Étterem kritika: Humprey's étterem

Női szívek bálványa: Humprey Bogart. Évtizedek múltán is sármos, sőt magyar hangja Kálmán György nagyszerűen illek ehhez az archoz, szinte jobban mint az eredeti.
No de most egy étteremről beszélünk, Humprey's étterem, Budapest III. ker. Bécsi út 136.

Nagyobb baráti társasággal mentünk, az asztalunk készen várt bennünket és a pincér, aki minket szolgált ki, figyelmes volt, de nem tolakodó, amikor még tanácstalanok voltunk, hagyott még válogatni. Italt mindig akkor kínált, amikor kellett, és hozta is frissen fürgén. Az étterem estére megtelt, minden asztalnál ültek, kellemes halk háttérzene mellett, jóleső zsongás volt. Időnként friss levegőt engedtek be és nagyon élveztük, hogy nem a cigaretta füstöt kell kiengedni, csak a friss levegőt be -mert végre senki sem dohányozhat bent.

Az étel.
Nos hát az étlapot megnézhetitek, igen kellemes, és gazdag választékot kínál, bárki találhat kedvére valót.
Aztán van még a házban egy nagy fekete tábla, amire felírták a szezonális kínálatot. Többek között ott díszelgett, hogy Újévi disznótoros, aszaltszilvás vöröskáposzta krémmel, szalonnás burgonyatorta szelettel.
Már maga megnevezés is ínycsiklandó. Bevállaltam. Nem voltam igazán éhes, de egy kis hurka-kolbász mindig levesz a lábamról. (Úgy voltam vele, ha nem fog ízleni, akkor legfeljebb otthagyom)
A többiek a klasszikus rántott szelettől a tonhalas salátán át a mexikói specialitásokig mindenfélét választottak.
Az adagok meggyőzően nagyok voltak, látványosak, szépen dekoráltak, gusztusosak.

De lássuk az én hurka-kolbászos tányéromat. Sajnos fényképet nem csináltam, mert nem volt időm rá -azonnal neki kellett látnom az evéshez. A tányéron véres hurka, tüdős hurka és kolbász volt.
A hurkák kiváló ízvilágúak voltak, kellemesen fűszerezettek, nem tolakodóak, pontosan eltalált ízekkel. De a kolbász, nos a kolbász, az remek volt.
Jó lenne tudni ki csinálta, mert nagyobb mennyiséget szereznék be tőle. Szaftos, egyöntetű beltartalmú, összeért zamatú, leheletnyi csipősséggel. Piros-ropogósra sütve, nem kiszárítva, nem zsírban tocsogós, - pompás volt!
A vöröskáposzta krém hordozta az aszalt szilva édességét, a párolt káposzta ecetes savanykásságát és a bordó színű krém selymesen simult a hurka és kolbász falatokra, amiknek méltó kísérője volt cikkre vágott szalonnás-besameles rakottkrumpli szelet.

Mindenki elégedett volt a maga tányérjának beltartalmával és senki sem küldött vissza semmi maradékot, mert bár a végére mindenki szuszogósra ette magát, de az utolsó falatok is eltűntek, mert vétek lett volna otthagyni.
Desszertre már nem maradt hely senkinél, így arról nem tudok nyilatkozni.

Bátran állíthatom tehát, hogy a Humprey's konyhája kiváló, mindent frissen, forrón kaptunk, az ételek ízesek voltak, méretük kellően nagy, ahhoz, hogy senki se maradjon éhen és nyugodt jóllakottsággal tegye le a kést-villát.

Értékelés: jövünk még!