpolitika ez. Én, nyilván ezek után, többet nem fogok ezért kiautózni, mégolyha csodás macaronokat is sütnek...
Hát ennyit Zazzi-ról.


Viszont, vigasz-ágon a mellettük levő pékségben csodás kenyérlángost ettünk a Ludwig és Mentési Jó kenyér pékség solymári üzletében. Na, azt viszont ajánlom mindenkinek! Friss, jó ízű, magyaros ízvilágú, pont akkora, amekkorával éppen jól lehet lakni, a kiszolgáló kedves és udvarias volt. A csomagolásra lehetne még egy kicsit jobban odafigyelni, a papír pocsék minőségű volt, átzsírosodott és nem volt gusztusos belőle enni. Pár csinos címkézett zacskó lehet, hogy pénzbe kerül, de olyan befektetés lenne, ami mindenképpen megérné.
Az italos hűtő majdnem üres volt, de mivel mi általában vizet iszunk, az pedig ott didergett benn, elégedettek voltunk.
Vettünk még kifliket és kenyeret is. És láss csodát, a kenyeret pont olyan vastagságú szeletekre vágta fele a szelető gépük, ahogyan azt egy átlag magyar, vajaskenyérnek szereti.

Ezek után  keresni fogom a Jó kenyér pékség üzleteit, és ott fogok vásárolni.